1953 m�rcius 4-�n, szerd�n d�lel�tt, �gy 11 �ra t�jban kij�tt hozz�m a vas�nt�d�b�l az udvarra Tibor. A vashullad�k t�r�s�t abbahagyva, a nagykalap�ccsal a kezemben k�rd�n n�ztem r�. Rendk�v�l komoly volt az arca, �s l�ttam, hogy valami nagyon fontosat akar mondani. Azt hittem, att�l f�ltem, hogy a munk�mmal kapcsolatosan ott bent valami kifog�s mer�lt fel, �s ez�rt j�tt ki hozz�m a form�z�b�l. - A szabadok azt h�resztelt�k, hogy Szt�lin s�lyosan megbetegedett. Ma reggel mondta be a r�di�, - k�z�lte Tibor halkan, mint valami s�lyos nagy titkot. - Komoly lehet a baja, ha m�r a r�di� is bemondja, - v�lekedtem meglepetten. M�rcius 5-�n, cs�t�rt�k�n eg�sz nap n�mi izgalomban v�gezte mindenki a munk�j�t. A szabadok �r�nk�nt hozt�k a h�rt Szt�lin �llapot�r�l, a r�di�n sug�rzott �jabb �s �jabb orvosi jelent�sek alapj�n. L�zasan t�rgyalta mindenki, hogy Szt�lin hal�la milyen v�ltoz�sokat hozhat az orsz�gban, �s milyen lehet�s�gekre lehet sz�m�tani a politikai foglyok kiszabadul�s�t illet�en. Mert a rab mindent a maga szemsz�g�b�l vizsg�l �s �rt�kel. Mi, "�reg" rabok latolgattuk: 1945-ben, a h�bor� gy�zedelmes befejez�sekor, b�rhogy v�rtuk, nem volt �ltal�nos amnesztia, nem volt 1947-ben sem, a forradalom harmincadik �vfordul�j�n. Nem volt kegyelem, amikor 1949-ben a birodalom m�moros �r�mben �nnepelte a nagyvez�r 70. sz�let�snapj�t. Tal�n most majd a napr�l napra v�rt hal�la megnyitja a b�rt�n�k �s l�gerek kapuit. Vagy polg�rh�bor� t�r ki? Annak vihara k�ts�gess� tenn� a mi �letben marad�sunkat, �s a hazajut�st Kazahszt�n t�voli sivatag�b�l, egy esetleg l�ngban �ll� orsz�gon kereszt�l. F�lt�nk ett�l a lehet�s�gt�l. M�snap reggel, ahogy ment�nk munk�ba, r�gt�n �szrevett�k a l�ger ker�t�s�n k�v�l, hogy a v�ros �p�letein minden�tt fekete szalaggal �tk�t�tt Szt�lin-k�pek ker�ltek a f�gg�nytelen lak�sok ablakaiba. - Odan�zzetek, meghalt Szt�lin! sz�longatt�k egym�st a rabok, d�bbent meglepet�ssel, de m�gis suttog�ra fogott hangon. A menetoszlopot k�s�r� katon�k nem sz�ltak semmit a sorok k�z�tt v�gigfutott pillanatnyi morajl�s, mozgol�d�s ellen�re. Azt�n �jra szab�lyszer�en k�vett�k egym�st az �t�s sorok, a kezeket h�tra kulcsolva, lehajtott fejjel menetelt�nk. Az �vek hossz� sor�n �t beidegz�d�tt vasfegyelem b�kly�ba vert minket, �s m�g a rendk�v�li esem�ny sem tudta feloldani jeges szor�t�s�t. Mindenki csak a k�zvetlen szomsz�dj�val t�rgyalta meg a bek�vetkezett esem�nyt, f�lszavakkal, sok s�hajjal, �s az �r�k n�ma kordonj�ra tekintgetve. Ezen a szombaton csak h�rom tonn�t �nt�tt�nk. Valahogy ezen a h�ten senkinek nem ment a munka �gy, ahogy kellett volna. Nem kev�sb� f�radtam el azonban most sem, mint az el�z� h�t v�g�n. Rendk�v�l kimer�t� volt sz�momra a vas�nt�dei munka. Nem tudom, Szolzsenyicin hogyan b�rta, amikor � m�g n�lam is cing�rabb volt. �rdekes lenne vele megbesz�lni az elm�lt napok fejlem�nyeit, �s a v�rhat� kil�t�sokat, de � m�r egy h�napja szabad, �s m�r sz�m�zet�s�nek hely�n �rte a nagy szenz�ci�. Este az eb�dl�ben hangosabb lett a besz�d, sok nevet�s hallatszott az asztalok k�z�tt. Az egyik brig�db�l ketten t�ncra perd�ltek, a t�rsaik fakan�llal vert�k a taktust az asztal deszk�j�n. Ideges �r�mv�r�s hangulata uralkodott k�z�tt�nk. Senki nem tett egy megjegyz�st sem, de mindenki tudta, mi�rt a felajzott �l�nks�g. Az �gyeletes b�rt�n�r�k sz�tlanul �csorogtak a ki- �s bej�rati ajt�n�l: N�zt�k a rabok viselked�s�t, de nem sz�ltak semmit. �k sem tudt�k, mire fordulhatnak m�g az esem�nyek. M�rcius 8-�n vas�rnap, a nemzetk�zi n�napon, az orsz�gos gy�szra tekintettel h�bor�tatlan munkasz�neti napot enged�lyeztek, minden t�rsadalmi munka n�lk�l. A parancsnoks�gi �p�letre szerelt hangsz�r�b�l gy�szindul�k dallama �radt sz�t a barakkt�bor felett. Ezt a vil�g minden t�j�r�l �rkez� gy�szt�viratok beolvas�s�val szak�tott�k meg id�r�l id�re. D�l fel� a b�rt�n�r�k v�gigj�rt�k a barakkokat, �s a l�ger f�ter�n val� gy�lekez�sre sz�l�tott�k fel a rabokat. A brig�dvezet�k k�telesek voltak a teljes l�tsz�m� megjelen�sr�l gondoskodni. B�gyadtan s�t�tt a kora tavaszi, er�tlen napsug�r. A h�takar� olvadoz�ban volt, �s itt-ott m�r kiv�r�s�d�tt a k�ves-csupasz sivatagi f�ld. A t�rs�g k�zep�n egy v�r�s lepellel letakart asztal �llt. Azt fogtuk k�r�l s�r� t�megben, n�ma csendben. �vakodott mindenki megjegyz�st tenni. Senkinek sem volt kedve egy esetleg f�lre�rtett sz��rt, mozdulat�rt ezekben a sorsd�nt� napokban meglakolni. A parancsnoks�gi �p�letb�l sorra kij�ttek a tisztek, a bal karjukon sz�les fekete szalag, rajta k�z�pen v�r�s szalag: a kommunizmus gy�sz�nak jele. Egy ismeretlen �rnagy fel�llt az asztalra, kez�ben a Szovjetuni� Kommunista P�rtja K�zponti Bizotts�g�nak a gy�szjelent�se. Parancsot adott a sapk�k lev�tel�re, �s amikor m�sf�lezer kopasz fejr�l leker�lt az �t�tt- kopott katonasapka, messze cseng� hangon felolvasta a jelent�st. N�m�n �s mozdulatlanul hallgattuk v�gig. Az 1945-�s m�jusi gy�zelmi jelent�s �ta ez volt az els� eset, hogy az el�t�lteket a szovjet t�rsadalmat �rint� nagy esem�nyr�l hivatalosan is t�j�koztatt�k, �s mint szovjet �llampolg�rokhoz sz�ltak hozz�juk. A felolvas�s befejezt�vel a foglyok sorfala k�z�tt elvonultak a tisztek, �s mi sietve feltehett�k a sapk�t a f�z�s fej�nkre. A rabok is percek alatt felsz�vodtak az enyhet ny�jt� barakkokban, hogy maguk k�z�tt megt�rgyalj�k a t�rt�nteket. H�tf�n, moszkvai id� szerint pontosan 12 �rakor helyezt�k �r�k nyugalomra Szt�lin f�ldi maradv�nyait. E percben (mint annakidej�n Lenin temet�sekor, amit sokan megemlegettek az oroszok k�z�l) le�llt az �let a nagy orsz�gban. �t percre meg�llt minden j�rm�, gyalogos egyar�nt. Le�lltak a g�pek, de m�g a haj�k is a ny�lt tengeren. Megsz�laltak a szir�n�k. k�rt�k �s minden hangjelz� k�sz�l�k. Az emberek vigy�zz �ll�sban ad�ztak az elhunyt vez�r�k eml�k�nek. A helyi id�sz�m�t�s szerint a nagy pillanatra Ekibasztuzban d�lut�n 3 �rakor ker�lt sor. Erre az id�pontra a brig�doknak - minden egyes brig�dnak k�l�n - kijel�lt m�helyben kellett �sszegy�lni�k. Az �r�tlan rabokat a b�rt�n�r�k figyelmeztett�k az id� k�zeledt�re. Az Alekszandrov brig�dnak az egyik kis lakatosm�hely lett kijel�lve a forg�csol� �zemben. Egy szabad p�rttagmunk�s �gyelt fel r�nk, hogy az �t perces n�ma vigy�zz�ll�st a szir�na megsz�lal�sakor minden rab fegyelmezetten �s komolyan betartsa. Hevesen dobogott a sz�vem, amikor a n�ma csendben, a le�ll�tott g�pek k�z�tt hallgattam a gy�r szir�n�inak felh�rd�l� �v�lt�s�t, �s gondolatban magam el� id�ztem a moszkvai mauz�leumot. Vajon ott temetik-e a m�ltunkat is, egy rem�nyteljes jobb j�v�, a szabadul�s �g�ret�vel?