Az 1917-es októberi bolsevista puccsot követően kitört polgárháború viharában az orosz birodalom politikai életében akkor még nagyon is kisebbségben lévő bolsevik párt a hatalom megszerzése, megtartása érdekében 1917 decemberében létrehozta terrorista, megfélemlítő osztagait (Összoroszországi) Rendkívüli Bizottság néven. Ennek orosz nyelvű betűrövidítése a (V)CSEKA, és ezen a néven lett hírhedt és félelmetes kivégző, majd politikai rendőri, később állambiztonsági szervezet a vérben és lángban vergődő hatalmas országban. ... A CSEKA az 1920-as évek elején, az egyre bolsevizálódó Oroszországban nem csupán kegyetlen megtorló expedícióiról vált ismertté, hanem azáltal is, hogy létrehozta a túlzsúfolt börtönök mellett az első internáló és kényszermunkatábort a Fehér-tengeri Szolovszki szigeteken, messze északon. Az első időkben a tömegesen idehurcolt áldozatoknak körülbelül csak egyharmadát dolgoztatták a kolostorból átalakított láger építkezési munkálatain, kényszermunkának nevezett rabszolgaság körülményei között. A többi rabot válogatott kínzások után lőtték le, vagy hagyták embertelen körülmények között lassú éhhalállal elpusztulni. Az évek haladtával aztán a világ népeinek boldogítására törekvő bolsevisták fokozatosan rájöttek arra, hogy a pusztulásra szánt rabokat lassú kínhaláluk előtt érdemes rabszolgamunkára fogni, sőt a kényszermunkatáborok egész birodalmat átfogó rendszerét a kialakuló szovjet népgazdaság egyik alapvető ágazatává érdemes fejleszteni. Így szaporodtak évről-évre a szögesdrót kerítéssel körülvett, magas őrtornyokból vigyázott barakktáborok a birodalom minden részében, de különösen a gazdag szén- és érclelőhelyek, a fejlődő ipari városok körzetében, majd a végeláthatatlan őserdőkben a fakitermelésen, a szibériai vasútvonalak építkezése mentén. A hallatlanul magas munkanorma, a napi 12 órás kényszermunka, az éhezés, a ruhátlanság, a kegyetlenül zord éghajlat tömegével szedte áldozatait. A kemény fizikai munkához edződött munkások és parasztok is sorra kidőltek a sorból, azonban a kétkezi munkához hozzá nem edződött, tanult emberek már néhány hónap múltán a fagyos földbe kerültek. A munkatáborok kipusztult lakossága helyére mindig újabb és újabb rabszolgákat kellett szállítani. A bírói szervek koholt vádak alapján folytatták le a koncepciós pereket. Az életszerűség, hitelesség látszatát keltve minden úgynevezett "összeesküvő" vagy "kártevő" csoportból - a megszerkesztett forgatókönyv szerint - találomra kiválasztott `főkolomposokat' halálra ítélték. A rabok millióinak adminisztratív nyilvántartása, a munkaterületekre történő elosztása és átcsoportosítása, az elpusztultak utánpótlása a börtönök és gyűjtőtáborok zsúfolt celláiból, hatalmas szervezet működtetését tette szükségessé. A közel negyvenezer kényszermunkatábor igazgatását a moszkvai állambiztonsági szervek épületéből, a Lubjanka - téri palotából intézték. Ezen 1934 júliusában felállított intézmény nevének betűrövidítése GULÁG volt, magyarul: Lágerek Állami Főhatósága. Téves szóhasználat az, amikor azt mondják: a gulágokon raboskodott. Egy GULÁG volt, a lágerek központi főhatósága Moszkvában, és a GULÁG kényszermunkatáboraiban sínylődtek a rabok, egyidőben legalább 10-12 millióan, a Kola-félszigettől a Kurilli-szigetekig, és Vorkutától a Kaukázusig. ... A második világháború alatt, amelyet a szovjet sajtó nagy honvédő háborúnak nevezett, a bíróságok fokozott iramban ítélkeztek a vélt belső ellenségek, az élethalálharc feltételezett akadályozói felett. Ezzel biztosították az emberanyagot a kényszermunkatáborok apadó létszámának feltöltésére. A háború után a német koncentrációs táborokból hazatérő, volt hadifoglyok, a nyugatot látott, a rendszert bíráló elégedetlen katonák, a németek oldalán harcoló Vlaszov hadsereg közkatonái, a balti népek fiai, valamint az ukrán függetlenségi harc erdei partizánjai özönlöttek a vésztörvényszékek húsdarálóin keresztül a GULÁG kényszermunkatáboraiba. ...