Mint eddig is, n�vsorolvas�ssal kezdõd�tt sz�munkra a nap. Megk�nyebb�lten hallottuk a mi nev�nket is az et�pra kisz�l�tottak k�z�tt. Halad�k n�lk�l siett�nk le az als� udvarra. M�s barakkokban — �gy l�tszik — elõbb olvast�k a n�vsort, mert izgatottan ny�zsgõ sokas�got tal�ltunk a kij�rati kapu k�zel�ben. Megel�ged�ssel l�ttam, hogy herszoni brig�dunk t�bb tagja is ott �csorog a t�bbiek k�z�tt. Verbickij is ott volt. B�rcsak õ lenne a brig�dvezetõnk az �j l�gerben is! Mindj�rt biztons�gosabban �rzi mag�t az ember, ha ismerõs�k k�z�tt utazhat a tov�bbi ismeretlens�g fel�. Az �g komor volt, az alacsonyan sz�ll� felhõk havaz�st �g�rtek. Mintha nem lett volna olyan hideg, mint az elõzõ napokban. Vagy tal�n az izgalom fût�tt bel�rõl? Aligha. Az �szaki fagy ellen kev�s v�delmet ny�jt a belsõnket elt�ltõ riadt izgalom. Egy nadzir�tel v�gigolvasta a n�vsort. Lehett�nk vagy h�romsz�zan. A magyar nevek hallat�ra felkaptuk a fej�nket. K�v�ncsian kutattuk, hogy melyik eddig orosznak n�zett rabr�l der�l ki, hogy honfit�rsunk. Kit�rult a nagy kapu. �jabb n�vsorr�l kiolvasott benn�nket egy tiszt a sz�les kordont vont õr�k — konvojok — gyûrûj�be. Furcsa hi�nyf�l�t �reztem, hogy motoz� katon�k nem �llt�k utunkat a l�gerkapuban. Ezek szerint itt nem divat l�pten-nyomon motozni. Megnyugv�ssal tapogattam f�ltve õrz�tt kis imak�nyvemet ugyanabban a felsõzsebben, ahov� Herszonban elrejtettem. Elõvenni nem volt szabad, — r�gt�n elvett�k volna tõlem cigarettapap�rnak, hogy az udvaron kornyadoz� ny�rfa sz�raz leveleit belemorzsolj�k doh�ny helyett. A kaput�l t�volabb megint ott �llt a v�gzetes asztal, rajta az iratokkal. Mellette egy f�ldre ter�tett ponyv�n eg�sz kenyerek, konzerves �vegek halmoz�dtak. Az asztal l�b�hoz nyitott cukroszs�k d�lleszkedett. A szem�lyi adatok egyeztet�se ut�n a kiolvasott ember kez�be nyomtak egy k�tkil�s kenyeret, egy f�lliteres babkonzervet, �sszecs�cs�r�tett mark�ba egy p�pos evõkan�l cukrot. — H�rom napi �lelem! — k�t�tt�k nyomat�kosan az �telre feledkezett szemû el�t�lt lelk�re. Hozz�tett�k m�g azt is, hogy ezenk�v�l kieg�sz�t�sk�ppen holnap kapunk m�g �tk�zben reggelire levest �s halat. A keny�r takar�kosabb fogyaszt�s�ra vonatkoz� figyelmeztet�st — egy-k�t gyomorbajos �regember kiv�tel�vel — mindannyian elengedt�k a f�l�nk mellett. A katon�k t�gas gyûrûj�n bel�l — azok m�r nem piros, hanem z�ld parolisok voltak — sz�pen sorba, �t�s�vel le kellett �lni a f�ldre, am�g mindenkit kiolvastak, s a katon�k is felk�sz�ltek az �tra. A deres f�v�n gubbaszt� sereg arra haszn�lta fel a v�rakoz�si idõt, hogy a mark�ban olvadoz� cukorhoz, �t k�rm�t a keny�rbe v�jva, egy kis h�j�t t�rdelgessen le. A lejtõn nem lehet meg�llni, — mondj�k az er�nycsõsz�k sok esetben, ha valaki z�ll�snek indult. H�t mi is k�nnyelmû kicsapong�ssal l�ttunk neki a keny�r csipeget�s�hez. A ropog�sra s�lt keny�r h�j�nak lefejt�s�t a cukor elszopogat�sa ut�n sem tudtam abbahagyni. Addig t�rdeltem, t�ptem a h�rom napi adagot, m�g k�r�s-k�r�l meg nem ettem az eg�sz cip�nak a h�j�t, annyi b�llel, ami a h�ja ut�n k�v�nkozott. Alig egyharmada maradt meg a keny�rnek, amelyet azt�n egy erõs elhat�roz�ssal a kenyeres zacsk�mba gy�m�sz�ltem — m�snapra! Feri is cs�ndesen, maga el� b�mulva evett. Volt, aki egy �ltõ hely�ben mindent befalt. Kenyeret, cukrot, babkonzervet. Az �hes ember — b�rmennyire helytelen is — nem oszt be semmit. Nem latolgat, hanem addig eszik, am�g m�dj�ban �ll. A szolik�mszki pereszilka elõtti t�ren is addig ett�nk, am�g b�rtuk szusszal. Nekivid�modott a t�rsas�g. J� hangulatban indultunk �tnak, mintha valami kellemes kir�ndul�sra menn�nk. A f�ldszintes fah�zik�k szeg�lyezte utc�kon �t bandukoltunk kifel� a v�rosb�l. T�bb egym�sba torkoll�, t�rr� sz�lesedett utca metszõpontj�ban egy kis park mellett haladtunk el. N�h�ny kõpad �rv�lkodott a hervadt levelekkel bor�tott kavicsos utak ment�n. A liget k�zep�n alacsony, z�m�k talpazaton Lenin �s Szt�lin hatalmas m�retû bronzszobra �llt. A t�r t�ls� oldal�n messze kimagaslott a k�rnyezõ h�zik�k k�z�l az a g�r�gkeleti templom, amelyet a minap l�ttunk a vonat ablak�b�l. A templomot benzinrakt�rnak haszn�lt�k. Olajos hord�k sorakoztak a m�llott vakolat� fal t�v�ben. A teheraut�k, vontat�k kerekei m�lyen felsz�ntott�k a fekete sarat a templom k�r�l. Pusztul�s, elhanyagolts�g honolt a n�hai sz�kesegyh�z kop�r k�rny�k�n. A v�roson k�v�l n�h�ny kil�m�teren �t sz�nt�f�ldek k�z�tt vitt az utunk. A m�lt napokban esett h� foltjai l�tszottak az �rok partj�n, fûcsom�kon. Nyirkos, �lettelen, komor volt minden, �gen �s f�ld�n egyar�nt. A saras utat taposva el�rt�k a v�gtelen erdõs�gek hat�r�t. A lap�lyos ukrajnai sztyepp�k ut�n olyan �jszerû �s vadreg�nyes volt a fenyveserdõ ny�rf�kkal tark�tott rengetege. Most m�r nem vonatablak mellett suhant el, hanem mellett�nk volt, f�l�nk borult a tajga õsrengetege. Csak ne akadt volna meg a tekintet�nk minduntalan a l�v�sre tartott pusk�kkal fel�nk pislog� katon�kon! Hogy mi m�g a term�szet sz�ps�g�ben is csak puskacs�v�n kereszt�l gy�ny�rk�dhett�nk! Egy kis erdei tiszt�son, lank�s partoldalon r�vid pihenõt tartottunk, hogy mindenki elv�gezhesse a sz�ks�gleteit, ne kelljen �tk�zben minduntalan meg�llni. Sietve v�geztem el a dolgomat, s m�g a t�bbiek m�g szanasz�t sz�delegtek a bokrok k�z�tt, lekuporodtam az �rokpartra, �s elpuszt�tottam a marad�k keny�rbelet (amibõl �tk�zben is csipegettem apr�nk�nt!), a babkonzervvel egy�tt. V�geztem a h�rom napra kiadott �lelemmel! K�nnyû sz�vvel, �gõ gyomorral meneteltem tov�bb a t�bbiek k�z�tt. �reztem, hogy sokat ettem, de a j�llakotts�g m�mora olyan j�lesett!... A keskeny erdei szek�r�t, melyre az �len halad� konvoj ut�n r�t�rt�nk, kacskaring�san vezetett benn�nket dombr�l le, dombra fel. A menetoszloppal p�rhuzamosan, az �tmenti f�k k�z�tt cs�rtettek �ber õreink. Ellens�gesen figyelt�k minden mozdulatunkat. A sz�ll�tm�ny parancsnoka, egy k�z�pkor� sz�zados, l�h�ton r�gtatott hol elõre, hol h�tra, hol pedig oldalr�l figyelte az akarva-akaratlanul hossz�ra ny�lt sereget. Rohamosan esteledett. Az õr�k fegyelmezõ ki�lt�sai mind sûrûbben hangzottak a f�k k�z�l, t�bbsz�r�sen visszhangozva a csendes, s�t�t erdõbõl. A talyig�k �ltal felv�gott, s�ros, pocsoly�kkal bõvelkedõ �ton meg-megbomlott az �t�s sor. — Felz�rk�zni! Gyorsabban! �t�s�vel! — harsogott a meg�l�nk�lt katon�k rikoltoz�sa. A h�tunk m�g�tt ny�sz�teni kezdtek a v�kony ac�ll�ncra fogott rendõrkuty�k. Szerencs�tlens�g�nkre nagy pelyhekben megeredt a h�, a l�t�si viszonyokat m�g bizonytalanabb� tette, a sz�k�stõl f�lõ katon�kat m�g jobban megr�m�tve. A f�k k�z�tt alig �reztette hat�s�t a sz�l, m�gis kellemetlen�l a szem�nkbe verte a nedves h�pelyhek �z�n�t. R�vid idõ alatt nyirkos lett rajtunk a ruha. Arcunkon, kez�nk�n, a l�bunk sz�r�n folyt a hideg h�l�. A katon�k a r�nkszakadt s�t�ts�gben sz�k�stõl rettegtek minden �greccsen�sn�l, �s egyre jobban megvadultak. Sz�net n�lk�l ord�toztak r�nk. Vez�nysz�ra kij�ttek az erdõbõl, �s k�zvetlen�l mellett�nk haladtak p�r l�p�snyire. Puskatussal tompa �t�seket osztogattak a k�sedelmeskedõk, a t�csaker�lõk h�t�ra. Hol volt m�r ott a fegyelem, az �t�s sor? Rendezetlen csoportokba t�m�r�lve igyekezt�nk szedni a l�bunkat. A sz�zados is d�hbe j�tt. K�z�nk g�zoltatott a lov�val, �s egy frissen metszett ny�rfavesszõvel cs�pelte a r�m�lten hõk�lõ rabokat. — Gyorsabban!... Gyorsabban!... — �tkozott fasiszt�k, az any�tok...! — fuldoklott d�h�ben reszketve. Az emberek p�ni f�lelemmel ugrottak f�lre a f�l�j�k tornyosul�, horkol�, toporz�kol� m�n elõl, meg a veszett�l vagdalkoz� parancsnok keze �gy�bõl. A sor sz�l�n mentem, �gy a sz�zados ver�s�bõl nem kaptam, az õr�k �tlegel�s�tõl is megmenek�ltem valahogy, pedig a hepehup�s csap�son szanasz�t t�ntorg�, h�tr�l� t�rsaim k�z�tt neh�z volt elker�lni a gyakori megtorpan�sokn�l sûrûn zuhog� oldalba v�g�sokat. A hossz� l�ncra engedett kuty�k acsarkodva kapdostak a lemaradoz�k sarkai ut�n. H�t�ra ugrottak az elesõknek. Tajt�kozva h�r�gtek a nekivadult v�rebek, ha a nyak�rvn�l fogva vissza-visszar�ntott�k a folytonosan usz�t�, b�ztat� katon�k. A jajsz�, a zokog�s soraink k�z�tt, az artikul�tlan ord�toz�s k�r�l�tt�nk, a kuty�k veszett csahol�sa, vony�t�sa m�g�tt�nk — iszonyatos �s h�tborzongat� hangzavarr� erõs�d�tt! Eszelõsen szedtem a l�bamat, kapkodtam a fejemet minden ir�nyba, hogy mentsem az irh�mat a k�r�s-k�r�l fenyegetõ veszedelem elõl. Voltak olyan pillanatok, mikor azt hittem, hogy nem is val�s�g, csup�n l�z�lom az a pokoli p�nik k�r�l�ttem! A h� pedig sz�net n�lk�l, hangtalanul omlott konvojra, kuty�ra, rabra egyar�nt. Az alv�, mozdulatlan erdõ n�m�n tûrte nyugalm�nak felbolygat�s�t. Szertefoszlott, elhalt a hangzavar a f�k sûrûj�ben, a h�f�gg�ny�n �t. Senki k�v�l�ll� tanuja nem volt ennek a gy�trelmes k�lv�ri�nak. Tal�n m�g a vad�llatok is riadt f�lelemmel iszkoltak el az �j leple alatt a k�rny�krõl, nyugalmasabb t�jakra, ahol ember nem j�r. A sz�ntelen hajsza, cs�szk�l�s, es�s, botork�l�s eg�szen kimer�tett mindenkit. A fiatalok m�g csak hagyj�n! T�rt�nk �s vonszoltuk magunkat Ukrajn�b�l hozott marad�k erõnkkel. De az idõsebbek! Azok m�r a v�gkimer�l�s hat�r�n j�rtak. Sz�delegve, a fiatalabbakba kapaszkodva vonszolt�k magukat elõre ezen az �szak-urali "M�rt�rok-�tj�n"... A kuty�k k�ny�rtelen�l acsarkodtak, sz�ntelen�l ugattak, h�r�gtek a h�tunk m�g�tt. Rekedt sikolt�ssal menek�lt elõl�k, aki v�letlen�l h�trasodr�dott az egym�st g�zol�, akarva-akaratlanul is l�kd�sõdõ t�megben. — Davaj! Davaj! — kiab�ltak a katon�k. Minden botl�st a sz�kõ rab ugr�s�nak v�lt�k. Vadul l�võld�ztek a levegõbe. — Bozse moj! Bozse moj! Nacsalnik, k�ny�r�lj rajtunk! — jajongtak, s�rtak az �regek. Nem volt irgalom. Aki felbukott, azt r�g�sokkal, a kuty�k usz�t�s�val k�nyszer�tett�k l�bra �llni. Aki m�g b�rta erõvel, h�zta-vonta az elesõket. Ferivel �sszefog�dztunk. Ha f�radtan is, de kitart�an l�ptkedt�nk, cs�szk�ltunk a t�bbiek k�z�tt. Ha elszakadtunk a kavarod�sban, igyekezt�nk megint k�zelebb sodr�dni, �s �vtuk, b�tor�tottuk egym�st. Minden unszol�s, ver�s, szid�s, fenyeget�s ellen�re meglassult az iram. Nem haszn�lt m�r semmi. Az õr�k hars�ny ki�lt�sainak, a puskatus zuhog�s�nak visszhangja egyre gy�r�lt. Elcsendesedett a jajsz�, a k�ny�rg�s. Kijutottunk az erdõ sûrûj�bõl. Megint megmûvelt f�ldek k�z�tt v�nszorogtunk elõre, bok�ig �rõ s�rban, tocsog�, senki �ltal m�r nem ker�lgetett pocsoly�kon, vizeken �t. A havaz�st havasesõ v�ltotta fel. �t�zott nadr�gunk l�bunk sz�r�ra tapadt. Nem volt egy teny�rnyi sz�raz rongy rajtunk. A h�tunkon is sziv�rgott a gall�r m�g� hull� esõ. A cipõkre tapadt agyagg�r�ngy�k nehez�tett�k a l�p�st. A lassan baktat�, megcsendesedett emberfalk�t hitegetni kezdt�k az õr�k. Biztatt�k, hogy csak tartsanak ki, mindj�rt c�lhoz �rnek! V�lasz n�lk�l hallgattuk az �g�rget�st, a sz�p sz�t. Nem hitt�nk benne. �jra erdõs�gen �t vitt az utunk, a s�t�ts�g m�g teljesebb lett a f�l�nk borul� hatalmas f�k �gai alatt. Emberi telep�l�snek nyoma sem volt. — Nacsalnik! Pihenj�nk egy kicsit! — hangzott innen-onnan a f�l�nken elrebegett k�ny�rg�s. — Nem lehet! Mindj�rt meg�rkez�nk, �s akkor lepihenhettek! — utas�totta el a meg-meg�jul� esedez�st a l�h�ton feszengõ sz�zados. Lova nehezen h�zogatta ki pat�it a ragacsos s�rb�l, aligha lehetett volna azt is �get�sre b�rni. Alapj�ban v�ve igaza volt az �tlegel�sben kif�radt sz�zadosnak. Ha ezt a kimer�lt, agyonhajszolt sz�ll�tm�nyt le engedi �ni a vizes, fagyos harasztra, nem akadt volna emberi erõ, amely m�g egyszer talpra �ll�totta volna hamarj�ban. Menni, menni kellett! Menni, menni... Tûrni �s megfesz�teni utols� erõnket is. El�llt az esõ, megcsendesedtek a f�k k�zt tovasuhan� konvojok, csak a s�r cuppog�sa, a f�radt emberek szuszog�sa hallatszott k�r�s-k�r�l. Szolik�mszkban val�sz�nûleg elsz�molt�k magukat az ind�t�ssal, elõbb kellett volna nekiv�gni az �tnak. H�la a konvojoknak tartott ind�t�s elõtti eligaz�t�snak, vagy jobban mondva vad�t�snak, a r�nkszakadt est�tõl p�nikszerûen megijedtek az õr�k, �lemedett parancsnokukkal egy�tt. Az�rt k�vetkezett be az elõbbi nagy felhajt�s, a hiszt�rikus riadalom, amely a katon�k f�lelm�t �s aggodalm�t volt hivatva pal�stolni. Nem kicsiny t�t forgott kock�n: az õr�k szem�lyes szabads�ga! Ha megsz�kik egy politikai el�t�lt, akkor valamelyik õr felel �rte. Bûnr�szess�ggel, szabot�zzsal v�dolva bevarrj�k k�z�nk t�z-tizen�t �vre. Nan�, hogy õrj�ngtek minden gyan�snak v�lt mozdulatra! Ahogy az erdõbõl ism�t ki�rt�nk egy tiszt�s t�rs�gre, az egyik fordul�n�l a messze t�volban apr�, vibr�l� f�nypontok csillantak meg elõtt�nk. Egy telep�l�s h�vogat�, cs�b�t� f�nyei. Az õr�k is �szrevett�k. Biztogatt�k a rem�nykedõ csapatot a k�zeli c�l �g�ret�vel. A t�vols�g azonban csalt. Egyre csak ment�nk, de a f�nyes pontok nem k�zeledtek fel�nk, sõt teljesen eltûntek, eleny�sztek elõl�nk, ahogy a szesz�lyesen kanyarg� utat k�vett�k f�lhangon szitkoz�d� õreink ut�n. Cs�ggedten raktuk a l�bainkat egym�s el�. Nagyon, nagyon f�radt voltam m�r �n is. F�ztam, �heztem, f�jt minden tagom, de egy�ttal minden mindegy volt. Mintha m�r nem is a testemnek f�jt volna, ami f�jt, hanem csup�n a bennem pisl�kol� �rtelem sugallta volna, hogy szenvedek. Utunk az erdõ sûrûj�bõl ism�t mezõs�gbe vitt. Ahogy a szakad�kba m�lyedt �t kikanyarodott a f�ves domboldalra, az elõtt�k elter�lõ lank�s lejtõn eg�szen v�ratlanul el�nk t�rult egy nagy falu sz�tsz�rt h�zik�inak sokas�ga, ezernyi kicsiny ablak�b�l h�vogat�n pisl�kol� f�nysugar�val. Mintha a csillagos �g ter�lt volna el szem�nk elõtt a v�lgyben. Meg�rkezt�nk. Megtett�k azt az utat, ami arra a napra elõ volt �rva. A k�zs�g neve: Tat�rka. A falu legsz�lsõ h�za szolg�lt a k�rnyezõ l�gerek �s a Szolik�mszk k�z�tti �ton pihenõ�llom�sk�nt. M�r a c�ri vil�gban is erre a c�lra szolg�lt ez a t�gas gerendah�z. Hasznos�t�s�ra — eredeti rendeltet�s�nek megfelelõen — b�mulatosk�ppen korunkban is sor ker�lt. Csak a benne elsz�ll�solt rabok l�tsz�ma lett nagyobb az�ta. Szûknek bizonyult egy-egy transzport elhelyez�s�re, h�la a szt�lini tisztogat�sok buzg� v�grehajt�inak! A "rabmened�kh�z" az ottani �p�tkez�si szok�soknak megfelelõ emeletes h�z volt. Az emelet a h�z gondnok�nak lakhely��l szolg�lt. A lak�kat ott-tart�zkod�sunk idej�n nem l�ttuk. �szakon a h�zakn�l a f�ldszintet ist�ll�nak haszn�lj�k. E h�znak a f�ldszintj�t sz�munkra rendezt�k be, illetve hagyt�k j�szol n�lk�l, �resen. Kicsit sokan voltunk a deszkafallal t�bb helyis�gre osztott f�ldszinten. Bepr�selt�k a sz�ll�tm�nyt, hogy szinte moccanni sem lehetett. A k�sz�b�n k�v�l nem hagyhattak senkit. A hideg az csak hagyj�n, de h�tha elveszne vagy megsz�kne valamelyik elsz�nt fasiszta! A kij�rati ajt�t nem csukt�k be, k�l�nben megfulladtunk volna a levegõtlens�gtõl, mivel az �p�let f�ldszinti ablakait bedeszk�zt�k r�gen, tal�n m�g az �p�tõi. A nyitott ajt� ellen�re sem �rezt�nk hideget, ahogy ott — �rz�ketlenn� v�lt v�gtagokkal — egym�son kereszt�l-kasul �jult �lomba zuhantunk. Az õrs�g be�llt az ajt�ba, m�g a k�zib�nk keveredett rabl�k is veszteg maradtak ezen az �jszak�n. Nekik is el�g volt az �tb�l... — Gyer�nk vacsor�zni! — r�ztak fel benn�nket valamikor �jnek �vadj�n. Ak�rmilyen b�dultak voltunk, az �tel �g�rete talpra �ll�totta a b�gyadt t�rsas�got. Kit�dultunk a h�zb�l. A kertben, vastag t�rzsû ny�rfa t�v�ben, ny�lt tûz�n egy �bl�s r�z�st �llt. Mellette feh�rk�t�nyes katona kavargatta a gõz�lgõ �telt. Nem is tudom miyen r�gen nem l�ttam m�r csillagos eget, s eg�szen r�feledkeztem a sz�lcsendes, kitisztult mennyboltozatra. Ilyen izz�, f�nyes gy�ngyszemekhez hasonl� �gitesteket csak �szakon l�that az ember. Elsõ tal�koz�sra megbûv�lt engem a szokatlan, ragyog� l�tv�ny. Akkor nem volt �ppen alkalmas az idõpont a csillagvizsg�l�sra. Ha csillagos �gre n�zek, elõsz�r mindig a G�nc�lszekeret, mint r�gi j� ismerõst keresem meg, de akkor nem volt r� idõm, mivel t�relmetlen s�rget�ssel sorakoz�t rendeltek el, arccal a kond�r fel�. T�lekedve igyekezt�nk min�l elõbbre ker�lni, hogy hamar�bb jussunk az �teloszt� katona keze �gy�be, s iszkolhassunk tov�bb aludni. Bennem is fel�bredt az �let�szt�n, �s a k�ny�k�met is haszn�lva, v�dtem magamat, nehogy a sor v�g�re l�kd�ssenek. H�tha az utols�nak nem marad leves, meg fekhely sem abban a szûkre szabott ist�ll�ban. Korpalevest fõztek a sz�munkra. Halsz�lk�k �szk�ltak benne, a tetej�n olajba pir�tott hagymasz�rak kavarogtak. Az �tel ritka volt �s �zetlen. Egyetlen, de nem lebecs�lendõ elõnye, hogy meleg volt. Csak �gy, kan�l n�lk�l kiszûrcs�lt�k az �telt �s sietve kotr�dtunk el a kond�r k�rny�k�rõl. Azon tanakodtunk, hogy nek�nk elindul�skor valami halat is �g�rtek. H�t azt mikor osztj�k ki? Bizony keny�r n�lk�l kell majd megenni, de sebaj, lefel� elcs�szik! Visszabotork�ltam a hod�lyba, �s �jra lerogytam a padl�ra. Tal�n elõbb elaludtam, mint a fejem le�rt valakinek a h�t�ra, l�b�ra, vagy oldal�ra. Bizony�ra l�kd�stek m�g egy darabig a k�sõn j�võk, od�bbr�gtak, ha kev�s volt a hely. Nem �reztem semmit. Elcsig�zott testemnek minden mindegy volt. 1946. okt�ber 7. Kora hajnalban felvert�k a sz�ll�tm�nyt. Az �gen m�g fent ragyogtak a csillagok, de a keleti �gbolton m�r vil�gosodott. A h�z elõtti �ton sorba �ll�tott�k a menetoszlopot �t�s�vel. Megsz�molt�k, hogy megvagyunk-e? A biztons�g kedv��rt ben�ztek az ist�ll�ba, hab�r a l�tsz�m egyezett. Figyeltem az õrszem�lyzet s�rg�s-forg�s�t k�r�l�tt�nk. Sehol sem hozt�k a meg�g�rt halat. Hol akarj�k kiosztani? A legk�zelebbi pihenõn�l, �tk�zben? — Tiszta s�ket vagy! — �llap�totta meg Feri. H�t nem hallal fõtt a leves az �jjel? Ott volt a te nagy haladagod is, meg az eny�m is, abban a p�r halsz�lk�ban, amit kik�pd�st�nk. �gy�m! — tette hozz�, mikor k�tkedve pislogtam r�. Az izoml�zt�l azt sem tudtam, melyik l�bamra �lljak. Hogy fogok �n gyalogolni? — tûnõdtem magamban. — Mars! Mars! — ki�ltott�k a konvojok, �s m�ris k�nytelen voltam megmutatni, hogyan gyalogolok tov�bb. A falu k�zepe t�j�n egy elhagyott fatemplom �llt. A tetõzete beroskadt. A bez�rt, rozsd�s kilincsû templomajt� elõtt elkorhadtak a l�pcsõfokok. A templomkert bokrai boz�tt� vadultak. Az õr�k csendesebbek voltak, mint elõzõ este. Egy-egy biztat� vez�nysz�, semmi m�s. Lehajtott fejjel, sz�tlanul menetelt�nk az erdei utakon, magunk m�g�tt hagyva az �lmos, n�ptelen falut. Mielõtt m�g a nap felkelt volna, elkomorodott az �g. A felt�madt sz�l h�felhõket kergetett f�l�nk. Volt egy kis h�sz�lling�z�s, de meg�sztuk a napot havaz�s, havasesõ n�lk�l. Az egyik dombtetõn egy kis hegyi falucsk�n kereszt�l vitt utunk. A t�z-tizenk�t h�zb�l �ll� telep�l�s n�ptelen volt. Tal�n j�tt�nkre zavartak be mindenkit a h�zba? Nem tudom. M�g v�letlen�l sem l�ttunk egy teremtett lelket sem. Az is feltûnt, hogy a sz�tsz�rt h�zak k�z�tti f�ves t�rs�gen sehol sem volt ker�knyom. Olyan szeg�nyek lehettek, hogy m�g ig�s�llatuk sem volt. A telep�l�st �tszelõ �ton csak teheraut�k, vontat�k gumikerekeinek nyom�t l�ttuk a s�rba nyom�dni. Nagy fekete macska futott �t elõtt�nk az �ton. Hangos k�r�mt�p�ssel k�szott fel a legk�zelebbi h�z gerendafal�n, �s eltûnt az eresz alatt. A babon�sak k�romkodtak, szidt�k szeg�ny teremtm�nyt! Mintha legal�bbis oka lett volna a mi balszerencs�nknek, vagy kiz�r�lag az a riadt macska lesz a hib�s, ha halov�ny rem�nyeink nem v�lnak val�ra �j �llom�shely�nk�n? Az oroszok felh�vt�k a figyelmemet a h�zak bej�rati ajtaja mellett v�gott, deszk�val z�rt ablak�regre. A r�gi vil�gban szok�s volt este abba az ablakba egy darab kenyeret �s egy k�cs�g tejet kitenni. Ha v�ndor ment �t az orosz falun, nem kellett �lelem�rt k�ny�r�gni, bez�r�gni, ha bealkonyodott. Csak elh�zta a dupla deszka k�z�l a k�lsõt, �s megvacsor�zott, az �res k�cs�g�t sz�pen visszahelyezve az ablak�regbe, a visszatolt deszka k�z�. Azt�n elalhatott valahol a f�szerben, pajt�ban. Reggel a gazdaasszony ha �resen tal�lta az ablakot, tudta, hogy �hes v�ndor j�rt erre. Keresztet vetett a ki�r�lt ed�nyre, s gondolatban szerencs�s utat k�v�nt az orsz�gutak v�ndor�nak, aki ekkor m�r messze j�rt... — Persze ez ma m�r nem �gy van! — legyintettek t�rsaim. A mai vil�gban �r�lnek, ha maguknak van mit enni, nemhogy m�g mindenf�le j�ttment alakoknak is harapnival�t biztos�tsanak! Ha idegen jelenik meg a faluban, k�telesek jelenteni a rendõrnek. Nincs most c�ltalan kujtorg�s Oroszorsz�gban kereszt�l-kasul, b�cs�j�r�s, munkakeres�s, �s ehhez hasonl�, mint valaha... Mindenf�le szent embernek, b�cs�soknak, munkaker�lõknek befellegzett. Leszoktatt�k õket a v�ndortarisznya meg a dologtalan �letm�d tipikusan orosz n�pszok�s�r�l. Ha a falvak k�z�tt mag�nyos v�ndor bolyongana, az bizonyosan l�gerbõl sz�k�tt fegyenc lenne. A lakoss�g menten kiadn� a hat�s�goknak. Egy m�zsa b�za a v�rd�j, nem csek�lys�g azokban az �ns�ges, h�bor� ut�ni �vekben! A lap�lyosabb helyeken, n�ha t�bb sz�z m�ter hosszan, keresztbe fektetett fenyõgerend�kb�l �csolt hidak h�z�dtak korl�t, karfa n�lk�l. Ilyenkor mocsaras ingov�ny felett j�rtunk. Ha valaki egy �vatlan pillanatban lel�p a csal�ka fûtengerbe, menthetetlen�l elmer�l a jeges iszapban. A fah�d tompa d�b�rg�se a sok sz�z l�b alatt valahogy eszembe juttatta a k�thetes vagonutaz�st. Elfogott a v�gy a sz�raz, kem�ny padl� ut�n, amely �pp�gy d�ng�tt a l�p�sek alatt, mint ez a h�d, de amelyre b�rmikor leomolhattam, ha az �csorg�sban elf�radtak k�kre fagyott l�baim. B�rcsak most, azonnal elter�lhetn�k abban a huzatos t�kolm�nyban! Nem b�nn�m �n, ha sz�net n�lk�l vern�k az oldal�t, csak fekhetn�k, fekhetn�k, sz�tvetett karokkal, l�bakkal, mozdulatlanul... De itt l�pni, l�pni kell az elõttem g�rnyedõ h�tak sz�d�tõen imbolyg� rengeteg�ben, az ut�nam j�võk l�p�seitõl hajszolva. A r�vid t�li nap megint a v�g�hez k�zeledett. M�g semmi jel sem mutatott arra, hogy valahov� meg�rkezn�nk. A pihenõ n�lk�li menetel�stõl sz�r�sokat �reztem a l�gy�komban. M�r-m�r azt hittem, hogy m�g egy l�p�s — �s �sszerogyok. Fogalmam sincs, hogy a korosabbak hogyan tudt�k vonszolni magukat? A ny�sz�tõ kuty�k morg�ss� m�ly�lõ vinnyog�sa adott erõt tal�n? Nem tudom. De senki sem maradt le t�ls�gosan a hossz�ra ny�lt menetoszlopt�l. A mocsarak feletti gerendautakon m�g f�raszt�bb volt a j�r�s, mint a dombokon. Neh�zkesen csetlett�nk-botlottunk a traktorok herny�talpai alatt felsz�lk�sodott gerend�kon. �tvonultunk egy kõh�don. A patak m�lyen alattunk folydog�lt a bokros, f�ves v�lgyben. A h�don t�l, a f�k k�z�tt egy hossz�, feh�rre meszelt �p�letet vett�nk �szre. "Vajon ez azt jelenti, hogy meg�rkezt�nk?" — k�mlelõdt�nk k�r�l, l�zasan kutatva a f�k k�z�tt, h�tha megpillantjuk az annyira �h�tott õrtornyokat, a sz�gesdr�t ker�t�st. Az im�nt felfedezett �p�let �lelmiszer-rakt�r volt. Mihelyt elhaladtunk mellette, nagyot dobbant a sz�vem: az �tellenben l�võ partoldalon kibontakozott elõtt�nk egy l�ger panor�m�ja! Mintegy var�zs�t�sre, mindannyian felvillanyoz�dtunk, �s erõnkh�z k�pest megszapor�ztuk a l�p�st, gyorsabb iramra k�nyszer�tve az elõtt�nk baktat� õrt. Egyenesen a l�ger fel� vett�k az ir�nyt. Keskeny v�g�ny� iparvas�t t�lt�s�n �thaladva, t�bb oszlopban felfejlõdve meg�lltunk a r�csos kapu elõtt. A ker�t�s felett hossz�k�s barakk�p�letek fazsindelyes teteje l�tszott ki, ak�rcsak Szolik�mszkban. V�gyakozva n�zt�k a k�kesfeh�r, tovaillan� k�nnyû f�st�t, mely a k�m�nyekbõl t�rt elõ. A f�radt, �tf�zott embernek a k�m�ny f�stje �ppoly ingerlõ, mint az �hes embernek az �telszag. Nem sz�m�tva azt, hogy a f�stgomolyag esz�nkbe juttatta az ennival�t is, a j� forr� gõz�lgõ levest! Gondolatban szinte m�r melegedtem a sz�raz barakkban, boldogan elny�jt�zkodva deszk�kon vagy matracon, mindegy, de c�lhoz �rve! �l�nk fant�zi�m nyom�n k�pzeletben hallgattam a tûz vid�m, bar�ts�gos pattog�s�t, duruzsol�s�t, a meleget �raszt� sz�les k�lyha mellett. Bel�lrõl n�ztem a sz�ltõl hajladoz� f�kat, hallgattam a k�m�ny mellett z�g� sz�l tehetetlen erõlk�d�s�t. �lmodoz�saimb�l felrezzenve r�d�bbentem a val�s�gra: semmi barakk, semmif�le meleg — �s �tborzongott rajtam a hideg! A sz�l z�g�s�t nem v�dett falak k�z�l hallom, hanem a bõr�m�n �rzem fagyos �lel�s�t! Egyszeriben tûrhetetlenn� v�lt a hideg. Borzongva ny�gd�cseltem a v�kony ruh�ban, a fogaimat csikorgattam tehetetlens�gemben. �gy tûnt, hogy itt is idõtlen idõk �ta �csorgunk m�r a bez�rt kapu elõtt. Semmi mozgol�d�s, jele sincs, hogy tudom�st szereztek volna �rkez�s�nkrõl, s v�gre hajland�k lenn�nek �tvenni benn�nket... Nem tudom, tal�n k�t �ra hosszat is didereghett�nk egyik l�bunkr�l a m�sikra hint�zva (ugrabugr�l�sra m�r nem futotta erõnkbõl) a konokul s�ket �s n�ma kapu elõtt, amikor a k�nos v�rakoz�st megunta a szenvedõ n�p, elvesztette a t�relm�t. Kiab�lni, ord�tozni kezdt�nk, hol egyenkint, hol k�rusban: — Nacsalnik! Nacsalnik! Vegy�l �t! Megfagyunk! A sok kiab�l�sra-e vagy pedig v�gre siker�lt elõker�teni az �tv�telre illet�kes szem�lyt, nem tudom, de nagy sok�ra kij�tt egy fiatal hadnagy. Elib�nk �llt, �s szavait sz�les mozdulatokkal k�s�rve tudom�sunkra hozta, hogy itt nem vesznek �t benn�nket! Ez k�zponti l�ger a szimszki l�gerker�letben, s innen most, azonnal tov�bb ir�ny�tanak mindannyiunkat, ahogy itt �llunk a k�rzethez tartoz� m�sik l�gerbe, a Dolgaja elnevez�sû t�borba! — Hov�? Hov�?... Nem megy�nk sehov�! Vegy�l �t! — h�rd�lt�nk fel k�ts�gbeesett ki�ltoz�ssal. — Csak tizenk�t kilom�terre van innen, hamarosan oda�rtek. Ott majd meleg barakkok fogadj�k az et�pot! — igyekezett csit�tani a felhev�lt ked�lyeket a sub�ba b�jt tiszt. — Nem megy�nk innen egy tapodtat sem! L�pni sem tudunk! �regek, betegek vannak k�zt�nk! V�gy �t vagy megfagyunk itten! — hangzott fel a sorok k�z�l a helyeslõ morajl�ssal k�s�rt felki�lt�sok sora. Mikor m�r azt hitt�k, hogy a hossz� gyalogl�s ut�n c�lhoz �rt�nk, az elõre nem v�rt tizenk�t kilom�ternyi (ki tudja val�ban csak annyi lesz-e?) r�ad�s utat m�r k�ptelenek voltunk megtenni. A tisztek �sszedugt�k a fej�ket. �l�nken tanakodtak. Sz�zadosunk is erõsen bizony�tott valamit a szab�d� hadnagynak. Ezt l�tva k�ny�rgõre fogtuk ism�t a dolgot: h�tha van sz�v a zubbony alatt? — Nacsalnik, v�gy �t! K�ny�r�lj rajtunk! Nacsalnik! Csendet k�rtek, �s k�z�lt�k vel�nk, hogy r�gt�n j�n egy vas�ti szerelv�ny, azon tessz�k meg a h�tral�võ utat. �tvenni helyszûke miatt semmik�ppen sincs m�djukban. K�l�nben is, Dolgaj�n m�r v�rnak benn�nket fût�tt barakkokkal. Morogtunk, de a helyzeten v�ltoztatni nem lehetett, �gy sorsunkba belet�rõdve v�rtuk a fejlem�nyeket. Kisv�rtatva elõkanyarodott a domb m�g�l egy kis szuszog�, p�f�gõ mozdony. Enyhe t�lz�s, de akaratlanul is a k�v�dar�l�t juttatta az esz�nkbe. — Ezen akar mindannyiunkat elhuzatni tizenk�t kilom�terre? — n�zt�k hitetlenkedve a f�val fût�tt kis j�sz�got, mely �t-hat nyitott platformot (põrekocsit) h�zott maga ut�n nagy cs�r�mp�l�ssel. Elcsendesedtek a ked�lyek, �s h�tat ford�tottunk az �h�tott kapunak. Egym�st tolva, nyomva, tasz�tva m�sztunk fel a deres platformokra. �sszeb�jtunk, hogy mindenki felf�rjen. Az utols� platformon elhelyezkedtek az õr�k, �s a sz�zados jelt adott az indul�sra. N�h�ny �les f�ttysz� ut�n enyhe r�nd�t�ssal mozg�sba j�tt a kis erdei szerelv�ny, melyet elsõ pillanatra �gy lebecs�lt�nk, pedig ha tudtuk volna, hogy micsoda s�lyokat k�pes elsz�ll�tani, mennyi keservesen kitermelt r�nk�t fog ut�nunk a K�ma partj�ra fuvarozni ezent�l! A sz�zados lov�t a k�zponti l�ger ker�t�se mellett k�tõf�ken elvezett�k valahov�. Az ott maradhatott, sz�m�ra befejezõd�tt a kir�ndul�s. Vadreg�nyes erdõk k�z�tt kanyargott az �t. Egym�st v�ltogatva maradoztak el mellett�nk a szebbn�l szebb t�jak, de senki sem gy�ny�rk�d�tt a t�j romantikus sz�ps�g�ben. Mi csak a v�ztõl cs�p�gõ �gakat, mocsaras v�lgyeket, a fojtogat� k�d�t l�ttuk benne. Eleg�nk volt az eg�szbõl, pedig m�g nem sok kenyeret ett�nk meg itt az Ural "sz�v�ben". R�vid idõ alatt meg�rkezt�nk rendeltet�si hely�nkre. Ez a l�ger szakasztott m�sa volt annak, amelyik elõl most kotr�dtunk el. Mintha csak megker�lt�nk volna n�h�ny dombot, s ugyanoda �rt�nk volna vissza. Ez a l�ger is domboldalon volt, s az elõtte h�z�d� v�lgyben kanyarodott el�je a vonat. A l�ger elõtti tiszt�son minden�tt korhadoz� fat�nk�k feket�llettek a hervadt fû k�z�tt. Ezt a helyet alig n�h�ny �ve h�d�tott�k el az õserdõtõl, a tajg�t�l. Faluszerû telep�l�s vette k�r�l a l�gert f�lkar�jban. A tisztek lak�h�zai, a katon�k kasz�rnya-barakkjai �s egy�b �p�letek: f�rdõ, klub, iroda a l�ger adminisztrat�v �s katonai szem�lyzete sz�m�ra. Esti sz�rk�letben kecmeregt�nk le a plattformokr�l. Alig akart engedelmeskedni az elg�mberedett l�bam. Remegtek a t�rdeim. Azt hittem orrabukok a kimer�lts�gtõl. A f�ldbõl kiemelkedõ gy�kereket nehezen tudtam �tl�pni. Legsz�vesebben megker�ltem volna a buktat�kat, hab�r �gyis minden l�p�s f�jdalmas volt. �gy-ahogy �t�s sorba rendezõdt�nk, s felv�nszorogtunk a kapuhoz. Ott m�r nem kellett sok�ig v�rni a bebocs�t�sra. Lesz�molt�k a sz�ll�tm�nyt, ut�na n�vsorolvas�s �s egy�b c�c� n�lk�l bemas�rozhattunk, jobban mondva bet�molyoghattunk a sz�lesre t�rt kapun kereszt�l a l�gerbe. A komend�ns a kapun�l fogadta az elany�tlanodott sz�ll�tm�nyt. Nagyj�b�l elosztotta k�l�nb�zõ barakkok ir�ny�ba a t�rsas�got. A sz�munkra kijel�lt barakk h�rom fal�pcsõj�n felmenve hom�lyos elõt�rbe �rt�nk. Jobbr�l-balr�l ny�l� ajt�k t�gas lak�termekbe vezettek. Ferivel csak �gy tal�lomra benyitottunk a jobb felõli helyis�gbe, szekcij�ba, ahogy ott h�vt�k a lak�termeket. Kellemes meleg volt bent. N�gyszem�lyes fapriccsek — vagonyetk�k — sorakoztak a falak ment�n. Igaz, hogy �gynemû n�lk�li csupasz deszk�k v�rtak r�nk, de mindenkinek jutott k�l�n fekhely! Az �gynemû felesleges f�nyûz�s lett volna. Nem is gondoltunk r�. Azt eddig is jobb�ra csak k�rh�zban �lvezhett�k. Haboz�s n�lk�l v�gigny�ltunk a legk�zelebbi szabad priccseken. A k�lyh�b�l ki�rad� f�ny vil�g�tott csup�n, mivel az �ramszolg�ltat�s m�g nem indult meg a lak�barakkok sz�m�ra. A n�gyszem�lyes priccs eddig ismeretlen, de c�lszerû fekhelynek bizonyult. Alul �s fel�l k�t-k�t hely volt, tart�l�ccel elv�lasztva egym�st�l. A vagonyetk�k k�z�tt keskeny k�z�k voltak, �gy mindenki hozz�f�rhetett saj�t fejalj�hoz, a p�rn�t helyettes�tõ fejt�ml�hoz. Nem �gy, mint a k�rbefut�, egybeszabott priccseken, ahol csak egym�son kereszt�lm�szva lehetett helyrevergõdni. Nem besz�lve arr�l, hogy ott pontosan senki sem tudta meddig terjed a helye, s ez �r�k�s torzsalkod�sra, deszkasz�less�gekben val� kicsinyes osztozkod�sra adott okot. Nem mi voltunk az elsõ lak�k a szekcij�ban. Az elõzõ napokban ide�rkezett t�rsaink fogadtak benn�nket. A tat�rkai �jszak�z�son, �s egy�b tort�r�kon elõbb �testek, mint mi, hasonl� k�r�lm�nyek k�z�tt. A priccsen elter�lve hallgattuk az elsõ sz�ll�tm�ny eddigi �rtes�l�seit, benyom�sait. Elmondt�k, hogy vel�k egy�tt mi vagyunk a l�ger ben�pes�tõi. Az elm�lt ny�r folyam�n a t�bor addigi lak�it — a vlaszovista katon�kat — amnesztia folyt�n sz�lnek eresztett�k. (Ez csak legenda volt, a mi megt�veszt�s�nkre.) A ki�r�lt �p�leteket mostan�ban jav�tott�k ki, �s �jra ben�pes�tett�k — vel�nk. A re�nk v�r� munk�val �s egy�b kil�t�sokkal kapcsolatban sokat õk sem tudtak mondani. Tekintettel arra, hogy k�r�s-k�r�l v�gel�thatatlan erdõs�gek h�z�dtak, nem sok fant�zia kellett, hogy megsejts�k az okot, ami�rt olyan messzirõl idesz�ll�tottak benn�nket. — Nem baj! Ahogy lesz, �gy lesz! — ny�jt�zkodtunk j�lesõen a priccsre teregetett, alattunk sz�rad� vackainkon. Annyi h�nyattat�s, szoroskod�s ut�n elõsz�r vetkõzhett�nk neki �s ny�jtogathattuk kez�nket, l�bunkat tetsz�s szerint. Az a tudat, hogy meg�rkezt�nk, v�ge az utaz�snak, az et�pjellegnek — nagyon j� �rz�s volt. Mintha egy kicsit haza�rkezt�nk volna! Haza! F�j�n has�tott bele a sz�vembe a gondolat, hogy milyen messzire vetett a v�gzet az �n kedves Magyar Haz�mt�l! Nem is mertem sok�ig idõzni a t�m�n�l, mert att�l f�ltem, megszakad a sz�vem a felsajdul� honv�gyt�l, itt az Isten h�ta m�g�tti �szakon, a v�gel�thatatlan õserdõben! Feri a mellettem l�võ als� priccset foglalta el. Majd, ha brig�dba osztanak, r��r�nk valami j� felsõ fekhelyet szerezni. N�h�ny el�gedett sz� ut�n elaludtunk. Olyan j� volt a meleg, hogy m�g a gyomrunkat szorongat� �hs�g sem tudott �bren tartani. Azon azt�n igaz�n meglepõdt�nk, amikor felr�ztak, hogy menj�nk vacsor�zni! — Vacsor�zni? — �lt�nk fel csod�lkozva. Hiszen nek�nk m�g nem j�r! Tegnap d�lben megkaptuk a h�rom napi �lelmet, m�g holnap sem kapunk enni! — A vacsor�ra h�v� sz� mindenkire vonatkozik. Mi is kaptunk r�gt�n a meg�rkez�s est�j�n, pedig mi is h�rom napra lett�nk ell�tva Szolik�mszkban. — mondt�k az "�regek". H�t ha �gy van, k�r agg�lyoskodni! Gyorsan felcihelõdt�nk, �s ment�nk a t�bbiek ut�n. A t�gas eb�dlõben v�rakoz�an foglaltunk helyet az �vegcser�ppel tiszt�ra kapart, hossz� asztalok mellett. Akinek m�g nem t�r�tt el a fakanala az utaz�s viszontags�gai k�z�tt, maga el� tette az asztalra. Az eny�m is megvolt m�g. Az �teloszt�s fegyelmezett lebonyol�t�sa �rdek�ben senki sem mozdulhatott el az asztalt�l. El�nk tettek egy-egy t�ny�r zabdar�val fõtt, j� sûrû k�posztalevest, �s 3O deka kenyeret. Nem laktunk j�l, de mivel az uk�z szerint m�g k�t napig nem sz�m�thattunk ennival�ra, aj�nd�knak tûnt szem�nkben a v�ratlan vacsora. Az �j gazda nem rem�lt m�don, gavall�rosan kitett mag��rt. Ehhez eddig nem voltunk szokva. El�gedett zsong�ssal oszlottunk el a priccseken, ki-ki a kor�bban elfoglalt hely�n. Kutat�an n�ztem k�r�l a f�lhom�lyban: vajon az ismerõs�k k�z�l ki kv�rt�lyozott be ebbe a terembe? Az egyetlen k�zeli j�bar�t, akit n�mi n�zelõd�s ut�n felfedeztem, Szalter volt, a herszoni brig�dunkb�l. Nem messze tõl�nk, az �tellenben l�võ priccsen hever�szett. Odamentem hozz�, hogy n�h�ny sz�t v�ltsak vele. Tal�n tud valami biztat�t mondani — gondoltam magamban. Szalter hanyatt fek�dt, elgondolkozva n�zegette a felsõ fekhely durv�n gyalult deszk�it, k�t kez�t a feje al� t�ve t�maszt�knak. A priccs sz�l�re �ltem. — Hogy vagy Szalter? — kezdtem a t�rsalg�st. — �, te vagy az, magyar? — mosolyodott el, amikor felismert. Felk�ny�k�lt, l�bait maga al� h�zta. — Hogy vagyok? Mint a majom a k�sz�rûk�v�n! — Mit gondolsz, tûrhetõ lesz itt? — k�rdeztem rem�nykedve, elõbbi mond�s�t tr�f�nak el�rtve. — J�nos, j�t ne v�rj... Fabusl�tot kapunk itt mindny�jan... — sz�lt komolyan. Arc�r�l eltûnt a mosoly, fel�m ford�tott szem�ben megcsillant a k�lyh�b�l ki�rad� tûz visszf�nye. Nagyon komolyan n�zett r�m. Mintha mondani akart volna valamit, de azt�n lemond�an legyintett, elford�totta a tekintet�t. Beleb�mult a szoba s�t�ts�g�be. — Szerinted nem sok j�t �g�r ez a l�ger? — faggattam megszeppenve, mert �gy �reztem, hogy valami olyant is tud, amit �n nem is sejtek. Az oroszok a hazai viszonyok ismeret�ben jobban tudtak k�vetkeztetni egyes jelens�gekbõl, elejtett szavakb�l (aminek esetleg �n az �rtelm�t sem tudtam), s mindig igyekeztem �rtes�l�seket szerezni tõl�k. — Majd megl�tod!... — dõlt vissza Szalter az elõbbi mozdulatlans�g�ba, s elny�lt teljes testhosszal a deszk�n. Mint akit fejbe�t�ttek, �gy hagytam ott a nemr�g m�g vid�m cimbor�t. Nem valami j�k lehetnek a kil�t�sok, ha ez az �r�kk� hangulatos, tr�f�s kedvû ember is �gy v�lekedik... Mondtam Ferinek, hogy Szalter miyen rosszkedvû. — �, nem kell olyan s�t�ten l�tni mindent! Nem tetszik nekik, hogy mostan�ban nem kapnak csomagot. Legal�bb most megpr�b�lj�k, hogy nek�nk eddig is milyen j� volt! — �t�tte el Feri k�telyeimet. — H�t j�l van, Ferik�m! B�r ne legyen nek�nk m�g rosszabb! — h�ztam a fejemre a vatt�skab�tot. Csak n�h�ny napig ne hajtan�nak ki munk�ra, s adjanak elõzõleg meleg ruh�t... — Ne s�hajtozz annyit, aludj�l! Mindig volt valahogy, ezut�n is csak meglesz�nk! — sz�lt Feri bossz�san, �s a m�sik oldal�ra fordult. Nem szerette, ha t�ls�gosan agg�lyoskodtam. Nyugodt l�legz�ssel aludt m�r, amikor �n m�g mindig �bren, nyitott szemmel fek�dtem a helyemen. Kintrõl behallatszott a sz�l z�g�sa, ahogy vad rohan�ssal els�v�tett a k�m�ny mellett. A k�lyh�ban kialudt a tûz, elhamvadt a par�zs. Lassan teljesen s�t�ts�gbe mer�ltek a priccsek, a rajtuk horkol�kkal, �lmukban d�nny�gõkkel egy�tt. K�v�lrõl sem j�tt be vil�goss�g a kettõs ablakr�m�n kereszt�l. �gy l�tszik, holdf�nyt sem fogunk l�tni itt �szakon, ahogy m�g a napot sem l�ttuk egyszer sem. 1946. okt�ber 8. K�sõn volt �bresztõ. M�r eg�szen kivil�gosodott, mire besz�ltak, hogy sorakozzunk fel az udvaron sz�mol�sra. Ahogy kil�pt�nk a barakkb�l, vaksin hunyorgattunk a szokatlan vil�goss�gt�l: frissen hullott h� bor�tott mindent. Az eb�dlõ mellett �gaskod� hatalmas ny�rfa csupasz �gait, az õrtornyokat, a magas deszkapal�nkot a l�ger k�r�l, a barakktetõket, az udvart vastag, borza h�takar� fedte. Nem hallatszott a l�p�sek zaja, szinte csengett a f�l�nk a csendtõl. Teljes sz�lcsendben hullott a h�, szakadatlanul omlott a vil�gossz�rke, egysz�nû �gbõl. Ha felfel� n�zt�nk, milli�rdnyi kis fekete pont k�v�lygott lefel�, s a k�zel�nkbe �rve v�ltozott �t puha, nagy feh�r h�pamacsokk�, hogy a l�baink el�, v�llunkra hullva szapor�tsa a t�j vattaszerû t�li lepl�t. Az eddigi napok v�ltoz�kony idõj�r�s�t egyszeriben felv�ltotta a v�glegesen meg�llapodott t�l. A term�szet m�ly �lomba mer�lt. F�z�san tipr�dtunk a szezonj�t m�lt gumicipõkben a kapu fel� vezetõ �ton. A nadzir�telek �t�s sort parancsoltak, hogy rendre lesz�molj�k a t�bor lak�it. Hihetetlen! Alig egy h�napja, sõt k�sõbb is, m�g f�rdõnadr�gban izzadva dolgoztunk a tûzõ napon, ott valahol messze, messze D�len... Most meg dideregve g�rnyedezt�nk �s sietve szaladtunk vissza a j� meleg barakkba a gyors sz�mol�s ut�n. H�rom napos �ltal�nos pihenõt enged�lyezett a parancsnoks�g. �r�mmel vett�k tudom�sul a j� h�rt... A reggeli is k�posztaleves volt, 35 deka keny�rrel. Kellemes �rz�ssel henteregt�nk a priccsen. Az ismerõs�k �lcelõdve kiab�ltak �t a szoba egyik sark�b�l a m�sikba: — Ha ez �gy megy ezent�l is, akkor valahogyan csak kib�rjuk a telet! — No, v�rj�l csak! Azt hiszed a nacsalnik �d�lni hozott ide t�ged? �gy fogsz fûr�szelni, hogy �r�m lesz n�zni! Emlegett�k, hogy a t�bor kult�rfelelõse, a Nacsalnik KVCs, j�rja a barakkokat. A felmer�lõ k�rd�sekre, probl�m�kra r�szletesen v�laszol. Amikor a nap folyam�n hozz�nk is bej�tt a fekete t�likab�tos, s�padt arcu kult�ros, k�r�je t�m�r�lt�nk a szekcija k�zep�n. Szinte sz�jt�tva lest�k, hogy a feltett k�rd�sekre ugyan mit fog v�laszolni. J�magam azt szerettem volna hallani, hogy milyen lesz az ell�t�s, mikor lesz t�li g�nya. A hangad�k azonban azzal kezdt�k az �rdeklõd�st, hogy lehet-e levelezni, lehet-e csomagot kapni, �s milyen idõn bel�l val�sulhat meg a kapcsolat az otthonnal. Csendes igennel v�laszolt a j�mbor kin�z�sû nacsalnik az elsõ k�t k�rd�sre, a harmadikra, hogy mikor j�het az elsõ h�r otthonr�l, savany� k�ppel h�zta meg a v�ll�t. — �s az enged�lyezett levelez�shez honn�t lehet pap�rt, ceruz�t venni? Szerezni? Hiszen egy �rva vasunk sincs! — mer�lt fel a k�vetkezõ probl�ma. — Nem tudom, — mondta bizonytalanul az eg�sz napi k�rd�s-feleletekbe szemmel l�that�an belef�radt nacsalnik, aki v�gsõ soron egy�ltal�n nem is volt nacsalnik, mint a k�sõbbiek sor�n megtudtuk. El�t�lt volt a j�ember, mint j�magunk, csak nem politikai paragrafussal, hanem sikkasztott vagy m�s egyebet csin�lt. Rabl� az nem lehetett, nem olyan volt a kin�z�se a szel�d tekintetû "nacsalniknak", aki olyan l�geri tiszts�gviselõ volt, mint a komend�ns vagy a fõszak�cs. — A pap�r itt nagy probl�ma lesz! — n�zett egym�sra a sok agg�d� szemp�r. Lelki szemeim elõtt elvillant az a sok dr�ga pap�rlap, melyet Herszonban, elindul�s elõtt a l�ger udvar�n kergetett a sz�l, �sszem�zolt a lekv�r �s a zs�r. — Hogyan lehet mahork�t szerezni? — k�rdezt�k elfog�dott hangon a nikotinra �hes, rosszat sejtõ doh�nyosok. Erre is hat�rozatlan v�laszt kaptak a mosolytalan "nacsalnikt�l". Megszeppent a t�rsas�g, de nem is kicsit! Most �rezt�k csak igaz�n, hogy milyen elhagyatott vid�kre ker�lt�nk, ahov� tal�n a mad�r is csak t�ved�sbõl rep�l be... Se pap�r, se doh�ny. Azt hiszem m�s, l�tfontoss�g� dolgok is hi�nyozni fognak itt. Ilyen k�r�lm�nyek k�z�tt mikor indul meg a levelez�s az otthoniakkal? Mikor �r ide az elsõ csomag a hatalmas orsz�g t�voli t�jair�l? — Hossz� h�napokon �t tengõdhet�nk kiz�r�lag a sov�ny l�geri koszton, �s sz�vhatjuk a fogunkat cigaretta helyett, — suttogtak egym�s k�z�tt az emberek. Ez a hi�ny �s gond elsõ pillanatra Ferivel egy�tt engem nem �rdekelt, nem �rintett. Mi nem v�rhattunk hazulr�l sohasem levelet, csomagot. Nem doh�nyoztunk, nem hi�nyzott a cigaretta. Igen �m, de az sem k�z�mb�s, hogy az olyan �gr�lszakadtak, mint mi voltunk, �hes l�gerben, vagy olyan helyen t�lti napjait, ahol a n�ps�g �ltal�ban j�llakott. Sor ker�lt a besz�lget�s sor�n ilyen k�rd�sekre is: — Hol fogunk dolgozni? — Az erdõirt�s itt a fõ feladat, — volt az elõre tudott v�lasz a feleslegesen feltett k�rd�sre. — Erdõirt�son k�v�l nincs m�s munka? Valahol mûhelyben vagy m�sutt? — rem�nykedett egy vaseszterg�lyos, aki kor�bban a szakm�j�ban dolgozhatott. — Nincs, — volt az elsõ hat�rozott v�lasz. A szersz�mkiad�ba kellett �t ember, aki a szersz�mokat, fûr�szt, fejsz�t �les�ti, jav�tja, de m�r teljes a l�tsz�m. A l�ger belsõ szem�lyzete: szak�csok, szab�k, cip�szek majd az �regekbõl ker�lnek ki. Aki dolgozni tud, az kiv�tel n�lk�l megy ki az erdõbe. — Mielõtt munk�ra k�lden�nek, kapunk-e meleg ruh�t? Az elõzõ nacsalnik megkopasztva, levetkõztetve bocs�jtott utunkra! — hangzott a k�vetkezõ nyomaszt� gondunk k�rd�ss� form�lva. — Lesz, lesz meleg ruha, — v�laszolt k�z�mb�s, nem valami meggyõzõ hangon a k�rdezett. L�tszott rajta, hogy unja m�r nagyon. Nek�nk pedig most kezdett igaz�n �rdekes lenni a dolog. — Mikor osztj�k a ruh�t? Mit adnak? Sub�t? — Igaz�n nem megy�nk ki dolgozni, am�g fel nem �lt�ztetnek mindny�junkat? V�llvonogat�s volt a v�lasz. Leszegett fejjel, k�sz�n�s n�lk�l megindult kifel� a k�v�ncsiskod�k gyûrûj�bõl az ajt� fel� a kult�r-nacsalnik. Nem tart�ztatta senki. Eleget mondott azzal, hogy j�form�n nem mondott semmit. A tegnap esti meleg szoba, az aj�nd�k-vacsora keltette bizakod� hangulat alaposan lelohadt, an�lk�l, hogy egyetlenegyszer is elhagytuk volna a l�ger k�rny�k�t, �s fejsz�t fogtunk volna k�zbe. Valahogy olyan hom�lyos volt minden, mint maga a sz�rke, beborult �g. Az a kis rem�nys�g, hogy tal�n m�gsem lesz olyan rossz, m�r alig-alig pisl�kolt az ijedten dobog� sz�v�nk m�ly�n. Figyelmesen v�gign�ztem az arcokon. M�g l�tszott a d�lrõl hozott, eg�szs�ges barna sz�nnek a nyoma az utaz�st�l megt�rt embereken. A nyugtalankodva f�rk�szõ szemekben a bizonytalan j�võ f�lelm�nek zavaros lid�rcf�nye lappangott. Halkan besz�lgett�nk, mintha tilos volna a hangos sz�. A suttog�s egyenletes zsong�ssal t�lt�tte meg a termet. Tanakodtunk, s�hajtoztunk. Tehetetlen�l �s cs�ggedten v�rtuk sorsunk beteljesed�s�t, a v�gzet k�ny�rtelen rendel�se szerint. Csak akkor mozdultunk ki a barakkb�l, ha halaszthatatlan dolgunk t�madt. J�rk�l�sra, ismerõs�k felkeres�s�re senkinek sem volt kedve. Ha kipillantottunk az udvarra a j�gvir�gos ablakra lehelt lyukon �t, a rideg t�j zord l�tv�nya visszariasztott a barakk v�dett, meleg hom�ly�ba. Bezzeg a hulig�nok j�ttek-mentek, mint a bes�zottak. Az �sszek�ttet�st �p�tett�k ki egym�s k�zt. Nem azon tanakodtak, hogy hol fognak dolgozni. Igyekezet�k arra ir�nyult, hogy mik�ppen rendezkedhetn�nek be dologtalan �letre ebben a l�gerben is, a dolgoz� t�bbs�g kont�j�ra. D�l fel� j�rhatott az idõ, mikor j�tt a komend�ns, csoportos f�rdõz�sre szervezte a barakkok lak�it. — H�t eb�d nem lesz? — k�rdezt�k a bund�ban fesz�tõ, j�l megtermett volgai n�mettõl. — M�g mit nem? Itt szokjatok le az eb�drõl! Most pedig ind�ts a f�rdõbe, mert k�l�nben kit�rom az ajt�t, �s megdermesztelek titeket!- rivallt a kelletlen�l szedelõzk�dõ emberekre a k�s�nh�zott, piros k�pû hajcs�r. Elevenen �lt benn�nk a szolik�mszki f�rdõz�s k�nos eml�ke. Viszolyogva botork�ltunk egym�s ut�n a keskeny csap�son a l�ger sark�ban �ll�, bodor f�st�t eregetõ �p�let fel�. A f�rdõben, amely j�val kisebb volt, mint a szolik�mszki, kellemesen csal�dtunk. Itt is olyan sajt�r-rendszerû f�rdõz�sre voltak berendezkedve, de tisztas�g �s j� meleg volt, elegendõ v�zzel a k�tf�lû fasajt�rokban. Nagyon j�lesett az alapos f�rdõz�s, s perceknek tûnt az idõ, amit kellemes pancsol�ssal t�lt�tt�nk. Nem sz�vesen vett�k, amikor bejelentett�k, hogy fel�lt�zhet�nk, ruh�nk egy halomban v�r az �lt�zõben. A j� meleg v�ztõl eg�szen elb�gyadtunk, �s f�radtan ny�ltunk v�gig a priccsen. Csendesen hever�szett, szuny�k�lt mindenki a f�rd�s ut�n. Az Uralban dr�ga kincs a v�z. Mivel v�zvezet�k elk�pzelhetetlen fogalom az õserdõben, sz�ntalpakra erõs�tett nagy hord�ban hordta egy kis gubancos szõrû lovacska a vizet egy k�zeli forr�sb�l. Naphosszat ki-bej�rt a l�gerkapun. A konyha, a melegv�z forral�, a f�rdõ, a k�rh�z v�zsz�ks�glet�t biztos�totta, n�mi fennakad�sokkal. A k�zleked�st k�sleltette, hogy a sz�nt t�zetesen ellenõrizt�k a kapuban, kifel�, befel� egyar�nt. Napi t�z fordul�n�l nem futotta t�bbre az idõbõl a kis lovacsk�nak. �rdekes felfedez�s volt sz�munkra, hogy b�rmilyen haszn�lati t�rgyat l�ttunk, az mind f�b�l volt. Vasat csak abroncs, p�nt form�j�ban l�ttunk, azt sem minden ed�nyen. V�d�r, t�ny�r, kan�l, sõt m�g a v�zforral� nagy tart�ly is f�b�l k�sz�lt. A f�rdõv�z hev�t�se eredeti m�don t�rt�nt. Hossz� vascsõ ny�lt be a tart�ly belsej�be, b�doglemezzel kib�lelt kerek ny�l�son �t. A csõ m�sik v�g�t t�glak�lyha belsej�be �p�tett�k be. A k�lyh�ban a csõre raktak t�zet, az v�gig felmelegedett. �ly m�don forralta fel a fahord�ba ny�l� csõ v�ge a f�rdõvizet. F�rd�s ut�n a barakk eg�szen hûv�snek tetszett. Az is volt egy�bk�nt, mert fûteni m�r nem tudtuk. Elfogyott a t�zifa, ut�np�tl�s nem volt. Ha valaki k�sedelmeskedett az ajt� betev�s�vel, a marad�k meleg v�delm�ben k�rusban rivalltunk r�. Nem sok�ig maradhattunk nyugton. Orvosi vizsg�latra sz�l�tott�k a barakk n�p�t. Az eg�szs�g�gyi ellenõrz�s, �s az erõnl�t szerinti kateg�ri�ba sorol�s a kapuhoz legk�zelebb l�võ, teh�t a domboldalon a legals�, lakatlan barakkban zajlott le. Egy k�z�pkor� orosz, valamint egy fiatalabb, kauk�zusi kin�z�sû orvos tartotta a fel�letes vizitet, amelyet csup�n formas�gb�l rendeztek meg. Felt�telezt�k, hogy akiket olyan messzirõl ideir�ny�tottak, azok csak eg�szs�ges emberek lehetnek. Der�kig vetkõzt�nk le a fûtetlen, hideg szob�ban, melynek egyetlen b�torzata egy kopott asztal volt, rajta a hossz� n�vsorral. R�nk n�ztek az orvosok, megk�rdezt�k, kinek mi a panasza? A v�laszra m�r nem is nagyon figyeltek oda, intettek a k�vetkezõnek, mik�zben be�rt�k az egyes, kettes, legfeljebb h�rmas kateg�ri�ba val� besorol�s sz�mjegy�t. A n�gyes, rokkant kateg�ri�ba sorol�s ez�ttal nem j�hetett sz�m�t�sba, m�g az �regekn�l sem. Az orvosok az elhangz� panaszokat nem vett�k, nem is vehett�k komolyan, elengedt�k a f�l�k mellett. Utas�t�suk volt a munk�ra val� alkalmass�got elb�r�lni olyk�ppen, hogy senkit sem menthettek fel al�la. �gy azt�n hi�ba mutogatt�k egyesek a s�rveiket, fronton szerzett sebek hegeit, mehettek tov�bb, fel�lt�zni az addig h�nuk alatt szorongatott g�ny�jukba. A sietõs tolong�sban a fekete k�pû orvoshoz ker�ltem. Mikor bemondtam a nevemet, sz�les mosolyra der�lt az arca: — Magyar vagy? — k�rdezte. Igenlõ v�laszom ut�n sietve elmondta, hogy a h�bor�ban j�rt Magyarorsz�gon. J� volt ott, evett sok "p�l�csintat", �s ivott finom "palinkat". Meg�r�ltem ennek a n�h�ny v�ratlan magyar sz�nak, a bar�ts�gos mosolynak. Mint k�sõbb megtudtam, Zsork�nak h�vt�k, gr�z volt. Õt is t�z �vre �t�lt�k el, valamilyen politikai paragrafus alapj�n. Az orvosi vizsg�lat ut�n az �res �p�let irod�nak berendezett szob�j�ban sebt�ben megt�rt�nt a kateg�ri�k szerinti brig�dba sorol�s: a nehezebb munk�ra az elsõ, m�sodik, a k�nnyebb munk�ra a harmadik kateg�ria. Persze az a k�nnyebb munka se babv�logat�s volt! Fogalmam sincs, minek alapj�n jel�lt�k ki a brig�dvezetõket. Szem�lyesen jelentkeztek egyesek, vagy a t�rzslapjuk bejegyz�sei nyom�n b�zt�k r�juk a 3O-35 ember feletti korl�tan hatalmat. Az �jdons�lt brig�dvezetõk hamarosan kis pap�rdarabk�kkal, leendõ brig�djuk n�vsor�val kezdt�k j�rni a barakkokat. Hars�nyan kiab�lt�k a hozz�juk beosztottak neveit, mintha et�pra sz�l�tan�k õket. Fokozatosan �r�lt a szoba. A leendõ fõn�k �s parancsol� a kijel�lt brig�dsz�ll�sra kalauzolta alattval�it. Egy r�vidnyak�, k�pc�s kis ember az �n nevemet is olvasta, r�gt�n a Ruga Feri� ut�n. Arca a varangyosb�k�ra eml�keztetett. P�ffedt, piros k�p�bõl kid�lledtek t�sk�s szemei. Duzzadt, sz�les ajk�n kipr�selt kapkod�, rekedtes szavai n�velt�k az elsõ pillant�sra felt�madt unszimp�ti�t. Elkedvetlenedve �lltunk oda el�je, jelezv�n, hogy mi vagyunk a leendõ munk�sai. — Na, gyer�nk! — intett �s megindult kifel�. Meg�llt a l�pcsõfelj�r�n, �s a szomsz�dos barakk v�ge fel� mutatott: — Ott van egy kis szoba, ahov� t�bb l�pcsõn kell felmenni. Foglaljatok helyet a priccsen. �sszeszedem m�g a t�bbieket is, �s akkor megyek, megadom az utas�t�sokat! Elszontyolodva l�pegett�nk felfel� a havas, s�kos fal�pcsõk�n. Szerett�k volna, ha Verbickij lenne a brig�dvezetõnk. �gy n�zett ki, nem kapott brig�dot, mert nem l�ttuk k�sz�lni n�vsorral a kez�ben. Minden v�gyunk nem teljes�lhetett, ann�l is ink�bb, mivel egyetlen �hajunk sem v�lt val�ra a vagonban eltervezett �br�ndok k�z�l. Egyenlõre nagyon �r�lt�nk annak is, hogy legal�bb mi ketten megint egy brig�dba ker�lt�nk. A szob�ban kellemes meglepet�s �rt: minden fekhelyen t�m�tt szalmazs�kot, azonk�v�l egy j� vastag pl�det tal�ltunk. A bej�rati ajt�val szemben l�võ priccs k�t felsõ fekhely�t foglaltuk le a nagyj�b�l m�r ben�pesedett helyis�gben. Villany is �gett. Gyenge f�nyt �rasztott a dohos szag� szob�ra. Minden l�gerben gyengef�nyû a villany, a saj�t �ramfejlesztõk gyenge kapacit�sa miatt. A legfontosabb a ker�t�sek megvil�g�t�sa, a f�nysz�r�k �ramell�t�sa volt. Nek�nk megfelelt a 15 wattos �gõ is ahhoz, hogy megtal�ljuk a fekhelyet �s a kij�rati ajt�t, sz�ks�g eset�n. M�g n�gy magyar honfit�rsunk ker�lt rajtunk k�v�l a brig�dba: Dodek Dezsõ, akivel egy�tt voltunk a herszoni l�gerben, valamint Szab� J�zsef �s Tipold J�zsef, k�t Veszpr�m megyei kov�csleg�ny, akik egy falub�l sz�rmaztak, �s m�g Horv�th L�szl�, n�lamn�l egy �vvel idõsebb p�csi fi�. A t�bbi brig�dtag teljesen ismeretlen volt. Akadt ugyan k�zt�k Herszon vid�k�rõl �rkezett utit�rs, de a mi 31-es l�ger�nkbõl senki. �l�nken t�rsalogva ismerkedt�nk �j munkat�rsainkkal, am�g a brig�dvezetõ meg nem j�tt, maga elõtt tess�kelve az utols�nak felkutatott ember�t. Fõn�k�nk k�romkodva verte le a havat harmonik�ssz�r�, f�nyesre tiszt�tott csizm�j�r�l az orm�tlan k�lyha elõtt. — Na, mind itt vagytok? — hordozta k�r�l d�lledt szemeit a megcsendesedett t�rsas�gon. Ak�rhogy pr�b�lkoztam megbar�tkozni �j gazd�nk szem�ly�vel, nem siker�lt. Nyers besz�de, a kurta nyakkal egy�tt fordul� h�llõarc, a t�mpe kis ujjak t�mzsi �klein — nem sok j�val b�ztattak! — Nah�t akkor, tudj�tok meg, hogy mi fad�ntõ brig�d vagyunk! Ez a legnehezebb munka az erdõben, s egy�ttal a legfontosabb. A rakod�, a sz�ll�t� brig�dok a mi munk�nk nyom�n jutnak anyaghoz. Amiatt a kiemelt �s neh�z munka miatt kaptatok mind szalmazs�kot �s pokr�cot. K�nyelmes fekhely csak a fav�g� brig�doknak j�r, a t�bbiek a csupasz deszk�kon d�g�lhetnek tov�bbra is! — �gy �s hasonl� hangnemben, k�romkod�sokkal tark�tva magyar�zkodott az ajt� elõtti t�rs�gen, sz�tvetett l�bakkal, �l�nken gesztikul�lva. H�t, �gy Isten igaz�ban, egybõl lemondtam volna mindj�rt a megtisztelõ szalmazs�kr�l. Nem �reztem magamban annyi erõt, hogy az erdei munka legnehezebbj�t v�gezzem. Egym�sra n�zt�nk Ferivel, azt�n vissza a brig�dvezetõre. Az akkor m�r azt magyar�zta, hogy mekkora keny�r�rt kell dolgozni. A norma kopony�nk�nt h�rom k�bm�ter r�nkfa egy napra. �t szem�ly egy munkacsapat. Tizen�t k�bm�ter r�nk a termel�si feladat reggeltõl estig: fûr�szelni, d�nteni, gallyazni, felfûr�szelni, �s az �t sz�l�re hengergetni rak�sra a szabv�nyos 6,1O vagy 4,1O m�teres r�nk�ket, az �vsz�zados f�k hatalmas t�rzs�bõl. A 1OO%-os norma 65 dek�s alap keny�rfejadag. T�lteljes�t�s eset�n m�g 1O-2O-3O deka kenyeret lehet keresni, magasabb teljes�t�sn�l 1O-2O deka sûrû rekorder-k�s�val egyetemben. Aki norm�t nem teljes�t, az 45 deka kenyeret kap csup�n. Ha valaki megtagadja a munk�t, 3O deka keny�ren, s minden m�snap egy t�ny�r h�g levesen tengõdhet a rosszul fût�tt z�rk�ban, am�g jobb bel�t�sra nem t�r. Fogalmam sem volt, hogy mennyi egy k�bm�ter, meg tizen�t. Azt �reztem, hogy rengeteg �s erõn fel�li ez a mennyis�g. A 85-95 dek�s kenyeret sohasem fogom tapogatni. Esetleg l�tni — m�s kez�ben! Feri m�lyet s�hajtott, �n k�vettem p�ld�j�t. Nem sz�ltunk egy sz�t sem. Egyet gondoltunk �gyis. Nem valami boldogan v�rtuk annak a napnak a felvirrad�s�t, amikor elõsz�r s�r majd fel a fûr�sz, villan meg a szekerce a sud�r fenyõf�k t�v�n�l. Odasompolygott a brig�dvezetõ mell� egy nyurga, hossz�nyak� alak. Azt gondoltam, biztosan beszervezte mag�t helyettesnek. Hamarosan kider�lt, hogy ez a r�kak�pû ember a brig�d munkafel�gyelõje — deszjatnyik — lesz, a kitermelt fa minõs�gi ellenõre. A brig�d l�tsz�m�hoz tartozik. A dolgoz�knak az õ l�tsz�m�ra is ki kell termelni a h�rom k�bm�tert, hogy szem�lye ne legyen improdukt�v a l�ger nyak�n. Leendõ ellenõr�nket Kucenk�nak h�vt�k, ahogy a brig�dvezetõ bemutat�sa nyom�n megtudtuk. Ezen a kor�n s�t�tedõ t�li est�n m�g egy fontos tiszts�gviselõ beiktat�s�ra is sor ker�lt: egy hib�s kezû �reg moldvai lett a brig�d szobaõre, s takar�t�ja egyszem�lyben. Hogy el ne felejtsem megeml�teni: az õ szem�ly�re is a h�rom k�bm�ter kitermel�se elõ volt �rva. Az tal�ny volt, hogy a napi h�rom k�bm�ter�rt mit fog õr�zni a csupasz falakon k�v�l. Az is sz�get �t�tt a fejemben, hogy itt mindenkinek termelni kell, nincs �resj�rat. A komend�ns, a szak�cs norm�ja is minket terhel? A brig�dvezetõ� is? Errõl nem volt sz�, de lehets�ges, hogy �gy volt. A herszoni l�gerben nem mondt�k, hogy a folyos�kon t�nfergõ p�p�kra norm�t kell teljes�teni az ott lak� brig�doknak. Most m�r mindegy. K�r az �sszehasonl�t�s�rt. Jobb nem f�jd�tani a sz�v�nket azzal, hogy minduntalan a herszoni l�gert emlegetj�k. Itt, t�vol Moszkv�t�l, �gy l�tszik m�s t�rv�nyek vannak, a helyi hatalmass�gok �nk�nye... Vacsor�zni m�r brig�d szerint ment�nk. — Goncsarov brig�d! — sz�lt be a kioszt� ablakon brig�dvezetõnk. Teh�t Goncsarov a neve. Mert bemutatkozni azt elfelejtett vagy feleslegesnek tartotta. Gondolta, �gyis megtanuljuk a nev�t, nem felejtj�k el, am�g �l�nk! Ha �gy gondolta, j�l gondolta. Neve oroszosan hangzott, de õ maga, ak�rcsak Kucenko, ukrajnai volt, besz�dje is arra vallott. Megkezdõd�tt ebben a t�borban is a szevezett l�geri �let. V�ge az et�p, a gy�jtõt�bor ex-lex �llapot�nak! K�sõ este m�r arr�l sz� sem esett, hogy m�g k�t napi pihenõnk h�tra volna. Goncsarov olyan buzgalommal k�sz�tette megszeppent brig�dj�t az elsõ munkanapra, hogy senki sem merte megkock�ztatni a k�rd�st: "Ilyen hi�nyos �lt�z�kben is kizavarnak m�r dolgozni? Vagy holnap m�g pihen�nk?..." Goncsarov elsõ perctõl kezde �gy besz�lt embereivel, hogy mindenkit elvad�tott mag�t�l. Nem volt k�rd�s, nem volt besz�lget�s sem vele, sem a jelenl�t�ben. Vacsora ut�n mindj�rt a pl�d al� b�jtunk. A fej�nkre h�zott takar�val akartuk kirekeszteni a r�nk v�r� holnapot, saj�t lehelet�nk meleg�vel d�delgetni v�gtagjainkat a h�ban val� g�zol�s elõtt. B�rmily iszonyattal gondoltam a holnapra, a f�radts�g hamar elnyomott, s elaludtam m�ly, nyugtalan �lommal, a rossz elõ�rzet sugallta riaszt� k�pek sorozat�val.