Ameddig a szem ell�t, h� bor�tja a t�jat. �r�kz�ld feny�k �gai roskadoznak a h� s�lya alatt. Csend van. N�ha egy-egy �hes ordas �v�lt�se hallatszik a t�volb�l. A csendet �temesen t�ri meg a h�rom m�ter magas �rb�d�ban az �r�k topog�sa. F�znak. Nem csoda, a h�m�r� m�nusz 53 fokot mutat. A tajga f�i recsegnek, pattognak a nagy hidegt�l. A barakk gerend�i is olyan hangot adnak, mint amikor a fav�g� �ke egyre m�lyebbre hatol a sz�raz r�nkbe. Az �ji zene nem zavar benn�nket, a hossz� �vek sor�n megszoktuk.

Dallamosan csikorog az irhabund�ba b�jt smasszer filccsizm�ja alatt a k�kem�nyre fagyott h�, mik�zben rendszeres ellen�rz� k�r�tj�t v�gzi.

Vannak, akik nyitott szemmel b�mulnak a mennyezetre, m�sok t�bb ezer kilom�ternyire j�rnak a messzes�gben, falvakban, v�rosokban, szeretteik k�r�ben. K�nnyekt�l f�tyolos szem�k el�tt gyertyal�ngt�l, szikr�z� csillagsz�r�t�l f�nyl�, szeret� kezekkel d�sz�tett kar�csonyf�k sejlenek f�l. Nem sz�gyenlik k�nnyeiket. A kil�t�stalans�g s�haja sz�ll az �g fel�. Legt�bb�nknek n�gy-�t �v�nk van m�g h�tra idegen f�ld�n, idegen orsz�gban. S azut�n? Erre m�r nem gondol senki, a l�gerben el�re tervezni nem lehet. A 25 �vre �t�ltek nem t�r�dnek semmivel: ki tudja, mi v�r r�nk, ki tudja, holnap mire �bred�nk?

Az adventi koszor�val �kes�tett mennyezet n�gy hete hirdeti a Messi�s k�zeledt�t. Egy-egy sz�nes szalag jelzi: elj�tt a kar�csony.

A fav�g� brig�dok a f�raszt� munka ut�n elfogyasztott�k a zablevesbol, zabk�s�b�l �ll� f�rtelmes vacsor�t. Ezen a napon is dolgozniuk kellett, nem volt �nnep, a szenteste fogalma ismeretlen volt. Hal�losan kimer�lve �rkeztek a barakkba.

Fenyogallyacsk�val d�sz�tett �t-�t dek�nyi fekete keny�r, megsz�rk�lt, horpadt b�dogb�gr�ben �getett keny�rhajjal sz�nezett, feketek�v�nak nevezett forr� v�z v�rt mindenkit. A n�met t�bori lelk�sz sz�zados b�tor�t� szavakkal m�ltatta Krisztus sz�let�s�t. A k�lyh�t k�rbe�lve �nekelt�k el a szent kar�csony �nekeit. Csendes �j, szents�ges �j... Stille Nacht, Heilige Nacht... Dics�s�g mennyben az Istennek, b�kess�g a f�ld�n a j�akarat� embereknek! �men.

Az el�rz�keny�l�s �s az �lmos f�radts�g elnyomta a barakk lak�it. Szuszog�s, horkol�s jelezte: valahol messze csal�djuk k�r�ben �nnepelnek �lmukban.

Dr. Sali L�szl�, a nyolcvan�ves gy�ri kanonok �ra n�lk�l is tudta, elj�tt az �jf�li mise ideje. A hajlott h�t� �reg�r csendben fel�lt. Egym�s mellett fek�dt�nk a priccsen. El�vette a mazsol�b�l pr�selt bort, az osty�t, ezekkel a k�rp�taljai ap�c�k l�tt�k el. Mell� �ltem. Keresztet vetett�nk: Az Atya; Fi� �s Szentl�lek nev�ben. Laci b�csi �g fel� emelte tekintet�t, karjait sz�tt�rta.

– Dominus vobis cum!

Az aggasty�nnak nem kellett misek�nyv, k�v�lr�l mondta a szentmise sz�veg�t. Mindennap mis�zett a Sarkk�r�n t�l is.

– Et cum spiritu tuo.

Suttogtam, hogy az alv�kat ne zavarjam. K�zben eny�imre gondoltam. Odahaza most duruzsol a k�lyha, k�sz�lodnek az �jf�li mis�re. De vajon sejtik-e, hogy �lek? Tudj�k-e, hogy �r�kre megrokkantam?

– Kyrie eleison! – hangzik a f�lhom�lyban.

A leveg�tlen, b�z�s barakkban �l�k zsibbadtan, im�ra kulcsolt k�zzel. Patk�nyok futkosnak nesztelen�l az alv�k fej�n, keresik a v�gelgyeng�l�st�l v�dekez�sre k�ptelent, hogy f�le vagy orra kiel�g�tse �tv�gyukat. Itt-ott magasba lend�l� karok �zik el a h�vatlan vend�geket. Akinek f�l�t vagy orr�t a sz�rnyetegek kikezdt�k, az nem �rezte a lakm�roz�s okozta f�jdalmat, annyi ereje sem volt, hogy elhessegesse a szemteleneket. Csak a sz�v egyre gyeng�lo ver�se jelezte: �l. M�snap felker�lt a teheraut�ra a t�bbiek k�z�, v�gc�l: jeltelen t�megs�r a v�gtelen h�mezoben.

– Kyrie eleison!

Istenem – foh�szkodtam –, Te tan�ja volt�l, hogy jutottam el a mai napig. L�ttad, amikor mar�ksz�m szedt�k le magunkr�l a tetveket. V�resre vakartuk �sszesz�radt b�r�nket. L�ttad, hogy hullottak el a fiatal magyar levent�k a tetvek �ltal terjesztett t�fuszt�l. Hogy sz�vt�k am�gy is kev�s v�r�nket az �tkozott polosk�k. Sz�tnyomott polosk�kkal rajzoltunk t�rk�pet a b�rt�n�k falain, a priccsek deszk�in. M�g ezek a parazit�k is szipolyozt�k �hs�gtol elgyeng�lt test�nket. Gyakran jutottak eszembe M�cs L�szl� k�lt� szavai: „sokszor volt lelk�k �s h�tuk alja v�res / b�r�k tetveknek vacsora �s eb�d / csontjuk vitriolos �s nem vel�s / e fi�k�rt valaki felel�s!"

– Christe eleison!

Sokan nem �rhett�k meg ezt a kar�csonyt. Voltak, akik nem b�rt�k ki a marhavagonok zs�folts�g�t, az �hs�get, a v�zhi�nyt. A megk�ny�r�l� �r�k �ltal bedobott n�h�ny lap�t piszkos h�val csillap�tott�k szomjukat. �tk�zben v�gzett vel�k a v�rhas, holtan �rkeztek a lvovi (lembergi), kijevi, odesszai, vinnicai rabtov�bb�t� b�rt�n�kbe.

Az �letben maradottakat k�sobb a tbc, a skorbut, a v�rhas, a flekt�fusz, nem utols�sorban az �hhal�l tizedelte meg.

Nem �rte meg a civil felcser sem, akinek munk�ba vonul�skor egy csont-b�r, lesov�nyodott rab szekerc�vel has�totta kett� a fej�t, mert a teljesen legyeng�lt embert nem �rta ki betegnek. Az a honfit�rsunk sem �rhette meg, akit az �r�k utas�tottak a tiltott z�n�ba t�zrak�sra. Amikor elindult a parancsot v�grehajtani, agyonl�tt�k. Az �r�k k�t-k�t h�t szabads�got �s egy-egy �r�t kaptak jutalmul, mert sz�k�si k�s�rletet hi�s�tottak meg.

– Christe eleison!

Uram bocs�ss meg a k�zt�rv�nyeseknek, nem tudj�k, mit cselekszenek! Ki �rti tetteiket? Senki. jaj annak, aki nem adja oda csomagj�t, hogy v�logassanak bel�le, aki nem adja oda utols� falat kenyer�t, aki nem veti le ruh�j�t, ha a vag�nyok k�rik! De jaj annak a vag�nynak is, aki megfeledkezik a r�juk vonatkoz� �ratlan t�rv�nyek megtart�s�r�l!

– Kyrie eleison!

Laci b�csi suttog�sa: �dv�z�t�nk parancs�ra �s isteni tan�t�sa szerint im�dkozzunk! Mi Aty�nk... �s bocs�sd meg a mi v�tkeinket, mik�ppen mi is megbocs�tunk az ellen�nk v�tkez�knek...

GULAG; Zimka, 1950...