IRODALOM R�zs�s J�nos Kereszt 1945 nyar�n, mint t�z �vre el�t�lt rab, az ukrajnai Nyikolajev v�ros�ban l�v� k�nyszermunkat�borban t�lt�ttem b�ntet�sem els� id�szak�t. A soknemzetis�g� l�gerben igyekeznem kellett elsaj�t�tani az orosz nyelvet, hiszen k�r�l�ttem senki nem �rtette a szavamat. Magyarral nem volt mindig alkalom tal�lkozni, de a t�borban a mindennapi �let jelens�geiben k�l�nben is csak az orosz szavak ismeret�vel lehetett eligazodni. Szerencs�mre gyorsan haladtam el�re az orosz nyelv elsaj�t�t�s�ban, �s lassan m�r besz�lgetni is tudtam brig�dt�rsaimmal. Az egyik nap egy szak�llas �reg orosz megk�rdezte, hogy istenh�v� vagyok-e? Igennel v�laszoltam, s�t m�r azt is meg tudtam mondani, hogy „lengyel hit�”vagyok. Tudtam, hogy ha azt mondom, hogy „katolikus” vall�s�, azt nem �rten�k meg. Nagy meglepet�semre az �reg szemreh�ny�an azt mondta: – Ha te h�v� kereszt�ny vagy, akkor mi�rt nem vallod meg a hitedet? Mi�rt nem viselsz a nyakadban keresztet? Menteget�zve mondtam, hogy n�lunk, magyarokn�l, ez nem �ltal�nos szok�s. Meg k�l�nben is, – legfeljebb n�k viselnek aranyl�ncon aranykeresztet. Gyanakv�n n�zett v�gig rajtam az �reg, hitte is, nem is azt, amit mondtam. �s ekkor hat�roztam el, hogy ha majd m�dom lesz r�, szerzek keresztet �s ugyan�gy, mint a g�r�gkeletiek, sp�rg�ra f�zve a nyakamban fogom hordani a l�gerben. Igenis, meg fogom vallani a hitemet! Sajnos a l�geri k�r�lm�nyek k�z�tt, h�nyattat�saim sor�n ezt az elhat�roz�st csak nagy sok�ra tudtam val�ra v�ltani. Igaz, 1946 nyar�n a herszoni munkat�borban az orosz katonazubbonyomon, a sz�vem feletti r�szre k�k c�rn�val egy kis keresztet h�meztem. T�rsaim elfogadt�k ezt a kis h�mz�st k�l�n�sebb csod�lkoz�s n�lk�l: tal�n azt hitt�k, hogy a magyarokn�l ez �gy szok�s. 1947 j�nius-j�lius�ban az �szak-urali, szolikamszki j�r�s Szimszk l�gerker�let�nek Golovnaja l�ger�ben �tmenetileg a t�bor f�rd�j�ben dolgoztam. Mivel a lak�barakkokban v�zhez jutni - b�rmilyen k�l�n�sen hangzik – nem volt lehet�s�g, �gy a n�i rabok engem k�rny�keztek meg, hogy – kell� ellenszolg�ltat�s fej�ben – mossam ki a ruhanem�jeiket. Ez�rt azt�n fizets�g�l kenyeret, k�s�t, cukrot vagy valamely m�s �lelmiszert kaptam t�l�k. �s ekkor j�tt el az alkalom. Az egyik n�t�l egy f�lliteres �veg lisztet kaptam munkad�jul. Egy, a g�pjav�t� m�helyben dolgoz� lakatos fi� v�llalta, hogy ez�rt reszel nekem egy kis f�mkeresztet. Ezut�n boldogan viseltem, am�g csak m�g azon az �sz�n baleset nem �rt vele. M�r nem a f�rd�ben dolgoztam, amikor egyik este a mi munk�sbrig�dunk f�rdet�s�re ker�lt sor. Hogy f�rd�s k�zben el ne szak�tsam v�letlen�l a sp�rg�t, a f�rd�helyis�gben egy szegre akasztottam a keresztemet. Azonban a f�rdet�s ut�ni tolakod�sban, amikor a fert�tlen�t�b�l kisz�rt ruhadarabjaink ut�n kapkodtunk, nehogy valaki eltulajdon�tsa az ing�nket, gaty�nkat, megfeledkeztem a kis keresztr�l ott a szegen. Lefekv�skor, szok�s szerint a nyakamban f�gg� kis kereszthez ny�ltam volna. (Mindig a kis kereszttel a kezemben aludtam el, lelkemet Istennek aj�nlva.) Ez alkalommal azonban hi�ba ny�ltam a kereszt�rt, nem volt a nyakamban. Jaj, ott felejtettem a f�rd�ben! R�gt�n felugrottam, visszasiettem a f�rd� �p�let�be, de ott m�r takar�tottak, �s senki nem tudott a keresztr�l, a szegen nem l�gott semmi. A barakkban k�rdezgettem a brig�dt�rsaimat, de csak v�llvonogat�s volt a v�lasz. Nagyon szomor� lettem. B�ntott, hogyan lehettem ilyen feled�keny, hiszen nekem most m�r tal�n soha sem lesz m�domban �j kereszthez jutni. M�snap este, amikor haza�rkezt�nk munk�b�l, a barakk t�ls� oldal�r�l odaj�tt hozz�m egy fiatal zsiv�ny. Titokzatos k�ppel megs�gta, hogy tudja, kin�l van a keresztem, de az illet� azt ingyen nem adja oda. – Mit akar �rte? – k�rdeztem felhev�lten. – A szalmazs�kod�rt odaadja – volt a szemtelen aj�nlat. Hirtelen rendk�v�l d�h�s lettem, mert ez m�rt�ken fel�li zsarol�s volt. Odaadni a szalmazs�kot, �s ut�na a k�zeled� t�lben a csupasz deszk�kon fek�dni, mert a ruharakt�rban nem kaphatok m�sikat, �s mint lelt�ri t�rggyal, ezzel is el kell majd egyszer sz�molni, ha m�sik l�gerbe visznek. L�tta a zsiv�ny, hogy mennyire haragra lobbantam, pedig engem mindenki csendes, szel�d embernek ismert. Elkezdett magyar�zkodni, hogy az „illet�”nagy bajban van, nagy sz�ks�ge volna... Erre lekaptam a fekhelyemr�l a szalmazs�kot, �s a kez�be nyomtam: – Vidd! De a kereszt �t percen bel�l itt legyen! Val�ban, ker�lt-fordult �s hozta a kis keresztet. Sz� n�lk�l kaptam ut�na, �s err�l t�bb� sz� sem esett k�zt�nk. Az�rt valami lelkiismeret furdal�sa lehetett a szemtelens�g��rt, mert soha t�bb� nem mert a szemembe n�zni. 1949. m�rcius v�g�n v�gleg megfosztottak a keresztemt�l. Nagy l�tsz�m� rabsz�ll�tm�nyt ind�tottak �tnak �szak-Uralb�l. �gy h�rlett �s �gy is volt igaz, hogy kazahszt�ni b�rt�nl�gerekbe ker�l�nk. A bevagon�roz�s el�tt a szok�sos nagy motoz�son est�nk kereszt�l, amikor mindenkit�l minden haszn�lati t�rgyat (m�g az oly sz�ks�ges �s n�lk�l�zhetetlen f�mkanalakat is) elvettek, ami esetleg a l�gerben m�g megengedett volt. A szolikamszki gy�jt�t�bor f�rd��p�let�n kereszt�l kellett n�vsorolvas�s szerint �thaladni. Odabent meztelenre vetk�zt�nk, minden holminkat t�zetesen �tvizsg�lt�k, �s a helyis�g sark�ban halomba sz�rt�k az elkobzott holmit. T�lem nem volt semmi, amit elvehettek volna, nyugodtan l�ptem oda a motoz� katon�hoz. K�rbetapogatta, majd maga m�g� dob�lta ruhadarabjaimat. Csak akkor szisszentem fel, amikor k�zzel �rott kis im�ds�gos f�zetemre r�akadt a vatt�s kab�tom zseb�ben, �s a sarokba haj�totta. M�r szedtem fel a holmimat, �s iszkoltam volna kifel�, hogy a m�sik helyis�gben fel�lt�zzek, amikor az egyik katona megpillantotta a nyakamban f�gg� keresztet. Odakapott, �s miel�tt megmukkanhattam volna, let�pte �s a szem�tbe v�gta. Voltak�ppen ehhez nem lett volna joga, mert a keresztvisel�s (valami�rt) nem volt tilos. Odamentem a motoz�st ellen�rz� tiszthez �s panaszt tettem. A katona elismerte, hogy elvette a keresztemet, de a tiszt v�llat vont: – Eridj a pokolba! Nem k�v�nhatod, hogy a kedved�rt sz�tt�rassam a szem�tdombot! Nagyon b�ntott ez a vesztes�g, de h�t a jogfosztott rab csak engedelmeskedhet �s t�rhet, f�ldi igazs�gt�telre nem sz�m�that. 1949. �prilis els� napjaiban, alig egy -hetes vagonutaz�s ut�n meg�rkezett rabsz�ll�tm�nyunk a kazahszt�ni Karabas gy�jt�t�bor�ba, ahol a folyamatosan �rkez� rabsz�ll�tm�nyokb�l sok ezer ember zs�fol�dott �ssze, nyolc egym�st�l is dr�tker�t�ssel szigor�an elv�lasztott, hod�lyszer� nagy barakkban. A birodalom k�l�nb�z� t�jair�l ide ir�ny�tott rabok arra v�rtak, mikor ind�tj�k �ket �tnak a hatalmas, sivatagos orsz�g valamelyik l�ger�be. M�jus k�zep�n az 5-�s barakk lak�ja voltam, amikor a vel�nk p�rhuzamos 7-es barakk udvar�r�l, a kett�s dr�tker�t�sen kereszt�l, �tkiab�lt hozz�m P�lcz�s K�roly sorst�rsam. Mondta, hogy itt van egy b�nokszentgy�rgyi fi�, N�meth J�zsi, aki ismer engem m�g otthonr�l. K�r�semre odah�vta. Kiss� ugyan megillet�dve, hogy � is rabs�gba ker�lt, de m�gis �r�mmel �dv�z�ltem J�zsit. Valaki, aki el�z� �letemhez tartozott, egy�tt voltunk levent�k B�nokszentgy�rgy�n, amikor �n ott a jegyz�s�gen dolgoztam. J�zsi mondta: Karcsit�l �rtes�lt, hogy elkobozt�k az Uralban a kis keresztemet. Egy-k�t napon bel�l csin�l nekem egyet, igaz, csak alum�niumb�l. Nagyon meg�r�ltem az aj�nlatnak. 1949. m�jus 17-�n d�lel�tt egy kis zsebkend�be kavicsot k�t�ttem �s �tdobtam a ker�t�sen. J�zsi az elk�sz�lt keresztet beletette, �tk�t�tte �s visszadobta. Ezt a kis keresztet viseltem azt�n eg�szen a rabs�gom v�g�ig, haza is hoztam, �s most a nagy szob�nkban �ll� vitrinben, d�szdobozban l�that�. Sajnos m�r nem viselhet�, mert idehaza valamikor let�r�tt r�la a karikar�sz. Mivel a rabs�gban elhat�roztam, hogy �letem v�g�ig fogom viselni a keresztet, hitemet minden k�r�lm�nyek k�z�tt megvallva, val�ban meggy�z�d�ssel (nem az �jabban elterjedt divatnak h�dolva) viselek a nyakamban ez�stl�ncon f�gg� kis aranykeresztet. A kereszt visel�s�nek idehaza, Magyarorsz�gon is volt �jabb fejezete. 1969-ben ahhoz az iparv�llalathoz, ahol akkoriban dolgoztam, egy h�napra orosz szakemberek �rkeztek tapasztalatcser�re, akiknek term�szetesen �n voltam a tolm�csa. A munka mellett a v�llalat vezet�s�ge a vend�gek szabadidej�nek kellemes elt�lt�s�r�l is gondoskodott. T�rt�nt egyszer, hogy egy gy�gyf�rd�ben tett�nk l�togat�st, term�szetesen f�n�ki k�s�rettel. F�rd�s k�zben mag�t�l �rtet�d�en a nyakamban viseltem a l�ncon f�gg� kis keresztemet. P�r nap m�lva hivatott a v�llalat f�k�nyvel�je. K�z�lte velem, hogy az igazgat� elvt�rs neheztel r�m. M�ltatlankodott, hogy mekkora sz�gyent hoztam r� a szovjet elvt�rsak el�tt: kereszttel a nyakamban f�r�dtem a vend�gek t�rsas�g�ban. Mit gondolhatnak fel�l�nk a szovjet elvt�rsak? Mivel az igazgat� elvt�rs – a tolm�csol�s elker�lhetetlen alkalmait kiv�ve – nem �llt velem sz�ba, nem sz�l�tott a sz�ne el�, nem vil�gos�thattam fel, nem vigasztalhattam meg. Ugyanis a „szovjet elvt�rsak” meg�rkez�s�k ut�n r�gt�n megk�rdeztek: honnan tudok ilyen j�l oroszul? �s amikor megmondtam, hogy rabs�gom �veiben saj�t�tottam el nyelv�ket, r�gt�n megny�ltak el�ttem, �s elmondt�k, melyik�knek h�ny rokona t�nt el a Gulag rabs�g�ban. �s mivel az is tiszt�z�dott, hogy vall�sos ember vagyok, azon csod�lkoztak volna, ha nem l�tj�k nyakamban a keresztet. �gy k�r lett volna a sz�gyent�l els�llyedni a „szovjet elvt�rsak” el�tt. R�zs�s J�nos (1926) szovjet k�nyszermunka-t�borok lak�ja volt 1944–1953 k�z�tt. Raboskod�s�nak �lm�nyeit a Keser� ifj�s�g, az �ltet� rem�nys�g �s Duszja n�v�r c�m� k�nyveiben �rta meg. Hazat�r�se ut�n 4000 Gulag-fogolyt�rsa sors�t kutatta fel �s Gulag Lexikon c�men meg is jelentette 2000-ben. Jelenleg Nagykanizs�n �l.