A n�h�ny �vvel ezel�tt meghozott k�rp�tl�si t�rv�nynek van egy olyan meghat�roz�sa, hogy "szem�lyi szabads�gukt�l politikai okb�l megfosztottak". M�s kifejez�ssel "a politikai megtorl�s �ldozatai".

    Vajon, aki ezt hallja, olvassa - hogyan �rti, hogyan �rzi �t, - mit jelent, ha egy �rtatlan embert megfosztanak a szem�lyi szabads�g�t�l, �s rabs�gban tartanak? Tal�n az�rt valamit m�giscsak megsejt, ha azt hallja - egyesek milyen �letveszedelmek, kock�zatok �r�n pr�b�lnak menek�lni, megsz�kni a r�csos ablakok �s a sz�gesdr�t ker�t�sek-behat�rolta elszigetelts�gb�l.

    Akit - Istennek h�la! - ez nem �rintett, teljes m�lys�g�ben fel sem foghatja, milyen �llapot az, amikor valakit minden emberi mozg�s�ban, megnyilv�nul�s�ban fokozottan korl�toznak, �n�rzet�ben m�lyen megal�znak, �s sors�ld�z�tt, megkeseredett emberek k�z�ss�g�ben, t�voli zord t�jakon kell �ns�ges k�r�lm�nyek k�z�tt teng�dnie.

    �s a rab �lmodik, sz�peket �lmodik. �lmodja a kiszabadul�st, azt a szabads�got, ami m�sok sz�m�ra olyan term�szetes, mint a leveg�, de a rabszolga v�gyaiban a mennyei boldogs�g rem�nye �s �g�rete.

    J�magam is sokat �lmodtam a kilenc �ves rabs�gom ideje alatt. Tal�n, kev�s kiv�tellel, minden �jszaka idehaza voltam a sz�l�i h�zban. �lveztem az otthon meghitts�g�t �s biztons�g�t. Ter�tett asztaln�l �ltem, �s s�t�tt a nap. Ut�na borzaszt� volt s�nver�sre �bredni. R�d�bbenni a rideg val�s�gra, hogy az �szak-kazahszt�ni sivatagban vagyok, - t�megsz�ll�s priccs�n �bredek fel, a rabt�rsaim k�z�tt.

    A v�gtelennek t�n� rabs�gom korszak�b�l szeretn�k h�rom k�l�n�s �s felejthetetlen �lmomat felid�zni, elmondani.

    Valamikor 1951 tavasz�n azt �lmodtam, hogy kimentem a budai otthonunk balkonj�ra, �s ott l�ttam magam el�tt a Duna t�ls� oldal�n a hajnali k�dben �sz� Pest panor�m�j�t.

    A brig�dunkban volt egy moldvai ukr�n, Makovicsuknak h�vt�k, �s jeles �lomfejt� volt. A brig�dvezet� minden reggel elmes�lte neki az �lm�t, Makovicsuk pedig r�szletesen �rtelmezte. Nos, az �breszt� ut�n �n is hozz� fordultam magyar�zat�rt.  Komolyan r�m n�zett �s kijelentette :
- Iv�n, te hamarosan hazam�sz Magyarorsz�gra!
Nagyon bamb�n b�mulhattam r� rabs�gom hetedik esztendej�ben, mert �szes-borost�s arca kiss� felder�lt, amikor hangs�lyosan megism�telte:
- Bizony, te hazam�sz!
Ez az�rt is hihetetlen volt, mert a t�z �vemen fel�l a szovjet hadb�r�s�g 1945 febru�rj�ban m�g �r�k�s sz�m�z�sre is �t�lt. N�h�ny �v m�lva a kijel�lt k�nyszerlak�helyemre deport�lnak, valahov� T�vol-Keletre, tov�bbi t�bb ezer kilom�terrel t�volabb Eur�p�t�l.

    Semmi es�lyem nem volt a hazat�r�sre, de az�rt megjegyeztem az �lmomat �s a j�vend�l�st.

    A m�sik m�ly benyom�st kelt� �lmot m�r 1953 elej�n l�ttam, m�g Szt�lin �let�ben. Valahol kint bolyongtam a k�ves pusztas�gban, teljesen egyed�l. K�r�sk�r�l semmif�le emberi telep�l�s nem l�tszott, �s azt is tudtam, hogy messzire elt�volodtam a l�gert�l. A f�l�m borult leveg��g, a holdb�linek t�n� s�ks�g napsug�rtalan bronzsz�n� hom�lyban vibr�lt k�r�l�ttem. Szabad voltam, de m�gis olyan nyomaszt� volt a kietlen t�j �s a mag�ny. Egyszer csak �szrevettem, hogy a magasb�l egy hatalmas sas-mad�r tart fel�m. �reztem, hogy lecsapni k�sz�l r�m. A sasnak is bronzsz�n� volt a tollazata, �s olajosan csillogott. Mikor leereszkedett mell�m, akkor l�ttam, hogy hab�r eg�sz test�t toll fedi, emberi form�ja, arca van, �s emberi szemek meredtek r�m. Nekem t�madt �s el akart ragadni. Dulakodtunk, majd kit�pve magamat a kezeit karmai k�z�l, k�veket kaptam fel �s dob�lni kezdtem fel�je, hogy elriasszam. Erre �sszecsapta mag�n sz�rnyait, �s emberi l�bakon futott el t�lem. L�ttam, ahogy rendk�v�li sebess�ggel elt�volodva, alakja egyre kisebbedett a horizont perem�n, �s v�gleg elt�nt.

    Sz�vdobogva �bredtem fel, �s ez�ttal �r�ltem, hogy a barakkszob�ban vagyok, biztons�gos fed�l alatt.

    Ezt az �lmomat m�r nem volt kinek elmes�lni, mert id�k�zben m�s brig�dba ker�ltem, az �lomfejt� pedig a kiterjedt l�ger t�voli r�sz�ben lakott. �n magam sem pr�b�ltam megfejteni a k�l�n�s l�tom�st. Nem igyekeztem messzemen� rem�nyeket �breszteni magamban.

    A harmadik, jelent�s�gteljes �lmom viszont ut�lag m�r logikusan kik�vetkeztethet� a k�lvil�g k�r�l�ttem zajl� akkori esem�nyeib�l, m�g ha ez az �lmom is sok val�szer�tlen elemet tartalmazott.

    1953 m�jus�ban, k�t h�nappal Szt�lin hal�la ut�n arr�l �rtes�lt�nk a l�gerben, hogy a k�zt�rv�nyesek el�tt megny�ltak a munkat�borok kapui. Magunk k�z�tt �lland� besz�dt�ma volt : vajon Szt�lin ut�dai gyakorolnak-e amneszti�t a sok milli� politikai el�t�lttel szemben is? M�sr�szr�l pedig att�l rettegt�nk, hogy a zsarnok hal�la ut�n az �r�k�s�k �sszemarakodnak a hatalmon, �s az Uralon t�l kit�r a polg�rh�bor�. Megt�rt�nhet, hogy halomra l�nek minket kint a lakatlan puszt�ban, vagy a k�zell�t�s �sszeoml�sa miatt megl�pnek �rz�ink, mi pedig elpusztulunk az �hs�g-Sztyepp�n, ahogy azt a vid�ket f�ldrajzilag nevezik. Ha akad�lytalanul kit�duln�nk a l�ger kapuin �t a sivatagba, mire a sok ezer ember vizet �s �lelmet tal�lna, egym�st em�sztve morzsol�dn�nk fel.

    A k�ts�g �s rem�nys�g k�zt verg�dve a k�vetkez� �lmot l�ttam:

    A l�geri sz�momt�l t�bb helyen elcs�f�tott rabruh�mban bolyongtam Moszkv�ban, a Kreml �ltalam elk�pzelt hatalmas palot�j�nak n�ptelen folyos�in. Bet�vedtem egy oldalterembe. M�rv�ny szarkof�gok sorakoztak egym�s mellett. A kor�bban meghalt szovjet funkcion�riusok �letnagys�g� bronzszobrai fek�dtek a fed�lapokon. Ott l�ttam Frunz�t, Szverdlovot, Kalinyint �s m�sokat. Ahogy ott n�zel�dtem, egyszer csak a bronz Szverdlov felt�p�szkodott, lel�pett a szarkof�gr�l �s kisietett a teremb�l a t�gas, oszlopcsarnokos el�t�rbe. Kiosontam ut�na, de m�r sehol sem l�ttam. Azonban fentr�l, a sz�les l�pcs�k�n lefel� tartott Szt�lin, a k�s�ret�vel. Sorra megismertem a minisztereket, t�bornokokat.

    / A Pravd�ban minden november 8-�n �s m�jus 2-�n megjelent a nagys�gok csoportk�pe, ahogy ott �lltak a Lenin mauz�leum mellv�dj�n. A l�gerben sz�munkra mindig �rdekes rejtv�ny volt ezt a f�nyk�pet n�zegetni az �nnepek ut�n. Ugyanis arr�l lehetett l�tni, ki milyen k�zel �llt Szt�linhoz, milyen er�s volt a poz�ci�ja a polit b�r�ban. Ki hogyan rukkolt k�zelebb a vez�rhez, �s ki szorult ki a sz�l�re, majd a k�vetkez� �nnepekre el is t�nt a mellv�dr�l. /

    Nos, a n�pes csoportban r�m�lten vettem �szre Svernyiket, az akkori bel�gyminisztert, a "f�n�k�nket". Igyekeztem �szrev�tlen�l elb�jni az oszlopok m�g�tt, hogy senki meg ne l�sson. Ekkor pillantottam meg a l�pcs�k alj�n l�v� oldalkij�ratn�l, a t�glab�stya t�v�ben egy z�ld vasajt�t. Egy pillanatig se gondolkozva azon, vajon hova vezethet, - benyitottam rajta, hiszen ez volt a menek�l�s egyetlen �tja.

    Egy virul� sz�p kertbe l�ptem. Gy�m�lcsf�k, vir�gz� bokrok, gy�ny�r� z�ld p�zsit ter�lt el a szemeim el�tt./ Persze, itt is meg kell eml�tenem, hogy negyedik �ve �ltem Kazahszt�n term�ketlen sivatag�ban, - ez a l�tv�ny �lmomban a f�ldi paradicsomba val� bel�p�st jelentette, nem csup�n egy f�lrees� gy�m�lcs�skertet. /
Ahogy ott a puha f�v�n nesztelen�l lopakodtam a bokrok �s f�k k�z�tt, egy almafa al� �rtem. Gy�ny�r� piros alm�k kandik�ltak ki a z�ld lombok al�l. Akkor l�ttam, hogy alacsony l�tr�n �llva egy magyar n�pviseletbe �lt�z�tt, pirospozsg�s arc� menyecske szedte az alm�t s karj�n l�v� kos�rba. �szrevett, �s kedvesen megsz�l�tott
- Kit keres, fiatalember ?
Magyarul sz�lt hozz�m, �s �n a megd�bben�st�l alig tudtam hangot adni. Azt�n a k�rd�sre k�rd�ssel v�laszoltam
- Hogy ker�lt maga ide?
- H�t, �n itt dolgozom, - v�laszolta mosolyogva. Ezek az oroszok nem tudnak b�nni a gy�m�lcsf�kkal, �n gondozom ezt a kertet. Innen l�tom el a Kreml urait friss gy�m�lccsel.
Miel�tt tov�bb k�rdez�sk�dhettem volna, vagy leszak�thattam volna egyet a k�v�natos gy�m�lcsb�l, aminek a sz�n�t se l�ttam �vek �ta, - fel�bredtem.

    A hajnali dereng�sben, az �lom hat�s�ra �vakodva n�ztem k�r�l, de ki�bredve csak a takar�ba burkol�zott t�rsaimat l�ttam a k�zelemben. Megint �lmodtam. De legal�bb megmenek�ltem Szt�lin �s k�rnyezete k�zel�b�l!

    Te j� Isten! Ez az �lom - csak nem azt jelenti hogy... �s tov�bb nem mertem gondolni azt, amire gondoltam, de reggelig m�r nem j�tt �lom a szememre.

    Bizony sok minden megt�rt�nt m�g. Hossz� h�napok teltek el k�ts�gek �s bizonytalans�gok k�zepette, amire val�ban, igaz�n szabad ember lettem, - lesz�llhattam a Budapestr�l �rkez� szem�lyvonatr�l a nagykanizsai p�lyaudvaron.

    Besz�lget�s sor�n t�bbsz�r megk�rdezt�k t�lem: nem �lmodom-e n�ha arr�l, hogy m�g vagy ism�t l�gerben vagyok? Nem k�s�rt-e a m�lt, nyomaszt� �s lid�rces �lmokban?
Nagyon ritk�n �lmodom azt, hogy el�t�ltk�nt idegenben, dr�tker�t�s m�g�tt vagyok, �rtornyok �rny�k�ban. De ez egy�ltal�n nem nyomaszt engem. �lmomban els� gondolatom az vajon ez�ttal t�z vagy huszon�t �vre �t�ltek engem? Azt�n meg�llap�tom: ak�rmennyire �t�ltek, azt ebben a korban m�r nem fogom t�l�lni. Minden p�nik n�lk�l veszem tudom�sul, hogy megint rab vagyok. Az �letem jav�t m�r szabad emberk�nt, sz�l�haz�mban �ltem le, mit vehetnek m�r el t�lem? J�jj�n, aminek j�nnie kell! Nekem m�r nem kell a l�geri k�r�lm�nyekhez hozz�szoknom, el�g tapasztalt vagyok ahhoz, hogy otthonosan mozogjak sorst�rsaim t�meg�ben. A nyelvet, a szok�sokat j�l ismerem, nem vagyok elveszett ember.

    Egy�bk�nt sokat, gyakran �lmodom, de m�r nem foglalkoztat a jelent�s�ge. Sz�momra minden nap aj�nd�k, az �bred�s pedig �r�mmel t�lt el: h�la Isten, ezt a napot is meg�rtem!
...

Nagykanizsa, 1997. december h� 12-�n.