genyij Popov Leningr�di szuven�r Hallgasd, Leningr�d, N�ked sz�l dalom, Sz�vb�li, �des �nekem…. Szovjet dal – Georg Otsz �s a „Leningr�d” esztr�dzenekar elõad�s�ban Szuper, szuper, szuper gut! De szuperul megy az �t!… Nem-szovjet dal – Szergej Snurov �s a „Leningr�d”-csapat elõad�s�ban J� negyven �vvel ezelõtt, amikor m�g tizenhat �ves voltam, �s a Jeges-tengerbe �mlõ, J. nevû, nagy szib�riai foly� mellett elter�lõ K. v�ros 20. sz�m� iskol�j�nak 9. B oszt�ly�ba j�rtam, egyszer elhat�roztam, hogy Nyugatra utazom: azaz Leningr�dba, mert hogy Oroszorsz�g sz�m�ra mindig is ez volt a Nyugat, hisz a Baltikum m�r nem Oroszorsz�g – Tallinnt, Rig�t �s Vilniust 1939-ben aj�nd�kozta Hitler kolleg�j�nak, Szt�linnak, K�nigsberget a II. vil�gh�bor� ut�n kobozt�k el a n�metektõl ad�ss�gok fej�ben, egyed�l csak a – m�r j�val az orm�tlan XX. sz�zad elõtt is megk�zel�thetõ – Pityert �p�tette soknemzetis�gû orosz muzsikhad ama neves orosz c�r vez�nylet�vel, aki Hollandi�ban, illetve abban a bizonyos N�metorsz�gban t�lt�tte tanul��veit, ahol egyebek mellett elsaj�t�totta a t�ncot, a doh�nyz�st, a borotv�lkoz�st �s a harc mesters�g�t is. A dolog a „munka frontj�n” indult: amint megkaptam a szem�lyi igazolv�nyomat, azon nyomban, m�g m�jus v�g�n elszegõdtem egy geol�gusexped�ci�ba hozd-ide munk�snak, ami�rt is az idõ kitelt�vel, j�liusban, �ri�si summa: 210 rubel 36 kopejka �t�tte a markom – m�rpedig ezzel m�r nyugodtan neki lehet v�gni Leningr�dnak, mit se t�rõdve azzal, hogy a szem�lyi igazolv�nyt azon meleg�ben ellopt�k tõlem a J. foly� menti strandon, ahol ugyan m�r �p�lt a hatalmas v�zi erõmû, de m�g lehetett f�r�dni. Hogy pontosabb legyek, a lop�s c�lpontja nem a szem�lyi igazolv�ny maga volt, hanem b�szkes�gem, a magamvarrta, kekisz�nû vitorlav�szon farmer, annak a zseb�ben lapult a paszport – k�sõbb, t�l elej�n vissza is „csemp�szt�k” hozz�m, bedobva a ker�t�s�nk�n, hisz akkor m�g nem f�jtak �j szelek, hanem minden csupa szovjet volt, s a m�sok szem�lyije csak a spionoknak meg a diverz�nsoknak kellett, nem pedig a vil�g h�vs�gair�l mit sem sejtõ, cs�r� szovjet kamaszoknak. �gyhogy mind�ssze egy anyak�nyvi kivonattal – j�szerivel teh�t dokument n�lk�l – keltem �tra. �ntudatom azonban �gy sem ismert hat�rt, nem �gy, mint mostans�g, mi�ta megroggyantam, megroppantam, sõt majdnem meghibbantam a fejlett szocializmus s az azt sz�ks�gszerûen felv�lt� vadkapitalizmus kiker�lhetetlen vast�rv�nyei folyt�n, de megtette a mag��t az orosz irodalommal, ennek k�pviselõivel �s produktumaival val� intenz�v �s tart�s kokett�l�s is. T�rt�net�nk idej�re azonban m�r helyb�li h�ress�g voltam: egy eg�sz novell�m megjelent a K-i komszomolista c�mû lapban, sõt fõszerkesztõ-helyettese voltam az �des�g c�mû szamizdat irodalmi lapnak, melyet ut�bb a helyi hat�s�gok m�lyen el�t�ltek burzso� formalizmus �s elvtelens�g v�dj�val egy f�nyk�prõl �trajzolt Pasztern�k-portr� miatt, akit pedig m�r akkor n�gy �ve minden�nnen kitiltottak, csak mi hitt�k �gy – t�vesen –, hogy k�zben megbocs�tottak neki. Mindenesetre 1962-1963 tel�n a foly�irat minden szervezõj�t kiz�rt�k a komszomolb�l, mit se t�rõdve azzal, hogy j�magam p�ld�ul soha egy percig se voltam a nevezett szervezet tagja – nyilv�n senkinek se fordult meg m�g v�letlen�l sem a fej�ben, hogy l�tezhet olyan, koromb�li, �rni-olvasni tud� egyed a f�ldkereks�gen, aki ezt a kommunista jugendet meg�szta volna. Hidegv�rrel fogadtam h�t a meg�rdemelt b�ntet�st, amit a r�k�vetkezõ �v v�g�n megfejeltek egy olyan istentelen komszomol-jellemz�ssel, aminek h�la nem vettek fel az orsz�g egyetlen b�lcs�szkar�ra sem, ez�rt azt�n ma is hatalmas lukak t�tonganak a mûvelts�gemben, p�ld�nak ok��rt nem olvasok se �g�r�g�l, se perzs�ul, viszont 36 �ves koromig vedeltem a vodk�t, a s�rt, a bort, egyszer s�rgas�gba estem, �s h�romszor nõs�ltem. De ez akkor m�g mind a j�võ zen�je volt, igaz, mostanra meg menthetetlen�l elnyelte a m�lt. Felsz�lltam h�t a Leningr�dba tart�, helyjegyes szem�lyvonatra elbûv�lõ bar�taim t�rsas�g�ban, akikkel egy�tt p�ty�gt�k a Moszkva �r�g�pen a szamizdatunkat – �t�tõ pap�r, indig�, n�gyszer h�rom p�ld�ny –, s akiknek egyike azt�n be is m�szerolt a komszomolist�kn�l, mondv�n, hogy �n r�ngattam bele ebbe a mocskos �gybe, egy m�sikukat meg kiz�rt�k az erd�szeti fõiskol�r�l, de furcsa m�don vissza is vett�k, miut�n oly fergeteges karriert csin�lt a fun�rok �s deszk�k ter�n, amilyen csak a megfelelõ szervekkel f�nntartott gy�m�lcs�zõ kapcsolat eset�n lehets�ges – ezt viszont manaps�g nemhogy sz�gyenleni nem kell, hanem �pp ellenkezõleg. Mi t�bb, becses el�lj�r�ink java egyenesen b�szke arra, hogy egy�v�s� jelenlegi Eln�k�nkkel, adjon az Isten neki erõt �s t�relmet, hogy ne kurvuljon el idõ elõtt a mi felforgatott �let�nktõl – de most nem errõl akarok sz�lni, hanem… „Robog a vonat, kattognak a kerekek” – gajdolt�k t�rsaim, h�th�ros git�ron k�s�rve a n�t�t. �n meg csak b�multam kifel� az ablakon, megbabon�zva: b�multam a hatalmas s�ks�gokat, az elsuhan� �llom�sokat, ahol, Szib�ri�t�l elt�rõen, m�r nem mogyor�t, hanem csereszny�t �rultak. Meg voltam d�bbenve, amikor a pityeri kocsik�s�rõ – civilben m�g di�k – csak �llt kuk�n, amikor Ahmatov�r�l akartam �rtekezni vele, viszont b�szk�n mutogatta az akkor m�g s�lyos hi�nycikknek sz�m�t� h�tsz�nû goly�stollat, meg a k�tsoros, k�l�nb�zõ fogaz�s� mûanyag f�sût, amely, mint ugyancsak nagy b�szk�n hozz�tette: arra is j�, hogy a tetveket (sic! – J. P. ) az ember kivakarja vele. Sok �rdekes �s eml�t�sre m�lt� dolog t�rt�nt m�g �tk�zben, de az idõ szaladt, s m�r ott is voltunk Leningr�dban, a Moszkvai p�lyaudvaron: elõtt�nk a hatalmas oszlopos �p�tm�nyek, csatorn�k, eml�kmûvek, palot�k, �s m�s hasznos kultur�lis nevezetess�gek, m�rmint, ha van, aki m�g mindezt hasznosnak tekinti, s nem azzal henceg, hogy ma m�r �j r�gi n�t�k kellenek. J�magam kiss� mindj�rt az elsõ est�n �sszekavarodtam, viszont ann�l jobban megismertem a val� �letet, melyben az �r�nak, a megfelelõ alkot�erõ el�r�se �rdek�ben, megfelelõ ideig fortyogni-rotyogni kell. De a l�nyeg: a megfelelõ idõ – hisz a leves is zavaros l�tty, ha t�lfõ, a tej kifut, a krumpli sz�tm�llik, mi�rt lenne akkor kiv�tel az eleven ember? A zavar azzal kezdõd�tt, hogy amikor azon az est�n fentebb eml�tett t�rsaimmal, s bizonyos, akkori n�zõpontomb�l v�nnek l�tsz� le�nyz�kkal elhagytuk az akkori Nyevszkij egyik szuter�nj�ben megb�v� „Kavk�z” �ttermet, hirtelen elfeledtem, hogy idegen v�rosban vagyok, s bar�taimnak b�cs�t intve, felugrottam az elsõ, arra k�zeledõ trolira. Azt�n minden hom�lyba borult. S�t�t utc�kon bandukoltam, valami szak�llas alakba kapaszkodva, akivel Okudzsava �r�kz�ldjeit gajdoltuk k�t sz�lamban. Egy ismeretlen g�pkocsitelepen �bredtem a pityeri nap elsõ l�gy sugaraira – �sszeg�mberedve �s teljes mag�nyban, egy ismeretlen teheraut� vezetõf�lk�j�ben. Reggeli k�ks�g t�nd�k�lt a fejem felett. Az �lmos port�s m�g csak r�m se mordult, mikor kiosontam �jjeli mened�kemrõl, a j�r�kelõk se csod�lkoztak, amikor holl�temrõl �rdeklõdtem, s �tbaigaz�t�st k�rtem, hogy juthatok az erd�szeti koll�giumba, ahov� t�rsaim m�r bekv�rt�lyozt�k magukat. Legnagyobb meglepet�semre csak 75 rubelem maradt, �gy h�t azonnal elindultam megint a Nyevszkij fel�, de ez�ttal m�r nem vedelni, hanem a hajdani Singer-h�zba, hogy k�nyveket vegyek. J� hossz� list�t �ll�tottam �ssze, fel is olvastam r�gt�n a bamba unalomba s�ppedt elad�nõnek. A neveket Az orosz nyelv gazdags�g��rt �s sz�ps�g��rt c�mû cikkbõl szedtem a Novij mir egyik 1951-es sz�m�b�l, melynek szerzõje, bizonyos Taraszenkov, a s�rga f�ldig lehord, dekadensnek, szovjetellenesnek titul�l mindenkit – k�zt�k Babelt, akirõl „tudjuk, milyen j� firma volt” –, akiket annyira szerettem volna v�gre elolvasni, mi�ta Nyikita Szergejevics Hruscsov elverte a port rajtuk mint a „rothad� �rtelmis�g” k�pviselõin, merthogy elszakadtak a n�ptõl, nem õrzik aty�ink hagyat�k�t, meg hasonl�k. – Van maguknak Akszjonov, Ahmadulina, Babel, Bulgakov, Voznyeszenszkij, Jevtusenko, Zamjatyin, Zoscsenko, Pilnyak, Platonov, Remizov, Szologub, Hlebnyikov?? – hadartam, a list�mmal hadon�szva. Az elad�k meg csak �lltak, elt�tva v�r�sre r�zsozott sz�jukat, �s b�multak a bunk� vid�kire, mire �n, �hajuknak megfelelõen, sietve t�voztam a legkev�sb� sem vend�gszeretõ int�zm�nybõl. �s azonnal a Font�nk�n magasod� K�zk�nyvt�rba mentem, ahol az�rt csak tal�ltam p�rat a f�nti list�b�l – s b�r 50 rubel let�t ellen�ben, de 25 rubel �r� k�nyvet m�giscsak magammal vihettem, hogy azt�n soha az �letben ne is vigyem vissza. Lelkiismeret-furdal�som viszont egy szikr�nyi sincs, egyr�szt mert �gy is dupla �ron megfizettem, m�sr�szt meg nekem k�sz�nhetõen K. v�ros sz�mos polg�ra �lvezhette e mûveket, ami tagadhatatlanul nyomot hagyott a v�ros mûvelts�gi szintj�n. De megint elõreszaladtam. Pedig t�rt�net�nk tanuls�ga m�g h�travan: mert az olvas�s – az olvas�s, a kult�ra – kult�ra, de mi tagad�s, a p�nz is p�nz, ha meg nincs, tudjuk, mi van. �gy h�t csak egyet tehettem: m�r indultam is a Kusljovka teherp�lyaudvarra, a gazdag orosz f�ld adom�nyait – gy�m�lcs�t meg z�lds�get – kirakodni. A munk�ban nem volt semmi �rd�ngõs, de az�rt tudni kellett a cs�nj�t-b�nj�t. Amikor p�ld�ul a rakod�munk�sok megk�rt�k a fõn�k�t, hadd egyenek egy kis kov�szos ubork�t a vodk�hoz, �s az durv�n nemet mondott, m�snap elsõ dolguk az volt, hogy egy ubork�shord�t „v�letlen�l” pont a fõn�k irod�ja elõtt ejtsenek el, mire a dong�k sz�testek, csurgott a s�s-savany� l� mindenfel�, de b�ntetni nem volt kit, mert a tettest persze senki se adta ki. Csak gajdolt�k bõszen a k�zismert n�t�t: Alma, szilva, k�poszta, Gagarin, Mikoj�n, Hruscsov! Hova megy a b�z�cska? El, a majmok hon�ba! Mert am�gy alma, k�rte, r�pa, hagyma, k�poszta az volt bõven, meg valami miatt iszonyatosan sok ukr�n szilva. �s ett�k is, v�g n�lk�l. Megegyezt�nk a sofõrrel, aki minden �ldott este berakott p�r l�da szilv�t az �l�s al�, amit kinn a kapun t�l elosztottunk – nem testv�riesen, hanem sz�pen, egyenlõen. Fens�ges volt! Igaz, egyik�nknek hasmen�se t�madt tõle, a m�siknak szorul�sa, nekem nem lett egyik se, �ltem, mint hal a v�zben. Merthogy, r�ad�sk�nt, m�g b�rt�nbõl kihelyezett nõk is dolgoztak vel�nk, akik mik�zben k�romkodtak, mint egy kocsis, rendesen r�ncba szedtek benn�nket, s mi minden t�rt�nhetett volna, mi mindennel dicsekedhett�nk volna õsszel az oszt�lyban, õk meg sz�pen teherbe estek volna, az idej�ket megfelezt�k volna – de addig-addig alkudoztunk vel�k, m�g egyszer csak �sszeszedt�k �s elvitt�k mind. Ez is mutatja, milyen igazs�gtalan a vil�g. �gy azt�n munka v�gezt�vel be kellett �rn�nk a T�li Palot�val, az Ermit�zzsal, a Ny�ri kerttel, ahol a c�r meg Puskin – egysz�val mindazzal, ami egyszer s mindenkorra meghat�rozta tudatos �letem legeslegelej�t. Az�ta is, mikor kin�zek az ablakomon, itt, Moszkv�ban, a Lenyingradszkij proszpekten, az ostoba dalsz�veg eleje jut eszembe: „Hallgasd, Leningr�d, N�ked sz�l dalom…”, de a folytat�sra az istennek se eml�kszem. Helyette mindig egy �s ugyanaz a k�p �szik el�m: k�t szakadt r�szeg t�mogat egy dagadt l�b�, felp�ffedt testû asszonyt az italbolt el�, nagy �vatosan le�ltetik egy l�d�ra, kez�be nyomj�k a harmonik�t, az asszony meg r�zend�t: „Szlus�j, Lenyingr�d…”, a k�t szakadt meg t�ncra perd�l… Ugyanilyen szakadt hajl�ktalannak n�zhettek engem is, amikor, m�r �vekkel k�sõbb, megint odavetett a j�dolgom Leningr�dba, nevezetesen a Z. nevû foly�irat szerkesztõs�g�be, ahol a s�rtõd�tt arcot v�g� szerkesztõs�gi kisasszony hitetlenkedve meredt az �ltalam orra al� dugott, V. M. Suksin al��r�s�t viselõ aj�nl�lev�lre, �s esz�be se jutott bedõlni a mes�nek, hogy �n a (v�letlen�l) v�resre vert k�pemmel, szakadt bõrkab�tban, az �jszakai vonat hagymaszag�t�l bûz�l�gve, sz�val hogy �n lenn�k a j�võ pr�z�j�nak rem�nys�ge. Nem is publik�ltak akkor tõlem semmit, csak j�val-j�val k�sõbb, de errõl igaz�n nem a s�rtõd�tt kisasszonyka tehet. Meg nem is az a m�sik, akivel az a nagy szerelem esett, a recsegõ lemez �desb�s dallam�ra – a h�sz szomsz�ddal meg�ldott t�rsb�rletben, ahol eg�sz egyszerûen �n voltam a „felismert sz�ks�gszerûs�g”, aki engedelmesen felmossa a padl�t, meg k�lcs�nad egy kis p�nzt, ha kell… … Amint �sszej�tt v�gre a p�nz a vissza�tra, m�g indul�s elõtt gyorsan vettem magamnak egy akkort�jt rettentõen divatos v�r�s inget, �s f�radtan, de el�gedetten megjelentem szeptember elsej�n honi iskol�nk k�sz�b�n. – H�t te, Popov, minek �lt�zt�l ki �gy, mint Dilis Miska J�zus nevenapj�n? �r�l a bolond a v�r�snek, mi? – k�rdezte g�nyosan az oszt�lyfõn�knõ, akit mindenki csak Donga nyany�nak cs�folt a g�rbe l�bai miatt. – Csak vigy�zzon, mit mond – felelem neki f�lhangosan –, mert m�g valaki f�lre�rti, �s azt hiszi, a z�szl�r�l besz�l, azt�n b�rt�n lesz a v�ge! �s tudja meg – folytattam nagy �ntudatosan –, az inget Leningr�db�l, a hõs v�rosb�l, a forradalom b�lcsõj�bõl hoztam, ahol mindeki ilyenbe j�r! – Avagy �gy… – n�zett r�m a szem�vege f�l�tt Donga nyanya, teljesen elk�pedve. – Na az�rt! – z�rtam le, megbocs�t�an – ha megbocs�tani sokszor nem is lehet. Megbocs�t�s n�lk�l viszont – lõttek az eg�sznek… Moszkva, Lenyingradszkij proszpekt, 2003 m�rcius KISS ILONA FORD�T�SA K�rj�k k�ldje el v�lem�ny�t c�m�nkre: lettre@c3.hu C3 Alap�tv�nyc3.hu/scripta/