Mint eddig is, névsorolvasással kezdõdött számunkra a nap. Megkönyebbülten hallottuk a mi nevünket is az etápra kiszólítottak között. Haladék nélkül siettünk le az alsó udvarra. Más barakkokban — úgy látszik — elõbb olvasták a névsort, mert izgatottan nyüzsgõ sokaságot találtunk a kijárati kapu közelében. Megelégedéssel láttam, hogy herszoni brigádunk több tagja is ott ácsorog a többiek között. Verbickij is ott volt. Bárcsak õ lenne a brigádvezetõnk az új lágerben is! Mindjárt biztonságosabban érzi magát az ember, ha ismerõsök között utazhat a további ismeretlenség felé. Az ég komor volt, az alacsonyan szálló felhõk havazást ígértek. Mintha nem lett volna olyan hideg, mint az elõzõ napokban. Vagy talán az izgalom fûtött belürõl? Aligha. Az északi fagy ellen kevés védelmet nyújt a belsõnket eltöltõ riadt izgalom. Egy nadzirátel végigolvasta a névsort. Lehettünk vagy háromszázan. A magyar nevek hallatára felkaptuk a fejünket. Kíváncsian kutattuk, hogy melyik eddig orosznak nézett rabról derül ki, hogy honfitársunk. Kitárult a nagy kapu. Újabb névsorról kiolvasott bennünket egy tiszt a széles kordont vont õrök — konvojok — gyûrûjébe. Furcsa hiányfélét éreztem, hogy motozó katonák nem állták utunkat a lágerkapuban. Ezek szerint itt nem divat lépten-nyomon motozni. Megnyugvással tapogattam féltve õrzött kis imakönyvemet ugyanabban a felsõzsebben, ahová Herszonban elrejtettem. Elõvenni nem volt szabad, — rögtön elvették volna tõlem cigarettapapírnak, hogy az udvaron kornyadozó nyírfa száraz leveleit belemorzsolják dohány helyett. A kaputól távolabb megint ott állt a végzetes asztal, rajta az iratokkal. Mellette egy földre terített ponyván egész kenyerek, konzerves üvegek halmozódtak. Az asztal lábához nyitott cukroszsák dülleszkedett. A személyi adatok egyeztetése után a kiolvasott ember kezébe nyomtak egy kétkilós kenyeret, egy félliteres babkonzervet, összecsücsörített markába egy púpos evõkanál cukrot. — Három napi élelem! — kötötték nyomatékosan az ételre feledkezett szemû elítélt lelkére. Hozzátették még azt is, hogy ezenkívül kiegészítésképpen holnap kapunk még útközben reggelire levest és halat. A kenyér takarékosabb fogyasztására vonatkozó figyelmeztetést — egy-két gyomorbajos öregember kivételével — mindannyian elengedtük a fülünk mellett. A katonák tágas gyûrûjén belül — azok már nem piros, hanem zöld parolisok voltak — szépen sorba, ötösével le kellett ülni a földre, amíg mindenkit kiolvastak, s a katonák is felkészültek az útra. A deres füvön gubbasztó sereg arra használta fel a várakozási idõt, hogy a markában olvadozó cukorhoz, öt körmét a kenyérbe vájva, egy kis héját tördelgessen le. A lejtõn nem lehet megállni, — mondják az erénycsõszök sok esetben, ha valaki züllésnek indult. Hát mi is könnyelmû kicsapongással láttunk neki a kenyér csipegetéséhez. A ropogósra sült kenyér héjának lefejtését a cukor elszopogatása után sem tudtam abbahagyni. Addig tördeltem, téptem a három napi adagot, míg körös-körül meg nem ettem az egész cipónak a héját, annyi béllel, ami a héja után kívánkozott. Alig egyharmada maradt meg a kenyérnek, amelyet aztán egy erõs elhatározással a kenyeres zacskómba gyömöszöltem — másnapra! Feri is csöndesen, maga elé bámulva evett. Volt, aki egy ültõ helyében mindent befalt. Kenyeret, cukrot, babkonzervet. Az éhes ember — bármennyire helytelen is — nem oszt be semmit. Nem latolgat, hanem addig eszik, amíg módjában áll. A szolikámszki pereszilka elõtti téren is addig ettünk, amíg bírtuk szusszal. Nekividámodott a társaság. Jó hangulatban indultunk útnak, mintha valami kellemes kirándulásra mennénk. A földszintes faházikók szegélyezte utcákon át bandukoltunk kifelé a városból. Több egymásba torkolló, térré szélesedett utca metszõpontjában egy kis park mellett haladtunk el. Néhány kõpad árválkodott a hervadt levelekkel borított kavicsos utak mentén. A liget közepén alacsony, zömök talpazaton Lenin és Sztálin hatalmas méretû bronzszobra állt. A tér túlsó oldalán messze kimagaslott a környezõ házikók közül az a görögkeleti templom, amelyet a minap láttunk a vonat ablakából. A templomot benzinraktárnak használták. Olajos hordók sorakoztak a mállott vakolatú fal tövében. A teherautók, vontatók kerekei mélyen felszántották a fekete sarat a templom körül. Pusztulás, elhanyagoltság honolt a néhai székesegyház kopár környékén. A városon kívül néhány kilóméteren át szántóföldek között vitt az utunk. A múlt napokban esett hó foltjai látszottak az árok partján, fûcsomókon. Nyirkos, élettelen, komor volt minden, égen és földön egyaránt. A saras utat taposva elértük a végtelen erdõségek határát. A lapályos ukrajnai sztyeppék után olyan újszerû és vadregényes volt a fenyveserdõ nyírfákkal tarkított rengetege. Most már nem vonatablak mellett suhant el, hanem mellettünk volt, fölénk borult a tajga õsrengetege. Csak ne akadt volna meg a tekintetünk minduntalan a lövésre tartott puskákkal felénk pislogó katonákon! Hogy mi még a természet szépségében is csak puskacsövön keresztül gyönyörködhettünk! Egy kis erdei tisztáson, lankás partoldalon rövid pihenõt tartottunk, hogy mindenki elvégezhesse a szükségleteit, ne kelljen útközben minduntalan megállni. Sietve végeztem el a dolgomat, s míg a többiek még szanaszét szédelegtek a bokrok között, lekuporodtam az árokpartra, és elpusztítottam a maradék kenyérbelet (amibõl útközben is csipegettem apránként!), a babkonzervvel együtt. Végeztem a három napra kiadott élelemmel! Könnyû szívvel, égõ gyomorral meneteltem tovább a többiek között. Éreztem, hogy sokat ettem, de a jóllakottság mámora olyan jólesett!... A keskeny erdei szekérút, melyre az élen haladó konvoj után rátértünk, kacskaringósan vezetett bennünket dombról le, dombra fel. A menetoszloppal párhuzamosan, az útmenti fák között csörtettek éber õreink. Ellenségesen figyelték minden mozdulatunkat. A szállítmány parancsnoka, egy középkorú százados, lóháton rúgtatott hol elõre, hol hátra, hol pedig oldalról figyelte az akarva-akaratlanul hosszúra nyúlt sereget. Rohamosan esteledett. Az õrök fegyelmezõ kiáltásai mind sûrûbben hangzottak a fák közül, többszörösen visszhangozva a csendes, sötét erdõbõl. A talyigák által felvágott, sáros, pocsolyákkal bõvelkedõ úton meg-megbomlott az ötös sor. — Felzárkózni! Gyorsabban! Ötösével! — harsogott a megélénkült katonák rikoltozása. A hátunk mögött nyüszíteni kezdtek a vékony acélláncra fogott rendõrkutyák. Szerencsétlenségünkre nagy pelyhekben megeredt a hó, a látási viszonyokat még bizonytalanabbá tette, a szökéstõl félõ katonákat még jobban megrémítve. A fák között alig éreztette hatását a szél, mégis kellemetlenül a szemünkbe verte a nedves hópelyhek özönét. Rövid idõ alatt nyirkos lett rajtunk a ruha. Arcunkon, kezünkön, a lábunk szárán folyt a hideg hólé. A katonák a ránkszakadt sötétségben szökéstõl rettegtek minden ágreccsenésnél, és egyre jobban megvadultak. Szünet nélkül ordítoztak ránk. Vezényszóra kijöttek az erdõbõl, és közvetlenül mellettünk haladtak pár lépésnyire. Puskatussal tompa ütéseket osztogattak a késedelmeskedõk, a tócsakerülõk hátára. Hol volt már ott a fegyelem, az ötös sor? Rendezetlen csoportokba tömörülve igyekeztünk szedni a lábunkat. A százados is dühbe jött. Közénk gázoltatott a lovával, és egy frissen metszett nyírfavesszõvel csépelte a rémülten hõkölõ rabokat. — Gyorsabban!... Gyorsabban!... — Átkozott fasiszták, az anyátok...! — fuldoklott dühében reszketve. Az emberek páni félelemmel ugrottak félre a föléjük tornyosuló, horkoló, toporzékoló mén elõl, meg a veszettül vagdalkozó parancsnok keze ügyébõl. A sor szélén mentem, így a százados verésébõl nem kaptam, az õrök ütlegelésétõl is megmenekültem valahogy, pedig a hepehupás csapáson szanaszét tántorgó, hátráló társaim között nehéz volt elkerülni a gyakori megtorpanásoknál sûrûn zuhogó oldalba vágásokat. A hosszú láncra engedett kutyák acsarkodva kapdostak a lemaradozók sarkai után. Hátára ugrottak az elesõknek. Tajtékozva hörögtek a nekivadult vérebek, ha a nyakörvnél fogva vissza-visszarántották a folytonosan uszító, bíztató katonák. A jajszó, a zokogás soraink között, az artikulátlan ordítozás körülöttünk, a kutyák veszett csaholása, vonyítása mögöttünk — iszonyatos és hátborzongató hangzavarrá erõsödött! Eszelõsen szedtem a lábamat, kapkodtam a fejemet minden irányba, hogy mentsem az irhámat a körös-körül fenyegetõ veszedelem elõl. Voltak olyan pillanatok, mikor azt hittem, hogy nem is valóság, csupán lázálom az a pokoli pánik körülöttem! A hó pedig szünet nélkül, hangtalanul omlott konvojra, kutyára, rabra egyaránt. Az alvó, mozdulatlan erdõ némán tûrte nyugalmának felbolygatását. Szertefoszlott, elhalt a hangzavar a fák sûrûjében, a hófüggönyön át. Senki kívülálló tanuja nem volt ennek a gyötrelmes kálváriának. Talán még a vadállatok is riadt félelemmel iszkoltak el az éj leple alatt a környékrõl, nyugalmasabb tájakra, ahol ember nem jár. A szüntelen hajsza, csúszkálás, esés, botorkálás egészen kimerített mindenkit. A fiatalok még csak hagyján! Türtünk és vonszoltuk magunkat Ukrajnából hozott maradék erõnkkel. De az idõsebbek! Azok már a végkimerülés határán jártak. Szédelegve, a fiatalabbakba kapaszkodva vonszolták magukat elõre ezen az észak-urali "Mártírok-útján"... A kutyák könyörtelenül acsarkodtak, szüntelenül ugattak, hörögtek a hátunk mögött. Rekedt sikoltással menekült elõlük, aki véletlenül hátrasodródott az egymást gázoló, akarva-akaratlanul is lökdösõdõ tömegben. — Davaj! Davaj! — kiabáltak a katonák. Minden botlást a szökõ rab ugrásának vélték. Vadul lövõldöztek a levegõbe. — Bozse moj! Bozse moj! Nacsalnik, könyörülj rajtunk! — jajongtak, sírtak az öregek. Nem volt irgalom. Aki felbukott, azt rúgásokkal, a kutyák uszításával kényszerítették lábra állni. Aki még bírta erõvel, húzta-vonta az elesõket. Ferivel összefogództunk. Ha fáradtan is, de kitartóan léptkedtünk, csúszkáltunk a többiek között. Ha elszakadtunk a kavarodásban, igyekeztünk megint közelebb sodródni, és óvtuk, bátorítottuk egymást. Minden unszolás, verés, szidás, fenyegetés ellenére meglassult az iram. Nem használt már semmi. Az õrök harsány kiáltásainak, a puskatus zuhogásának visszhangja egyre gyérült. Elcsendesedett a jajszó, a könyörgés. Kijutottunk az erdõ sûrûjébõl. Megint megmûvelt földek között vánszorogtunk elõre, bokáig érõ sárban, tocsogó, senki által már nem kerülgetett pocsolyákon, vizeken át. A havazást havasesõ váltotta fel. Átázott nadrágunk lábunk szárára tapadt. Nem volt egy tenyérnyi száraz rongy rajtunk. A hátunkon is szivárgott a gallér mögé hulló esõ. A cipõkre tapadt agyaggöröngyök nehezítették a lépést. A lassan baktató, megcsendesedett emberfalkát hitegetni kezdték az õrök. Biztatták, hogy csak tartsanak ki, mindjárt célhoz érnek! Válasz nélkül hallgattuk az ígérgetést, a szép szót. Nem hittünk benne. Újra erdõségen át vitt az utunk, a sötétség még teljesebb lett a fölénk boruló hatalmas fák ágai alatt. Emberi településnek nyoma sem volt. — Nacsalnik! Pihenjünk egy kicsit! — hangzott innen-onnan a félénken elrebegett könyörgés. — Nem lehet! Mindjárt megérkezünk, és akkor lepihenhettek! — utasította el a meg-megújuló esedezést a lóháton feszengõ százados. Lova nehezen húzogatta ki patáit a ragacsos sárból, aligha lehetett volna azt is ügetésre bírni. Alapjában véve igaza volt az ütlegelésben kifáradt századosnak. Ha ezt a kimerült, agyonhajszolt szállítmányt le engedi üni a vizes, fagyos harasztra, nem akadt volna emberi erõ, amely még egyszer talpra állította volna hamarjában. Menni, menni kellett! Menni, menni... Tûrni és megfeszíteni utolsó erõnket is. Elállt az esõ, megcsendesedtek a fák közt tovasuhanó konvojok, csak a sár cuppogása, a fáradt emberek szuszogása hallatszott körös-körül. Szolikámszkban valószínûleg elszámolták magukat az indítással, elõbb kellett volna nekivágni az útnak. Hála a konvojoknak tartott indítás elõtti eligazításnak, vagy jobban mondva vadításnak, a ránkszakadt estétõl pánikszerûen megijedtek az õrök, élemedett parancsnokukkal együtt. Azért következett be az elõbbi nagy felhajtás, a hisztérikus riadalom, amely a katonák félelmét és aggodalmát volt hivatva palástolni. Nem kicsiny tét forgott kockán: az õrök személyes szabadsága! Ha megszökik egy politikai elítélt, akkor valamelyik õr felel érte. Bûnrészességgel, szabotázzsal vádolva bevarrják közénk tíz-tizenöt évre. Naná, hogy õrjöngtek minden gyanúsnak vélt mozdulatra! Ahogy az erdõbõl ismét kiértünk egy tisztás térségre, az egyik fordulónál a messze távolban apró, vibráló fénypontok csillantak meg elõttünk. Egy település hívogató, csábító fényei. Az õrök is észrevették. Biztogatták a reménykedõ csapatot a közeli cél ígéretével. A távolság azonban csalt. Egyre csak mentünk, de a fényes pontok nem közeledtek felénk, sõt teljesen eltûntek, elenyésztek elõlünk, ahogy a szeszélyesen kanyargó utat követtük félhangon szitkozódó õreink után. Csüggedten raktuk a lábainkat egymás elé. Nagyon, nagyon fáradt voltam már én is. Fáztam, éheztem, fájt minden tagom, de egyúttal minden mindegy volt. Mintha már nem is a testemnek fájt volna, ami fájt, hanem csupán a bennem pislákoló értelem sugallta volna, hogy szenvedek. Utunk az erdõ sûrûjébõl ismét mezõségbe vitt. Ahogy a szakadékba mélyedt út kikanyarodott a füves domboldalra, az elõttük elterülõ lankás lejtõn egészen váratlanul elénk tárult egy nagy falu szétszórt házikóinak sokasága, ezernyi kicsiny ablakából hívogatón pislákoló fénysugarával. Mintha a csillagos ég terült volna el szemünk elõtt a völgyben. Megérkeztünk. Megtettük azt az utat, ami arra a napra elõ volt írva. A község neve: Tatárka. A falu legszélsõ háza szolgált a környezõ lágerek és a Szolikámszk közötti úton pihenõállomásként. Már a cári világban is erre a célra szolgált ez a tágas gerendaház. Hasznosítására — eredeti rendeltetésének megfelelõen — bámulatosképpen korunkban is sor került. Csak a benne elszállásolt rabok létszáma lett nagyobb azóta. Szûknek bizonyult egy-egy transzport elhelyezésére, hála a sztálini tisztogatások buzgó végrehajtóinak! A "rabmenedékház" az ottani építkezési szokásoknak megfelelõ emeletes ház volt. Az emelet a ház gondnokának lakhelyéül szolgált. A lakókat ott-tartózkodásunk idején nem láttuk. Északon a házaknál a földszintet istállónak használják. E háznak a földszintjét számunkra rendezték be, illetve hagyták jászol nélkül, üresen. Kicsit sokan voltunk a deszkafallal több helyiségre osztott földszinten. Bepréselték a szállítmányt, hogy szinte moccanni sem lehetett. A küszöbön kívül nem hagyhattak senkit. A hideg az csak hagyján, de hátha elveszne vagy megszökne valamelyik elszánt fasiszta! A kijárati ajtót nem csukták be, különben megfulladtunk volna a levegõtlenségtõl, mivel az épület földszinti ablakait bedeszkázták régen, talán még az építõi. A nyitott ajtó ellenére sem éreztünk hideget, ahogy ott — érzéketlenné vált végtagokkal — egymáson keresztül-kasul ájult álomba zuhantunk. Az õrség beállt az ajtóba, még a közibénk keveredett rablók is veszteg maradtak ezen az éjszakán. Nekik is elég volt az útból... — Gyerünk vacsorázni! — ráztak fel bennünket valamikor éjnek évadján. Akármilyen bódultak voltunk, az étel ígérete talpra állította a bágyadt társaságot. Kitódultunk a házból. A kertben, vastag törzsû nyírfa tövében, nyílt tûzön egy öblös rézüst állt. Mellette fehérkötényes katona kavargatta a gõzölgõ ételt. Nem is tudom miyen régen nem láttam már csillagos eget, s egészen ráfeledkeztem a szélcsendes, kitisztult mennyboltozatra. Ilyen izzó, fényes gyöngyszemekhez hasonló égitesteket csak északon láthat az ember. Elsõ talákozásra megbûvölt engem a szokatlan, ragyogó látvány. Akkor nem volt éppen alkalmas az idõpont a csillagvizsgálásra. Ha csillagos égre nézek, elõször mindig a Göncölszekeret, mint régi jó ismerõst keresem meg, de akkor nem volt rá idõm, mivel türelmetlen sürgetéssel sorakozót rendeltek el, arccal a kondér felé. Tülekedve igyekeztünk minél elõbbre kerülni, hogy hamarébb jussunk az ételosztó katona keze ügyébe, s iszkolhassunk tovább aludni. Bennem is felébredt az életösztön, és a könyökömet is használva, védtem magamat, nehogy a sor végére lökdössenek. Hátha az utolsónak nem marad leves, meg fekhely sem abban a szûkre szabott istállóban. Korpalevest fõztek a számunkra. Halszálkák úszkáltak benne, a tetején olajba pirított hagymaszárak kavarogtak. Az étel ritka volt és ízetlen. Egyetlen, de nem lebecsülendõ elõnye, hogy meleg volt. Csak úgy, kanál nélkül kiszûrcsöltük az ételt és sietve kotródtunk el a kondér környékérõl. Azon tanakodtunk, hogy nekünk elinduláskor valami halat is ígértek. Hát azt mikor osztják ki? Bizony kenyér nélkül kell majd megenni, de sebaj, lefelé elcsúszik! Visszabotorkáltam a hodályba, és újra lerogytam a padlóra. Talán elõbb elaludtam, mint a fejem leért valakinek a hátára, lábára, vagy oldalára. Bizonyára lökdöstek még egy darabig a késõn jövõk, odébbrúgtak, ha kevés volt a hely. Nem éreztem semmit. Elcsigázott testemnek minden mindegy volt. 1946. október 7. Kora hajnalban felverték a szállítmányt. Az égen még fent ragyogtak a csillagok, de a keleti égbolton már világosodott. A ház elõtti úton sorba állították a menetoszlopot ötösével. Megszámolták, hogy megvagyunk-e? A biztonság kedvéért benéztek az istállóba, habár a létszám egyezett. Figyeltem az õrszemélyzet sürgés-forgását körülöttünk. Sehol sem hozták a megígért halat. Hol akarják kiosztani? A legközelebbi pihenõnél, útközben? — Tiszta süket vagy! — állapította meg Feri. Hát nem hallal fõtt a leves az éjjel? Ott volt a te nagy haladagod is, meg az enyém is, abban a pár halszálkában, amit kiköpdöstünk. Úgyám! — tette hozzá, mikor kétkedve pislogtam rá. Az izomláztól azt sem tudtam, melyik lábamra álljak. Hogy fogok én gyalogolni? — tûnõdtem magamban. — Mars! Mars! — kiáltották a konvojok, és máris kénytelen voltam megmutatni, hogyan gyalogolok tovább. A falu közepe táján egy elhagyott fatemplom állt. A tetõzete beroskadt. A bezárt, rozsdás kilincsû templomajtó elõtt elkorhadtak a lépcsõfokok. A templomkert bokrai bozóttá vadultak. Az õrök csendesebbek voltak, mint elõzõ este. Egy-egy biztató vezényszó, semmi más. Lehajtott fejjel, szótlanul meneteltünk az erdei utakon, magunk mögött hagyva az álmos, néptelen falut. Mielõtt még a nap felkelt volna, elkomorodott az ég. A feltámadt szél hófelhõket kergetett fölénk. Volt egy kis hószállingózás, de megúsztuk a napot havazás, havasesõ nélkül. Az egyik dombtetõn egy kis hegyi falucskán keresztül vitt utunk. A tíz-tizenkét házból álló település néptelen volt. Talán jöttünkre zavartak be mindenkit a házba? Nem tudom. Még véletlenül sem láttunk egy teremtett lelket sem. Az is feltûnt, hogy a szétszórt házak közötti füves térségen sehol sem volt keréknyom. Olyan szegények lehettek, hogy még igásállatuk sem volt. A települést átszelõ úton csak teherautók, vontatók gumikerekeinek nyomát láttuk a sárba nyomódni. Nagy fekete macska futott át elõttünk az úton. Hangos körömtépéssel kúszott fel a legközelebbi ház gerendafalán, és eltûnt az eresz alatt. A babonásak káromkodtak, szidták szegény teremtményt! Mintha legalábbis oka lett volna a mi balszerencsénknek, vagy kizárólag az a riadt macska lesz a hibás, ha halovány reményeink nem válnak valóra új állomáshelyünkön? Az oroszok felhívták a figyelmemet a házak bejárati ajtaja mellett vágott, deszkával zárt ablaküregre. A régi világban szokás volt este abba az ablakba egy darab kenyeret és egy köcsög tejet kitenni. Ha vándor ment át az orosz falun, nem kellett élelemért könyörögni, bezörögni, ha bealkonyodott. Csak elhúzta a dupla deszka közül a külsõt, és megvacsorázott, az üres köcsögöt szépen visszahelyezve az ablaküregbe, a visszatolt deszka közé. Aztán elalhatott valahol a fészerben, pajtában. Reggel a gazdaasszony ha üresen találta az ablakot, tudta, hogy éhes vándor járt erre. Keresztet vetett a kiürült edényre, s gondolatban szerencsés utat kívánt az országutak vándorának, aki ekkor már messze járt... — Persze ez ma már nem így van! — legyintettek társaim. A mai világban örülnek, ha maguknak van mit enni, nemhogy még mindenféle jöttment alakoknak is harapnivalót biztosítsanak! Ha idegen jelenik meg a faluban, kötelesek jelenteni a rendõrnek. Nincs most céltalan kujtorgás Oroszországban keresztül-kasul, búcsújárás, munkakeresés, és ehhez hasonló, mint valaha... Mindenféle szent embernek, búcsúsoknak, munkakerülõknek befellegzett. Leszoktatták õket a vándortarisznya meg a dologtalan életmód tipikusan orosz népszokásáról. Ha a falvak között magányos vándor bolyongana, az bizonyosan lágerbõl szökött fegyenc lenne. A lakosság menten kiadná a hatóságoknak. Egy mázsa búza a vérdíj, nem csekélység azokban az ínséges, háború utáni években! A lapályosabb helyeken, néha több száz méter hosszan, keresztbe fektetett fenyõgerendákból ácsolt hidak húzódtak korlát, karfa nélkül. Ilyenkor mocsaras ingovány felett jártunk. Ha valaki egy óvatlan pillanatban lelép a csalóka fûtengerbe, menthetetlenül elmerül a jeges iszapban. A fahíd tompa dübörgése a sok száz láb alatt valahogy eszembe juttatta a kéthetes vagonutazást. Elfogott a vágy a száraz, kemény padló után, amely éppúgy döngött a lépések alatt, mint ez a híd, de amelyre bármikor leomolhattam, ha az ácsorgásban elfáradtak kékre fagyott lábaim. Bárcsak most, azonnal elterülhetnék abban a huzatos tákolmányban! Nem bánnám én, ha szünet nélkül vernék az oldalát, csak fekhetnék, fekhetnék, szétvetett karokkal, lábakkal, mozdulatlanul... De itt lépni, lépni kell az elõttem görnyedõ hátak szédítõen imbolygó rengetegében, az utánam jövõk lépéseitõl hajszolva. A rövid téli nap megint a végéhez közeledett. Még semmi jel sem mutatott arra, hogy valahová megérkeznénk. A pihenõ nélküli meneteléstõl szúrásokat éreztem a lágyékomban. Már-már azt hittem, hogy még egy lépés — és összerogyok. Fogalmam sincs, hogy a korosabbak hogyan tudták vonszolni magukat? A nyüszítõ kutyák morgássá mélyülõ vinnyogása adott erõt talán? Nem tudom. De senki sem maradt le túlságosan a hosszúra nyúlt menetoszloptól. A mocsarak feletti gerendautakon még fárasztóbb volt a járás, mint a dombokon. Nehézkesen csetlettünk-botlottunk a traktorok hernyótalpai alatt felszálkásodott gerendákon. Átvonultunk egy kõhídon. A patak mélyen alattunk folydogált a bokros, füves völgyben. A hídon túl, a fák között egy hosszú, fehérre meszelt épületet vettünk észre. "Vajon ez azt jelenti, hogy megérkeztünk?" — kémlelõdtünk körül, lázasan kutatva a fák között, hátha megpillantjuk az annyira áhított õrtornyokat, a szögesdrót kerítést. Az imént felfedezett épület élelmiszer-raktár volt. Mihelyt elhaladtunk mellette, nagyot dobbant a szívem: az átellenben lévõ partoldalon kibontakozott elõttünk egy láger panorámája! Mintegy varázsütésre, mindannyian felvillanyozódtunk, és erõnkhöz képest megszaporáztuk a lépést, gyorsabb iramra kényszerítve az elõttünk baktató õrt. Egyenesen a láger felé vettük az irányt. Keskeny vágányú iparvasút töltésén áthaladva, több oszlopban felfejlõdve megálltunk a rácsos kapu elõtt. A kerítés felett hosszúkás barakképületek fazsindelyes teteje látszott ki, akárcsak Szolikámszkban. Vágyakozva néztük a kékesfehér, tovaillanó könnyû füstöt, mely a kéményekbõl tört elõ. A fáradt, átfázott embernek a kémény füstje éppoly ingerlõ, mint az éhes embernek az ételszag. Nem számítva azt, hogy a füstgomolyag eszünkbe juttatta az ennivalót is, a jó forró gõzölgõ levest! Gondolatban szinte már melegedtem a száraz barakkban, boldogan elnyújtózkodva deszkákon vagy matracon, mindegy, de célhoz érve! Élénk fantáziám nyomán képzeletben hallgattam a tûz vidám, barátságos pattogását, duruzsolását, a meleget árasztó széles kályha mellett. Belülrõl néztem a széltõl hajladozó fákat, hallgattam a kémény mellett zúgó szél tehetetlen erõlködését. Álmodozásaimból felrezzenve rádöbbentem a valóságra: semmi barakk, semmiféle meleg — és átborzongott rajtam a hideg! A szél zúgását nem védett falak közül hallom, hanem a bõrömön érzem fagyos ölelését! Egyszeriben tûrhetetlenné vált a hideg. Borzongva nyögdécseltem a vékony ruhában, a fogaimat csikorgattam tehetetlenségemben. Úgy tûnt, hogy itt is idõtlen idõk óta ácsorgunk már a bezárt kapu elõtt. Semmi mozgolódás, jele sincs, hogy tudomást szereztek volna érkezésünkrõl, s végre hajlandók lennének átvenni bennünket... Nem tudom, talán két óra hosszat is didereghettünk egyik lábunkról a másikra hintázva (ugrabugrálásra már nem futotta erõnkbõl) a konokul süket és néma kapu elõtt, amikor a kínos várakozást megunta a szenvedõ nép, elvesztette a türelmét. Kiabálni, ordítozni kezdtünk, hol egyenkint, hol kórusban: — Nacsalnik! Nacsalnik! Vegyél át! Megfagyunk! A sok kiabálásra-e vagy pedig végre sikerült elõkeríteni az átvételre illetékes személyt, nem tudom, de nagy sokára kijött egy fiatal hadnagy. Elibénk állt, és szavait széles mozdulatokkal kísérve tudomásunkra hozta, hogy itt nem vesznek át bennünket! Ez központi láger a szimszki lágerkerületben, s innen most, azonnal tovább irányítanak mindannyiunkat, ahogy itt állunk a körzethez tartozó másik lágerbe, a Dolgaja elnevezésû táborba! — Hová? Hová?... Nem megyünk sehová! Vegyél át! — hördültünk fel kétségbeesett kiáltozással. — Csak tizenkét kilométerre van innen, hamarosan odaértek. Ott majd meleg barakkok fogadják az etápot! — igyekezett csitítani a felhevült kedélyeket a subába bújt tiszt. — Nem megyünk innen egy tapodtat sem! Lépni sem tudunk! Öregek, betegek vannak köztünk! Végy át vagy megfagyunk itten! — hangzott fel a sorok közül a helyeslõ morajlással kísért felkiáltások sora. Mikor már azt hittük, hogy a hosszú gyaloglás után célhoz értünk, az elõre nem várt tizenkét kilométernyi (ki tudja valóban csak annyi lesz-e?) ráadás utat már képtelenek voltunk megtenni. A tisztek összedugták a fejüket. Élénken tanakodtak. Századosunk is erõsen bizonyított valamit a szabódó hadnagynak. Ezt látva könyörgõre fogtuk ismét a dolgot: hátha van szív a zubbony alatt? — Nacsalnik, végy át! Könyörülj rajtunk! Nacsalnik! Csendet kértek, és közölték velünk, hogy rögtön jön egy vasúti szerelvény, azon tesszük meg a hátralévõ utat. Átvenni helyszûke miatt semmiképpen sincs módjukban. Különben is, Dolgaján már várnak bennünket fûtött barakkokkal. Morogtunk, de a helyzeten változtatni nem lehetett, így sorsunkba beletörõdve vártuk a fejleményeket. Kisvártatva elõkanyarodott a domb mögül egy kis szuszogó, pöfögõ mozdony. Enyhe túlzás, de akaratlanul is a kávédarálót juttatta az eszünkbe. — Ezen akar mindannyiunkat elhuzatni tizenkét kilométerre? — néztük hitetlenkedve a fával fûtött kis jószágot, mely öt-hat nyitott platformot (põrekocsit) húzott maga után nagy csörömpöléssel. Elcsendesedtek a kedélyek, és hátat fordítottunk az áhított kapunak. Egymást tolva, nyomva, taszítva másztunk fel a deres platformokra. Összebújtunk, hogy mindenki felférjen. Az utolsó platformon elhelyezkedtek az õrök, és a százados jelt adott az indulásra. Néhány éles füttyszó után enyhe rándítással mozgásba jött a kis erdei szerelvény, melyet elsõ pillanatra úgy lebecsültünk, pedig ha tudtuk volna, hogy micsoda súlyokat képes elszállítani, mennyi keservesen kitermelt rönköt fog utánunk a Káma partjára fuvarozni ezentúl! A százados lovát a központi láger kerítése mellett kötõféken elvezették valahová. Az ott maradhatott, számára befejezõdött a kirándulás. Vadregényes erdõk között kanyargott az út. Egymást váltogatva maradoztak el mellettünk a szebbnél szebb tájak, de senki sem gyönyörködött a táj romantikus szépségében. Mi csak a víztõl csöpögõ ágakat, mocsaras völgyeket, a fojtogató ködöt láttuk benne. Elegünk volt az egészbõl, pedig még nem sok kenyeret ettünk meg itt az Ural "szívében". Rövid idõ alatt megérkeztünk rendeltetési helyünkre. Ez a láger szakasztott mása volt annak, amelyik elõl most kotródtunk el. Mintha csak megkerültünk volna néhány dombot, s ugyanoda értünk volna vissza. Ez a láger is domboldalon volt, s az elõtte húzódó völgyben kanyarodott eléje a vonat. A láger elõtti tisztáson mindenütt korhadozó fatönkök feketéllettek a hervadt fû között. Ezt a helyet alig néhány éve hódították el az õserdõtõl, a tajgától. Faluszerû település vette körül a lágert félkaréjban. A tisztek lakóházai, a katonák kaszárnya-barakkjai és egyéb épületek: fürdõ, klub, iroda a láger adminisztratív és katonai személyzete számára. Esti szürkületben kecmeregtünk le a plattformokról. Alig akart engedelmeskedni az elgémberedett lábam. Remegtek a térdeim. Azt hittem orrabukok a kimerültségtõl. A földbõl kiemelkedõ gyökereket nehezen tudtam átlépni. Legszívesebben megkerültem volna a buktatókat, habár úgyis minden lépés fájdalmas volt. Úgy-ahogy ötös sorba rendezõdtünk, s felvánszorogtunk a kapuhoz. Ott már nem kellett sokáig várni a bebocsátásra. Leszámolták a szállítmányt, utána névsorolvasás és egyéb cécó nélkül bemasírozhattunk, jobban mondva betámolyoghattunk a szélesre tárt kapun keresztül a lágerbe. A komendáns a kapunál fogadta az elanyátlanodott szállítmányt. Nagyjából elosztotta különbözõ barakkok irányába a társaságot. A számunkra kijelölt barakk három falépcsõjén felmenve homályos elõtérbe értünk. Jobbról-balról nyíló ajtók tágas lakótermekbe vezettek. Ferivel csak úgy találomra benyitottunk a jobb felõli helyiségbe, szekcijába, ahogy ott hívták a lakótermeket. Kellemes meleg volt bent. Négyszemélyes fapriccsek — vagonyetkák — sorakoztak a falak mentén. Igaz, hogy ágynemû nélküli csupasz deszkák vártak ránk, de mindenkinek jutott külön fekhely! Az ágynemû felesleges fényûzés lett volna. Nem is gondoltunk rá. Azt eddig is jobbára csak kórházban élvezhettük. Habozás nélkül végignyúltunk a legközelebbi szabad priccseken. A kályhából kiáradó fény világított csupán, mivel az áramszolgáltatás még nem indult meg a lakóbarakkok számára. A négyszemélyes priccs eddig ismeretlen, de célszerû fekhelynek bizonyult. Alul és felül két-két hely volt, tartóléccel elválasztva egymástól. A vagonyetkák között keskeny közök voltak, így mindenki hozzáférhetett saját fejaljához, a párnát helyettesítõ fejtámlához. Nem úgy, mint a körbefutó, egybeszabott priccseken, ahol csak egymáson keresztülmászva lehetett helyrevergõdni. Nem beszélve arról, hogy ott pontosan senki sem tudta meddig terjed a helye, s ez örökös torzsalkodásra, deszkaszélességekben való kicsinyes osztozkodásra adott okot. Nem mi voltunk az elsõ lakók a szekcijában. Az elõzõ napokban ideérkezett társaink fogadtak bennünket. A tatárkai éjszakázáson, és egyéb tortúrákon elõbb átestek, mint mi, hasonló körülmények között. A priccsen elterülve hallgattuk az elsõ szállítmány eddigi értesüléseit, benyomásait. Elmondták, hogy velük együtt mi vagyunk a láger benépesítõi. Az elmúlt nyár folyamán a tábor addigi lakóit — a vlaszovista katonákat — amnesztia folytán szélnek eresztették. (Ez csak legenda volt, a mi megtévesztésünkre.) A kiürült épületeket mostanában javították ki, és újra benépesítették — velünk. A reánk váró munkával és egyéb kilátásokkal kapcsolatban sokat õk sem tudtak mondani. Tekintettel arra, hogy körös-körül végeláthatatlan erdõségek húzódtak, nem sok fantázia kellett, hogy megsejtsük az okot, amiért olyan messzirõl ideszállítottak bennünket. — Nem baj! Ahogy lesz, úgy lesz! — nyújtózkodtunk jólesõen a priccsre teregetett, alattunk száradó vackainkon. Annyi hányattatás, szoroskodás után elõször vetkõzhettünk neki és nyújtogathattuk kezünket, lábunkat tetszés szerint. Az a tudat, hogy megérkeztünk, vége az utazásnak, az etápjellegnek — nagyon jó érzés volt. Mintha egy kicsit hazaérkeztünk volna! Haza! Fájón hasított bele a szívembe a gondolat, hogy milyen messzire vetett a végzet az én kedves Magyar Hazámtól! Nem is mertem sokáig idõzni a témánál, mert attól féltem, megszakad a szívem a felsajduló honvágytól, itt az Isten háta mögötti Északon, a végeláthatatlan õserdõben! Feri a mellettem lévõ alsó priccset foglalta el. Majd, ha brigádba osztanak, ráérünk valami jó felsõ fekhelyet szerezni. Néhány elégedett szó után elaludtunk. Olyan jó volt a meleg, hogy még a gyomrunkat szorongató éhség sem tudott ébren tartani. Azon aztán igazán meglepõdtünk, amikor felráztak, hogy menjünk vacsorázni! — Vacsorázni? — ültünk fel csodálkozva. Hiszen nekünk még nem jár! Tegnap délben megkaptuk a három napi élelmet, még holnap sem kapunk enni! — A vacsorára hívó szó mindenkire vonatkozik. Mi is kaptunk rögtön a megérkezés estéjén, pedig mi is három napra lettünk ellátva Szolikámszkban. — mondták az "öregek". Hát ha így van, kár aggályoskodni! Gyorsan felcihelõdtünk, és mentünk a többiek után. A tágas ebédlõben várakozóan foglaltunk helyet az üvegcseréppel tisztára kapart, hosszú asztalok mellett. Akinek még nem törött el a fakanala az utazás viszontagságai között, maga elé tette az asztalra. Az enyém is megvolt még. Az ételosztás fegyelmezett lebonyolítása érdekében senki sem mozdulhatott el az asztaltól. Elénk tettek egy-egy tányér zabdarával fõtt, jó sûrû káposztalevest, és 3O deka kenyeret. Nem laktunk jól, de mivel az ukáz szerint még két napig nem számíthattunk ennivalóra, ajándéknak tûnt szemünkben a váratlan vacsora. Az új gazda nem remélt módon, gavallérosan kitett magáért. Ehhez eddig nem voltunk szokva. Elégedett zsongással oszlottunk el a priccseken, ki-ki a korábban elfoglalt helyén. Kutatóan néztem körül a félhomályban: vajon az ismerõsök közül ki kvártélyozott be ebbe a terembe? Az egyetlen közeli jóbarát, akit némi nézelõdés után felfedeztem, Szalter volt, a herszoni brigádunkból. Nem messze tõlünk, az átellenben lévõ priccsen heverészett. Odamentem hozzá, hogy néhány szót váltsak vele. Talán tud valami biztatót mondani — gondoltam magamban. Szalter hanyatt feküdt, elgondolkozva nézegette a felsõ fekhely durván gyalult deszkáit, két kezét a feje alá téve támasztéknak. A priccs szélére ültem. — Hogy vagy Szalter? — kezdtem a társalgást. — Ó, te vagy az, magyar? — mosolyodott el, amikor felismert. Felkönyökölt, lábait maga alá húzta. — Hogy vagyok? Mint a majom a köszörûkövön! — Mit gondolsz, tûrhetõ lesz itt? — kérdeztem reménykedve, elõbbi mondását tréfának elértve. — János, jót ne várj... Fabuslátot kapunk itt mindnyájan... — szólt komolyan. Arcáról eltûnt a mosoly, felém fordított szemében megcsillant a kályhából kiáradó tûz visszfénye. Nagyon komolyan nézett rám. Mintha mondani akart volna valamit, de aztán lemondóan legyintett, elfordította a tekintetét. Belebámult a szoba sötétségébe. — Szerinted nem sok jót ígér ez a láger? — faggattam megszeppenve, mert úgy éreztem, hogy valami olyant is tud, amit én nem is sejtek. Az oroszok a hazai viszonyok ismeretében jobban tudtak következtetni egyes jelenségekbõl, elejtett szavakból (aminek esetleg én az értelmét sem tudtam), s mindig igyekeztem értesüléseket szerezni tõlük. — Majd meglátod!... — dõlt vissza Szalter az elõbbi mozdulatlanságába, s elnyúlt teljes testhosszal a deszkán. Mint akit fejbeütöttek, úgy hagytam ott a nemrég még vidám cimborát. Nem valami jók lehetnek a kilátások, ha ez az örökké hangulatos, tréfás kedvû ember is így vélekedik... Mondtam Ferinek, hogy Szalter miyen rosszkedvû. — Ó, nem kell olyan sötéten látni mindent! Nem tetszik nekik, hogy mostanában nem kapnak csomagot. Legalább most megpróbálják, hogy nekünk eddig is milyen jó volt! — ütötte el Feri kételyeimet. — Hát jól van, Ferikém! Bár ne legyen nekünk még rosszabb! — húztam a fejemre a vattáskabátot. Csak néhány napig ne hajtanának ki munkára, s adjanak elõzõleg meleg ruhát... — Ne sóhajtozz annyit, aludjál! Mindig volt valahogy, ezután is csak megleszünk! — szólt Feri bosszúsan, és a másik oldalára fordult. Nem szerette, ha túlságosan aggályoskodtam. Nyugodt lélegzéssel aludt már, amikor én még mindig ébren, nyitott szemmel feküdtem a helyemen. Kintrõl behallatszott a szél zúgása, ahogy vad rohanással elsüvített a kémény mellett. A kályhában kialudt a tûz, elhamvadt a parázs. Lassan teljesen sötétségbe merültek a priccsek, a rajtuk horkolókkal, álmukban dünnyögõkkel együtt. Kívülrõl sem jött be világosság a kettõs ablakrámán keresztül. Úgy látszik, holdfényt sem fogunk látni itt északon, ahogy még a napot sem láttuk egyszer sem. 1946. október 8. Késõn volt ébresztõ. Már egészen kivilágosodott, mire beszóltak, hogy sorakozzunk fel az udvaron számolásra. Ahogy kiléptünk a barakkból, vaksin hunyorgattunk a szokatlan világosságtól: frissen hullott hó borított mindent. Az ebédlõ mellett ágaskodó hatalmas nyírfa csupasz ágait, az õrtornyokat, a magas deszkapalánkot a láger körül, a barakktetõket, az udvart vastag, borza hótakaró fedte. Nem hallatszott a lépések zaja, szinte csengett a fülünk a csendtõl. Teljes szélcsendben hullott a hó, szakadatlanul omlott a világosszürke, egyszínû égbõl. Ha felfelé néztünk, milliárdnyi kis fekete pont kóválygott lefelé, s a közelünkbe érve változott át puha, nagy fehér hópamacsokká, hogy a lábaink elé, vállunkra hullva szaporítsa a táj vattaszerû téli leplét. Az eddigi napok változékony idõjárását egyszeriben felváltotta a véglegesen megállapodott tél. A természet mély álomba merült. Fázósan tipródtunk a szezonját múlt gumicipõkben a kapu felé vezetõ úton. A nadzirátelek ötös sort parancsoltak, hogy rendre leszámolják a tábor lakóit. Hihetetlen! Alig egy hónapja, sõt késõbb is, még fürdõnadrágban izzadva dolgoztunk a tûzõ napon, ott valahol messze, messze Délen... Most meg dideregve görnyedeztünk és sietve szaladtunk vissza a jó meleg barakkba a gyors számolás után. Három napos általános pihenõt engedélyezett a parancsnokság. Örömmel vettük tudomásul a jó hírt... A reggeli is káposztaleves volt, 35 deka kenyérrel. Kellemes érzéssel henteregtünk a priccsen. Az ismerõsök élcelõdve kiabáltak át a szoba egyik sarkából a másikba: — Ha ez így megy ezentúl is, akkor valahogyan csak kibírjuk a telet! — No, várjál csak! Azt hiszed a nacsalnik üdülni hozott ide téged? Úgy fogsz fûrészelni, hogy öröm lesz nézni! Emlegették, hogy a tábor kultúrfelelõse, a Nacsalnik KVCs, járja a barakkokat. A felmerülõ kérdésekre, problémákra részletesen válaszol. Amikor a nap folyamán hozzánk is bejött a fekete télikabátos, sápadt arcu kultúros, köréje tömörültünk a szekcija közepén. Szinte szájtátva lestük, hogy a feltett kérdésekre ugyan mit fog válaszolni. Jómagam azt szerettem volna hallani, hogy milyen lesz az ellátás, mikor lesz téli gúnya. A hangadók azonban azzal kezdték az érdeklõdést, hogy lehet-e levelezni, lehet-e csomagot kapni, és milyen idõn belül valósulhat meg a kapcsolat az otthonnal. Csendes igennel válaszolt a jámbor kinézésû nacsalnik az elsõ két kérdésre, a harmadikra, hogy mikor jöhet az elsõ hír otthonról, savanyú képpel húzta meg a vállát. — És az engedélyezett levelezéshez honnét lehet papírt, ceruzát venni? Szerezni? Hiszen egy árva vasunk sincs! — merült fel a következõ probléma. — Nem tudom, — mondta bizonytalanul az egész napi kérdés-feleletekbe szemmel láthatóan belefáradt nacsalnik, aki végsõ soron egyáltalán nem is volt nacsalnik, mint a késõbbiek során megtudtuk. Elítélt volt a jóember, mint jómagunk, csak nem politikai paragrafussal, hanem sikkasztott vagy más egyebet csinált. Rabló az nem lehetett, nem olyan volt a kinézése a szelíd tekintetû "nacsalniknak", aki olyan lágeri tisztségviselõ volt, mint a komendáns vagy a fõszakács. — A papír itt nagy probléma lesz! — nézett egymásra a sok aggódó szempár. Lelki szemeim elõtt elvillant az a sok drága papírlap, melyet Herszonban, elindulás elõtt a láger udvarán kergetett a szél, összemázolt a lekvár és a zsír. — Hogyan lehet mahorkát szerezni? — kérdezték elfogódott hangon a nikotinra éhes, rosszat sejtõ dohányosok. Erre is határozatlan választ kaptak a mosolytalan "nacsalniktól". Megszeppent a társaság, de nem is kicsit! Most éreztük csak igazán, hogy milyen elhagyatott vidékre kerültünk, ahová talán a madár is csak tévedésbõl repül be... Se papír, se dohány. Azt hiszem más, létfontosságú dolgok is hiányozni fognak itt. Ilyen körülmények között mikor indul meg a levelezés az otthoniakkal? Mikor ér ide az elsõ csomag a hatalmas ország távoli tájairól? — Hosszú hónapokon át tengõdhetünk kizárólag a sovány lágeri koszton, és szívhatjuk a fogunkat cigaretta helyett, — suttogtak egymás között az emberek. Ez a hiány és gond elsõ pillanatra Ferivel együtt engem nem érdekelt, nem érintett. Mi nem várhattunk hazulról sohasem levelet, csomagot. Nem dohányoztunk, nem hiányzott a cigaretta. Igen ám, de az sem közömbös, hogy az olyan ágrólszakadtak, mint mi voltunk, éhes lágerben, vagy olyan helyen tölti napjait, ahol a népség általában jóllakott. Sor került a beszélgetés során ilyen kérdésekre is: — Hol fogunk dolgozni? — Az erdõirtás itt a fõ feladat, — volt az elõre tudott válasz a feleslegesen feltett kérdésre. — Erdõirtáson kívül nincs más munka? Valahol mûhelyben vagy másutt? — reménykedett egy vasesztergályos, aki korábban a szakmájában dolgozhatott. — Nincs, — volt az elsõ határozott válasz. A szerszámkiadóba kellett öt ember, aki a szerszámokat, fûrészt, fejszét élesíti, javítja, de már teljes a létszám. A láger belsõ személyzete: szakácsok, szabók, cipészek majd az öregekbõl kerülnek ki. Aki dolgozni tud, az kivétel nélkül megy ki az erdõbe. — Mielõtt munkára küldenének, kapunk-e meleg ruhát? Az elõzõ nacsalnik megkopasztva, levetkõztetve bocsájtott utunkra! — hangzott a következõ nyomasztó gondunk kérdéssé formálva. — Lesz, lesz meleg ruha, — válaszolt közömbös, nem valami meggyõzõ hangon a kérdezett. Látszott rajta, hogy unja már nagyon. Nekünk pedig most kezdett igazán érdekes lenni a dolog. — Mikor osztják a ruhát? Mit adnak? Subát? — Igazán nem megyünk ki dolgozni, amíg fel nem öltöztetnek mindnyájunkat? Vállvonogatás volt a válasz. Leszegett fejjel, köszönés nélkül megindult kifelé a kíváncsiskodók gyûrûjébõl az ajtó felé a kultúr-nacsalnik. Nem tartóztatta senki. Eleget mondott azzal, hogy jóformán nem mondott semmit. A tegnap esti meleg szoba, az ajándék-vacsora keltette bizakodó hangulat alaposan lelohadt, anélkül, hogy egyetlenegyszer is elhagytuk volna a láger környékét, és fejszét fogtunk volna kézbe. Valahogy olyan homályos volt minden, mint maga a szürke, beborult ég. Az a kis reménység, hogy talán mégsem lesz olyan rossz, már alig-alig pislákolt az ijedten dobogó szívünk mélyén. Figyelmesen végignéztem az arcokon. Még látszott a délrõl hozott, egészséges barna színnek a nyoma az utazástól megtört embereken. A nyugtalankodva fürkészõ szemekben a bizonytalan jövõ félelmének zavaros lidércfénye lappangott. Halkan beszélgettünk, mintha tilos volna a hangos szó. A suttogás egyenletes zsongással töltötte meg a termet. Tanakodtunk, sóhajtoztunk. Tehetetlenül és csüggedten vártuk sorsunk beteljesedését, a végzet könyörtelen rendelése szerint. Csak akkor mozdultunk ki a barakkból, ha halaszthatatlan dolgunk támadt. Járkálásra, ismerõsök felkeresésére senkinek sem volt kedve. Ha kipillantottunk az udvarra a jégvirágos ablakra lehelt lyukon át, a rideg táj zord látványa visszariasztott a barakk védett, meleg homályába. Bezzeg a huligánok jöttek-mentek, mint a besózottak. Az összeköttetést építették ki egymás közt. Nem azon tanakodtak, hogy hol fognak dolgozni. Igyekezetük arra irányult, hogy miképpen rendezkedhetnének be dologtalan életre ebben a lágerben is, a dolgozó többség kontójára. Dél felé járhatott az idõ, mikor jött a komendáns, csoportos fürdõzésre szervezte a barakkok lakóit. — Hát ebéd nem lesz? — kérdezték a bundában feszítõ, jól megtermett volgai némettõl. — Még mit nem? Itt szokjatok le az ebédrõl! Most pedig indíts a fürdõbe, mert különben kitárom az ajtót, és megdermesztelek titeket!- rivallt a kelletlenül szedelõzködõ emberekre a kásánhízott, piros képû hajcsár. Elevenen élt bennünk a szolikámszki fürdõzés kínos emléke. Viszolyogva botorkáltunk egymás után a keskeny csapáson a láger sarkában álló, bodor füstöt eregetõ épület felé. A fürdõben, amely jóval kisebb volt, mint a szolikámszki, kellemesen csalódtunk. Itt is olyan sajtár-rendszerû fürdõzésre voltak berendezkedve, de tisztaság és jó meleg volt, elegendõ vízzel a kétfülû fasajtárokban. Nagyon jólesett az alapos fürdõzés, s perceknek tûnt az idõ, amit kellemes pancsolással töltöttünk. Nem szívesen vettük, amikor bejelentették, hogy felöltözhetünk, ruhánk egy halomban vár az öltözõben. A jó meleg víztõl egészen elbágyadtunk, és fáradtan nyúltunk végig a priccsen. Csendesen heverészett, szunyókált mindenki a fürdés után. Az Uralban drága kincs a víz. Mivel vízvezeték elképzelhetetlen fogalom az õserdõben, szántalpakra erõsített nagy hordóban hordta egy kis gubancos szõrû lovacska a vizet egy közeli forrásból. Naphosszat ki-bejárt a lágerkapun. A konyha, a melegvíz forraló, a fürdõ, a kórház vízszükségletét biztosította, némi fennakadásokkal. A közlekedést késleltette, hogy a szánt tüzetesen ellenõrizték a kapuban, kifelé, befelé egyaránt. Napi tíz fordulónál nem futotta többre az idõbõl a kis lovacskának. Érdekes felfedezés volt számunkra, hogy bármilyen használati tárgyat láttunk, az mind fából volt. Vasat csak abroncs, pánt formájában láttunk, azt sem minden edényen. Vödör, tányér, kanál, sõt még a vízforraló nagy tartály is fából készült. A fürdõvíz hevítése eredeti módon történt. Hosszú vascsõ nyúlt be a tartály belsejébe, bádoglemezzel kibélelt kerek nyíláson át. A csõ másik végét téglakályha belsejébe építették be. A kályhában a csõre raktak tüzet, az végig felmelegedett. Íly módon forralta fel a fahordóba nyúló csõ vége a fürdõvizet. Fürdés után a barakk egészen hûvösnek tetszett. Az is volt egyébként, mert fûteni már nem tudtuk. Elfogyott a tüzifa, utánpótlás nem volt. Ha valaki késedelmeskedett az ajtó betevésével, a maradék meleg védelmében kórusban rivalltunk rá. Nem sokáig maradhattunk nyugton. Orvosi vizsgálatra szólították a barakk népét. Az egészségügyi ellenõrzés, és az erõnlét szerinti kategóriába sorolás a kapuhoz legközelebb lévõ, tehát a domboldalon a legalsó, lakatlan barakkban zajlott le. Egy középkorú orosz, valamint egy fiatalabb, kaukázusi kinézésû orvos tartotta a felületes vizitet, amelyet csupán formaságból rendeztek meg. Feltételezték, hogy akiket olyan messzirõl ideirányítottak, azok csak egészséges emberek lehetnek. Derékig vetkõztünk le a fûtetlen, hideg szobában, melynek egyetlen bútorzata egy kopott asztal volt, rajta a hosszú névsorral. Ránk néztek az orvosok, megkérdezték, kinek mi a panasza? A válaszra már nem is nagyon figyeltek oda, intettek a következõnek, miközben beírták az egyes, kettes, legfeljebb hármas kategóriába való besorolás számjegyét. A négyes, rokkant kategóriába sorolás ezúttal nem jöhetett számításba, még az öregeknél sem. Az orvosok az elhangzó panaszokat nem vették, nem is vehették komolyan, elengedték a fülük mellett. Utasításuk volt a munkára való alkalmasságot elbírálni olyképpen, hogy senkit sem menthettek fel alóla. Így aztán hiába mutogatták egyesek a sérveiket, fronton szerzett sebek hegeit, mehettek tovább, felöltözni az addig hónuk alatt szorongatott gúnyájukba. A sietõs tolongásban a fekete képû orvoshoz kerültem. Mikor bemondtam a nevemet, széles mosolyra derült az arca: — Magyar vagy? — kérdezte. Igenlõ válaszom után sietve elmondta, hogy a háborúban járt Magyarországon. Jó volt ott, evett sok "pálácsintat", és ivott finom "palinkat". Megörültem ennek a néhány váratlan magyar szónak, a barátságos mosolynak. Mint késõbb megtudtam, Zsorkának hívták, grúz volt. Õt is tíz évre ítélték el, valamilyen politikai paragrafus alapján. Az orvosi vizsgálat után az üres épület irodának berendezett szobájában sebtében megtörtént a kategóriák szerinti brigádba sorolás: a nehezebb munkára az elsõ, második, a könnyebb munkára a harmadik kategória. Persze az a könnyebb munka se babválogatás volt! Fogalmam sincs, minek alapján jelölték ki a brigádvezetõket. Személyesen jelentkeztek egyesek, vagy a törzslapjuk bejegyzései nyomán bízták rájuk a 3O-35 ember feletti korlátan hatalmat. Az újdonsült brigádvezetõk hamarosan kis papírdarabkákkal, leendõ brigádjuk névsorával kezdték járni a barakkokat. Harsányan kiabálták a hozzájuk beosztottak neveit, mintha etápra szólítanák õket. Fokozatosan ürült a szoba. A leendõ fõnök és parancsoló a kijelölt brigádszállásra kalauzolta alattvalóit. Egy rövidnyakú, köpcös kis ember az én nevemet is olvasta, rögtön a Ruga Ferié után. Arca a varangyosbékára emlékeztetett. Püffedt, piros képébõl kidülledtek táskás szemei. Duzzadt, széles ajkán kipréselt kapkodó, rekedtes szavai növelték az elsõ pillantásra feltámadt unszimpátiát. Elkedvetlenedve álltunk oda eléje, jelezvén, hogy mi vagyunk a leendõ munkásai. — Na, gyerünk! — intett és megindult kifelé. Megállt a lépcsõfeljárón, és a szomszédos barakk vége felé mutatott: — Ott van egy kis szoba, ahová több lépcsõn kell felmenni. Foglaljatok helyet a priccsen. Összeszedem még a többieket is, és akkor megyek, megadom az utasításokat! Elszontyolodva lépegettünk felfelé a havas, síkos falépcsõkön. Szerettük volna, ha Verbickij lenne a brigádvezetõnk. Úgy nézett ki, nem kapott brigádot, mert nem láttuk kószálni névsorral a kezében. Minden vágyunk nem teljesülhetett, annál is inkább, mivel egyetlen óhajunk sem vált valóra a vagonban eltervezett ábrándok közül. Egyenlõre nagyon örültünk annak is, hogy legalább mi ketten megint egy brigádba kerültünk. A szobában kellemes meglepetés ért: minden fekhelyen tömött szalmazsákot, azonkívül egy jó vastag plédet találtunk. A bejárati ajtóval szemben lévõ priccs két felsõ fekhelyét foglaltuk le a nagyjából már benépesedett helyiségben. Villany is égett. Gyenge fényt árasztott a dohos szagú szobára. Minden lágerben gyengefényû a villany, a saját áramfejlesztõk gyenge kapacitása miatt. A legfontosabb a kerítések megvilágítása, a fényszórók áramellátása volt. Nekünk megfelelt a 15 wattos égõ is ahhoz, hogy megtaláljuk a fekhelyet és a kijárati ajtót, szükség esetén. Még négy magyar honfitársunk került rajtunk kívül a brigádba: Dodek Dezsõ, akivel együtt voltunk a herszoni lágerben, valamint Szabó József és Tipold József, két Veszprém megyei kovácslegény, akik egy faluból származtak, és még Horváth László, nálamnál egy évvel idõsebb pécsi fiú. A többi brigádtag teljesen ismeretlen volt. Akadt ugyan köztük Herszon vidékérõl érkezett utitárs, de a mi 31-es lágerünkbõl senki. Élénken társalogva ismerkedtünk új munkatársainkkal, amíg a brigádvezetõ meg nem jött, maga elõtt tessékelve az utolsónak felkutatott emberét. Fõnökünk káromkodva verte le a havat harmonikásszárú, fényesre tisztított csizmájáról az ormótlan kályha elõtt. — Na, mind itt vagytok? — hordozta körül dülledt szemeit a megcsendesedett társaságon. Akárhogy próbálkoztam megbarátkozni új gazdánk személyével, nem sikerült. Nyers beszéde, a kurta nyakkal együtt forduló hüllõarc, a tömpe kis ujjak tömzsi öklein — nem sok jóval bíztattak! — Nahát akkor, tudjátok meg, hogy mi fadöntõ brigád vagyunk! Ez a legnehezebb munka az erdõben, s egyúttal a legfontosabb. A rakodó, a szállító brigádok a mi munkánk nyomán jutnak anyaghoz. Amiatt a kiemelt és nehéz munka miatt kaptatok mind szalmazsákot és pokrócot. Kényelmes fekhely csak a favágó brigádoknak jár, a többiek a csupasz deszkákon dögölhetnek továbbra is! — Így és hasonló hangnemben, káromkodásokkal tarkítva magyarázkodott az ajtó elõtti térségen, szétvetett lábakkal, élénken gesztikulálva. Hát, úgy Isten igazában, egybõl lemondtam volna mindjárt a megtisztelõ szalmazsákról. Nem éreztem magamban annyi erõt, hogy az erdei munka legnehezebbjét végezzem. Egymásra néztünk Ferivel, aztán vissza a brigádvezetõre. Az akkor már azt magyarázta, hogy mekkora kenyérért kell dolgozni. A norma koponyánként három köbméter rönkfa egy napra. Öt személy egy munkacsapat. Tizenöt köbméter rönk a termelési feladat reggeltõl estig: fûrészelni, dönteni, gallyazni, felfûrészelni, és az út szélére hengergetni rakásra a szabványos 6,1O vagy 4,1O méteres rönköket, az évszázados fák hatalmas törzsébõl. A 1OO%-os norma 65 dekás alap kenyérfejadag. Túlteljesítés esetén még 1O-2O-3O deka kenyeret lehet keresni, magasabb teljesítésnél 1O-2O deka sûrû rekorder-kásával egyetemben. Aki normát nem teljesít, az 45 deka kenyeret kap csupán. Ha valaki megtagadja a munkát, 3O deka kenyéren, s minden másnap egy tányér híg levesen tengõdhet a rosszul fûtött zárkában, amíg jobb belátásra nem tér. Fogalmam sem volt, hogy mennyi egy köbméter, meg tizenöt. Azt éreztem, hogy rengeteg és erõn felüli ez a mennyiség. A 85-95 dekás kenyeret sohasem fogom tapogatni. Esetleg látni — más kezében! Feri mélyet sóhajtott, én követtem példáját. Nem szóltunk egy szót sem. Egyet gondoltunk úgyis. Nem valami boldogan vártuk annak a napnak a felvirradását, amikor elõször sír majd fel a fûrész, villan meg a szekerce a sudár fenyõfák tövénél. Odasompolygott a brigádvezetõ mellé egy nyurga, hosszúnyakú alak. Azt gondoltam, biztosan beszervezte magát helyettesnek. Hamarosan kiderült, hogy ez a rókaképû ember a brigád munkafelügyelõje — deszjatnyik — lesz, a kitermelt fa minõségi ellenõre. A brigád létszámához tartozik. A dolgozóknak az õ létszámára is ki kell termelni a három köbmétert, hogy személye ne legyen improduktív a láger nyakán. Leendõ ellenõrünket Kucenkónak hívták, ahogy a brigádvezetõ bemutatása nyomán megtudtuk. Ezen a korán sötétedõ téli estén még egy fontos tisztségviselõ beiktatására is sor került: egy hibás kezû öreg moldvai lett a brigád szobaõre, s takarítója egyszemélyben. Hogy el ne felejtsem megemlíteni: az õ személyére is a három köbméter kitermelése elõ volt írva. Az talány volt, hogy a napi három köbméterért mit fog õrízni a csupasz falakon kívül. Az is szöget ütött a fejemben, hogy itt mindenkinek termelni kell, nincs üresjárat. A komendáns, a szakács normája is minket terhel? A brigádvezetõé is? Errõl nem volt szó, de lehetséges, hogy úgy volt. A herszoni lágerben nem mondták, hogy a folyosókon ténfergõ pópákra normát kell teljesíteni az ott lakó brigádoknak. Most már mindegy. Kár az összehasonlításért. Jobb nem fájdítani a szívünket azzal, hogy minduntalan a herszoni lágert emlegetjük. Itt, távol Moszkvától, úgy látszik más törvények vannak, a helyi hatalmasságok önkénye... Vacsorázni már brigád szerint mentünk. — Goncsarov brigád! — szólt be a kiosztó ablakon brigádvezetõnk. Tehát Goncsarov a neve. Mert bemutatkozni azt elfelejtett vagy feleslegesnek tartotta. Gondolta, úgyis megtanuljuk a nevét, nem felejtjük el, amíg élünk! Ha így gondolta, jól gondolta. Neve oroszosan hangzott, de õ maga, akárcsak Kucenko, ukrajnai volt, beszédje is arra vallott. Megkezdõdött ebben a táborban is a szevezett lágeri élet. Vége az etáp, a gyüjtõtábor ex-lex állapotának! Késõ este már arról szó sem esett, hogy még két napi pihenõnk hátra volna. Goncsarov olyan buzgalommal készítette megszeppent brigádját az elsõ munkanapra, hogy senki sem merte megkockáztatni a kérdést: "Ilyen hiányos öltözékben is kizavarnak már dolgozni? Vagy holnap még pihenünk?..." Goncsarov elsõ perctõl kezde úgy beszélt embereivel, hogy mindenkit elvadított magától. Nem volt kérdés, nem volt beszélgetés sem vele, sem a jelenlétében. Vacsora után mindjárt a pléd alá bújtunk. A fejünkre húzott takaróval akartuk kirekeszteni a ránk váró holnapot, saját leheletünk melegével dédelgetni végtagjainkat a hóban való gázolás elõtt. Bármily iszonyattal gondoltam a holnapra, a fáradtság hamar elnyomott, s elaludtam mély, nyugtalan álommal, a rossz elõérzet sugallta riasztó képek sorozatával.