Az �hs�gtõl irigys�g�nk tompa volt �s erõtlen, mint minden m�s �rz�s�nk. Nem volt erõnk �rz�sekre, arra, hogy k�nnyebb munk�t keress�nk, hogy j�rk�ljunk, �rdeklõdj�nk, kuncsorogjunk… Csak az ismerõs�ket irigyelt�k, azokat, akikkel egy�tt �rkezt�nk ebbe a vil�gba; azokat, akiknek siker�lt irod�ba, k�rh�zba, ist�ll�ba ker�lni�k - ott nem volt az a sok�r�s, neh�z fizikai munka, amelyet valamennyi kapu oromzata a dicsõs�g �s hõsiess�g dolg�nak hirdetett. Sz�val, egyed�l Sesztakovot irigyelt�k.

Csak valami k�lsõ inger tudott kiz�kkenteni minket a k�z�nybõl, elt�r�teni a lassan k�zelgõ hal�lt�l. K�lsõ, nem pedig belsõ erõ. Bel�l minden ki�gett, ki�resedett, minden mindegy volt, legfeljebb egy napra elõre tervezt�nk.

L�m, most is - be akartam menni a barakkba, lefek�dni a priccsre, de csak �lldog�ltam az �lelmiszerbolt ajtaja elõtt. Ebben a boltban csak "k�z�ns�ges" t�rv�nycikkek alapj�n el�t�ltek v�s�rolhattak, valamint a "n�p bar�tai" k�z� sorolt visszaesõ bûn�zõk. Nek�nk a boltban semmi keresnival�nk, de nem tudtuk levenni a szem�nket a csokol�d�sz�nû veknikrõl, a friss keny�r �des, s�lyos illata csiklandozta orrunkat, m�g a vil�g is forgott vel�nk. �n is csak �lltam, nem tudtam, mikor lesz annyi erõm, hogy bemenjek a barakkba, �s n�ztem a kenyeret. �s ekkor megsz�l�tott Sesztakov.

Sesztakovot a "Nagy F�ldrõl" ismertem, a butirki b�rt�nbõl; egy z�rk�ban �lt�nk. Bar�ts�g nem sz�võd�tt k�zt�nk, csak egyszerû ismerets�g. A b�ny�ban õ nem a fejt�sen dolgozott. Geol�gusm�rn�k volt, geol�giai kutat�sra, azaz irodai munk�ra vitt�k. Ez a szerencsefia �szre sem vette moszkvai ismerõseit. Nem s�rtõdt�nk meg, nyilv�n minden�rt meg kell fizetnie. Aki korpa k�z� ker�l stb.

- Gy�jts r� - sz�lt Sesztakov, �s odany�jtott egy �js�gpap�rfecnit, r�sz�rt n�mi durva doh�nyt, meggy�jtott egy sz�l gyuf�t, egy igazi gyuf�t… R�gy�jtottam.

- Besz�lnem kell veled - mondta Sesztakov. - Velem?

- Igen.

Elment�nk a barakkok m�g�, �s le�lt�nk a r�gi fejt�s pal�nkj�ra. Az �n l�bam r�gt�n elnehez�lt, Sesztakov pedig vid�man l�b�zta �j kincst�ri bakancs�t, amely enyhe halzs�rszagot �rasztott. Nadr�gsz�ra felcs�szott, �s elõtûnt kock�s zoknija. Õszinte lelkesed�ssel, sõt n�mi b�szkes�ggel figyeltem a l�b�t l�m, van egy ember a mi r�szleg�nkben is, aki nem kapc�t hord. Remegett a f�ld alattunk a halk robban�sokt�l - k�sz�tett�k elõ a talajt az �jszakai mûszak sz�m�ra. Kis k�vek pattogtak a l�bunkn�l, sz�rk�n �s �szrev�tlen, mint a madarak.

- Menj�nk tov�bb - aj�nlotta Sesztakov.

- Ne f�lj, nem halsz bele. Megmarad a zoknid.

- Nem a zoknir�l van sz� - tiltakozott Sesztakov �s mutat�ujj�t v�gigvezette a horizonton. - Hogy l�tod te mindezt?

- Nyilv�n meghalunk - mondtam. A legkev�sb� sem akartam erre gondolni.

- H�t, nem, meghalni nem akarok.

- Akkor?

- Van t�rk�pem - sz�lt b�gyadtan Sesztakov. - Fogom a munk�sokat, t�ged is, �s elmegy�nk Csornije Kljucsiba - tizen�t kilom�ter ide. Lesz n�lam enged�ly. �s kijutunk a tengerhez. Benne vagy?

Mindezt k�z�ny�sen, hadarva adta elõ.

- �s a tengern�l? �t�sszuk?

- Mindegy. A l�nyeg, hogy belev�gjunk. �gy nem tudok �lni. "Jobb �llva meghalni, mint t�rden k�szva �lni" - szavalta �nnep�lyesen Sesztakov. - Ki mondta ezt?

T�nyleg, ki mondta? Ismerõs mondat. De nem volt erõm, hogy felid�zzem, ki �s mikor mondta ezeket a szavakat. Minden, amit olvastunk, elfelejtõd�tt, az �rott sz�nak nem hitt�nk.

Felgyûrtem a nadr�gomat, �s megmutattam l�bsz�ramon a v�r�s sebeket, a skorbut nyomait.

- Az erdõben majd meggy�gyulsz - mondta Sesztakov - a vadgy�m�lcstõl, a vitaminokt�l. Elviszlek, tudom az utat. Van t�rk�pem.

Lehunytam a szemem �s gondolkodtam. A tengerig h�rom �t vezet innen, �s mindegyik legal�bb �tsz�z kilom�ter. Nem hogy �n nem, de Sesztakov sem jut el oda. Csak �gy �nzetlen�l mag�val visz? Nem, persze hogy nem. De mi�rt hazudik? Legal�bb annyira tiszt�ban van a dologgal, mint �n, �s hirtelen megr�m�ltem Sesztakovt�l - az egyetlen k�z�l�nk, aki k�pzetts�g�nek megfelelõ munk�n helyezkedett el. Ki rakta oda �s milyen fizets�g fej�ben? Hiszen minden�rt fizetni kell. M�sok v�r�vel, m�sok �let�vel.

- Benne vagyok - mondtam kinyitva a szemem. Csak elõbb j�l kellene laknom.

- Helyes, nagyon helyes. Okvetlen�l erõt kell gyûjteni. Hozok neked… konzerveket. Tudok szerezni…

Sokf�le konzerv van a vil�gon - h�s, hal, gy�m�lcs, z�lds�g… De a legnagyszerûbb a tej, a sûr�tett tej.

Persze nem �gy, hogy forr� v�zzel felh�g�tva megissza az ember. Kan�llal kell enni, vagy keny�rre kenni, vagy belekortyolni a dobozba, lassan enni, figyelni, mik�nt s�rgul meg a feh�r massza, hogyan krist�lyosodik ki a cukor a doboz fal�n.

- Holnap - mondtam a boldogs�gt�l szinte fuldokolva -, tejkonzervet.

- J�, j�, tejet. - �s Sesztakov elment.

Visszamentem a barakkba, lefek�dtem, behunytam a szemem. Neh�z volt gondolkodni. �letemben elõsz�r �reztem, hogy a l�lek munk�j�nak fizikai jelei vannak. F�jt a gondolkod�s. De gondolkodni kellett.

�sszegyûjt benn�nket a sz�k�shez �s felad - a napn�l vil�gosabb. Irodai munk�j��rt a mi v�r�nkkel, az �n v�remmel fizet. Vagy m�r ott, Csornije Kljucsiban meg�lnek, vagy m�g �lve visszahoznak, �s �jabb tizen�t �vre �t�lnek. Hiszen pontosan tudja, hogy innen nem lehet kijutni. De a tej, a sûr�tett tej…

Elaludtam �s nyomor�s�gos, �hes �lmomban Sesztakov konzervj�t l�ttam: csod�latos t�gely felhõk�k c�mk�vel. A hatalmas, m�lyk�k doboz, ak�r az �jszakai �gbolt, ezer helyen ki volt lyuggatva, �s csordog�lt, folyt a tej sz�les sug�rban, ak�r a Tej�t. K�nnyed�n felny�ltam az �gig, �s habzsoltam a sûrû, �des csillagtejet.

Nem eml�kszem, mit csin�ltam azon a napon, hogyan dolgoztam. V�rtam, egyre v�rtam, hogy bealkonyul, hogy felnyer�tenek a lovak, melyek az emberekn�l jobban meg�rzik a munkanap v�g�t.

Rekedten f�lharsant a szir�na, �s �n mentem a barakkhoz, ahol Sesztakov lakott. M�r v�rt a torn�con. L�lekmeleg�tõj�n kidomborodtak a zsebek.

Le�lt�nk a barakk nagy, lesik�lt asztal�hoz, �s Sesztakov elõh�zott a zseb�bõl k�t tejkonzervet.

A fejsze �l�vel lyukat v�gtam a dobozon. A sûrû, feh�r sug�r kibuggyant a konzerv tetej�re, a kezemre.

- M�g egy lyukat kellett volna �tni, a levegõnek - mondta Sesztakov.

- J� ez - mondtam, mocskos, �des ujjaimat nyalogatva.

- Adjatok egy kanalat - fordult Sesztakov a k�r�nk verõd�tt munk�sokhoz. T�z f�nyesre nyalt kan�l ny�lt fel�nk az asztal f�l�tt. Mindenki �llt, �s n�zte, hogyan eszem. Nem udvariatlans�g volt ez, nem a rejtett v�gy dikt�lta, h�tha r�szes�lhet a lakom�ban. M�g csak nem is rem�nykedett senki, hogy megosztom vele a tejet. Ilyesmire m�g nem volt p�lda, �rdeklõd�s�k a m�sik �tke ir�nt t�k�letesen �nzetlen volt. Magam is tudtam, hogy lehetetlen nem n�zni a t�pl�l�kra, amely a m�sik ember sz�j�ban eltûnik.

M�g jobban elf�szkeltem magam, �s ettem a tejet keny�r n�lk�l, idõnk�nt hideg vizet kortyolva r�. Megettem mind a k�t dobozzal. A k�z�ns�g sz�tsz�ledt, az elõad�s v�get �rt. Sesztakov r�szv�ttel n�zett r�m.

- Tudod - mondtam �s gondosan lenyaltam a kanalat -, meggondoltam magam. Menjetek n�lk�lem.

Sesztakov mindent �rtett, otthagyott, egy sz�t sem sz�lt.

Kisszerû bossz� volt, persze, erõtlen, mint minden �rz�sem. De mi m�st tehettem volna? Figyelmeztessem a t�bbieket? Nem ismerem õket. Pedig figyelmeztetni kellett volna - Sesztakov m�r �t embert beszervezett. Egy h�t m�lva sz�ktek, kettõt m�r Csornije Kljucsi k�zel�ben meg�ltek, h�rmat egy h�nappal k�sõbb el�t�ltek. Sesztakov �gy�t a b�nya k�l�n kezelte, hamarosan m�shov� helyezt�k, f�l �v m�lva egy m�sik fejt�sn�l tal�lkoztam vele. A sz�k�s�rt k�l�n b�ntet�st nem kapott, a fõn�ks�g becs�letesen j�tszott vele. Pedig t�rt�nhetett volna m�sk�nt is.

A geol�giai felder�t�sen dolgozott, borotv�lt volt �s j�llakott, kock�s zoknija m�g mindig �ps�gben. Nem fogadta a k�sz�n�semet. K�r. K�t doboz sûr�tett tej v�g�l is nem olyan nagy dolog.

Osztovits �gnes fordit�sa

Griska Logun szersz�ma

Annyira f�radtak voltunk, hogy le�lt�nk az �tsz�li h�ba, mielõtt hazaindultunk volna.

A tegnapi m�nusz negyven fok helyett csup�n huszon�t volt; eg�szen ny�rias idõ.

Ell�pdelt mellett�nk kigombolt bekecs�ben Griska Logun, a szomsz�dos r�szleg �p�t�svezetõje. Kez�ben �j cs�k�nyny�l. Griska fiatal volt, feltûnõen v�r�sk�pû �s heves. Munkafel�gyelõ volt, m�ghozz� fiatal �s n�ha nem �llta meg, hogy neki ne vesse a v�ll�t egy-egy h�ban rekedt teheraut�nak, el ne emeljen egy-egy gerend�t, f�lre ne h�zzon egy-egy f�lddel teli fagyos kosarat - csupa olyan cselekedet ez, amely m�ltatlan egy �p�t�svezetõh�z. Folyton elfelejtette, hogy fõn�k.

Szembej�tt vele Vinogradov brig�dja - hal�lra sz�nt igavon�k, ak�rcsak mi. Az �sszet�tel is olyan, mint n�lunk: egykori ter�leti �s v�rosi p�rttitk�rok, professzorok �s docensek, k�z�pszintû katonai vezetõk.

Az emberek f�l�nk�n odah�z�dtak a havas pal�nkhoz - õk munk�b�l j�ttek, utat engedtek Griska Logunnak. De Griska is meg�llt; ez a brig�d az õ k�rzet�ben dolgozott. A sorb�l elõl�pett a sz�sz�ty�r Vinogradov, egy ukrajnai g�p�llom�s hajdani igazgat�ja.

Logun m�r messze volt tõl�nk, ahol �lt�nk, egy sz�t sem hallottunk, de szavak n�lk�l is mindent �rtett�nk. Vinogradov sz�les mozdulatokkal magyar�zott valamit Logunnak. Azt�n Logun a cs�k�nyny�llel mellbe v�gta Vinogradovot, �s az nyomban h�traesett.

Vinogradov nem kelt fel. Logun r�ugrott, megtaposta �s k�zben botj�val hadon�szott. A brig�d h�sz ember�bõl senki egyetlen mozdulatot sem tett, hogy vezetõje v�delm�re keljen. Logun felvette leesett sapk�j�t, �s �kl�t r�zva tov�bbment. Vinogradov fel�llt, s elindult, mintha mi sem t�rt�nt volna. �s a t�bbiek - a brig�d mellett�nk vonult el - sem r�szv�t�knek, sem felh�borod�suknak nem adt�k jel�t. Amikor mell�nk �rt, Vinogradov eltorz�totta sz�tvert, v�rzõ ajk�t. - Logunnak j� kis szersz�ma van - mondta. - �s �rti a dolg�t… "Pitvarom, pitvarom" - d�dolta halkan Vavilov.

- Figyelj - fordultam Vavilovhoz, a bar�tomhoz, akivel a butirki b�rt�nbõl egy�tt �rkezt�nk a b�ny�ba-, mit sz�lsz? Valamit tenni kell. Tegnap m�g nem vertek minket, de holnap meg�thetnek. Te mit csin�lt�l volna Vinogradov hely�ben? Hm?

- Nyilv�n tûr�k - felelte halkan Vavilov. �reztem, hogy m�r r�g fontol�ra vette ezt az eshetõs�get.

Azt�n r�j�ttem, hogy minden a fizikai f�l�nyen m�lik - m�r ami a brig�dvezetõket, a naposokat, a fel�gyelõket, a fegyvertelen embereket illeti. Am�g �n vagyok az erõsebb, nem vernek. Ha legyeng�ltem, mindenki �t. �t a napos, a f�rdõmester, a borb�ly, a szak�cs. A munkafel�gyelõ �s a brig�dvezetõ, ver minden tolvaj, m�g a leggyeng�bb is. Az õr fizikai f�l�nye a fegyver.

Az engem verõ parancsnok ereje a t�rv�ny, a b�r�s�g, a t�rv�nysz�k, az õrs�g, a hadsereg. Nem neh�z erõsebbnek lennie n�lam. A k�zt�rv�nyesek ereje abban rejlik, hogy sokan vannak, hogy "k�z�ss�get" alkotnak, s hogy m�r a m�sodik sz�ra �lni k�pesek (h�nyszor, de h�nyszor l�ttam!). M�g erõs vagyok. Meg�thet a parancsnok, az õr, a k�zt�rv�nyes. De m�g nem verhet a napos, a fel�gyelõ �s a borb�ly.

Poljanszkij, az egykori sportol�, aki t�m�rdek csomagot kapott �s soha egy falatot sem juttatott senkinek, egyszer szemreh�ny�n azt mondta nekem, nem �rti, hogyan juthatnak emberek olyan helyzetbe, hogy verj�k õket. Akkor felh�borodott az �rveimen. Egy �v sem telt el, amikor �jra tal�lkoztam a v�gsõkig elgy�t�rt Poljanszkijjal, aki csikkeket gyûjt�tt �s egy t�ny�r leves�rt hajland� volt eg�sz �jszaka h�zelegni valamelyik k�zt�rv�nyes fõn�knek.

Poljanszkij becs�letes volt. Titokzatos k�nok gy�t�rt�k - olyan erõsek, hevesek �s olthatatlanok, hogy �tt�rtek a j�gen �s a hal�lon, �t a k�z�ny�n �s az �tlegeken, �t az �hs�gen, az �lmatlans�gon �s f�lelmen.

Egyszer valami �nnepre virradtunk, s minket az �nnepre bez�rtak - ezt nevezt�k �nnepi karant�nnak. Voltak emberek, akik ilyenkor tal�lkoztak, �gy ismerkedtek meg, k�t�ttek bar�ts�got. B�rmily rettenetes, b�rmily megal�z� ez a karant�n, m�g mindig k�nnyebb volt, mint az �tvennyolcas t�rv�nycikk alapj�n el�t�ltek munk�ja. Hiszen ez az elz�r�s pihen�s volt - igaz, pillanatnyi, de ugyan ki tudta volna megmondani, hogy egy perc, egy nap, egy �v vagy egy �vsz�zad kell, hogy visszat�rhess�nk kor�bbi test�nkbe - kor�bbi lelk�nkbe nem is rem�lt�k a visszat�r�st. �s persze nem is t�rt�nk vissza. Senki sem t�rt vissza. Sz�val Poljanszkij, priccs-szomsz�dom a karant�n-napokon, becs�letes volt.

- R�gen meg akartam k�rdezni tõled valamit.

- Mit?

- Amikor n�h�ny h�napja l�ttam, hogyan j�rsz, hogy nem tudsz �tl�pni egy fat�rzs�n, hogy megker�l�d a gerend�t, amit m�g egy kutya is �tugrik. Hogy hogyan csoszogsz a k�veken, hogy a talaj legkisebb egyenetlens�ge, a legkisebb emelkedõ is sz�vdobog�st, zih�l�st okoz� leb�rhatatlan akad�ly, s ut�na hosszan pihenned kell, azt gondoltam magamban, ahogy eln�ztelek, l�m ez egy nyavaly�s, egy naplop�, egy h�tpr�b�s gazember, egy henye, szimul�ns f�reg.

- Na �s? Azt�n meg�rtetted?

- Azt�n meg�rtettem. Meg�rtettem. Amikor magam is legyeng�ltem. Amikor engem is l�kd�sni, verni kezdtek - pedig nincs jobb �rz�s, mint tudni, hogy van, aki n�lam is gyeng�bb, n�lam is nyomorultabb.

- Mert az �lmunk�sokat h�vj�k meg a gyûl�sekre, mert a fizikai erõ az erk�lcs fokm�rõje. Fizikailag erõsebb, teh�t jobb, etikusabb, erk�lcs�sebb n�lam. Õ t�zpudos szikl�t felemel, �n meg egy f�lpudos kõ alatt is roskadozom.

- R�j�ttem �n is, �s el akartam mondani neked.

- K�sz�n�m.

Poljanszkij hamarosan meghalt. �sszeesett valamelyik v�jatban. A brig�dvezetõ �k�llel az arc�ba csapott. Nem Griska Logun volt, hanem Firszov, a mi brig�dvezetõnk, egy �tvennyolcas t�rv�nycikk alapj�n el�t�lt katona.

J�l eml�kszem, amikor elsõ �zben meg�t�ttek. A mindennapi, minden �jszakai sz�zezer pofon k�z�l az elsõre.

Minden pofonra nem eml�kezhet az ember, de az elsõ �t�sre j�l eml�kszem - fel voltam r� k�sz�lve, Griska Logun viselked�se �s Vavilov b�ketûr�se felk�sz�tett.

�hs�g, hideg, tizenn�gy �rai munka a k�ves aranyb�nya fagyos, feh�r hom�ly�ban - mindebbõl hirtelen elõvillant valami m�s, valamif�le boldogs�g, valami alamizsna, amit az �t ment�n odacs�sztatnak, nem keny�r, nem orvoss�g, hanem idõalamizsna: v�ratlan pihen�s.

A b�nyafel�gyelõnk, az el�lj�r�nk Zujev volt civil, l�gert pr�b�lt r�gi bûn�zõ.

Volt valami Zujev sõt�t szem�ben, tal�n valami r�szv�tf�le a nyomor�s�gos embersorsok ir�nt.

A hatalom m�tely. Az ember lelk�ben rejtõzõ szabadj�ra engedett vad�llat moh�n keresi �r�k emberi l�nyeg�nek kiel�g�t�s�t - vereked�sben, gyilkol�sban.

Nem tudom, kiel�g�l�st ny�jt-e egy hal�los �t�let al��r�sa. Nyilv�n abban is van n�mi siv�r �lvezet, ments�get nem is keresõ elt�k�lts�g.

L�ttam embereket - nem is keveset -, akik valamikor sort�zet parancsoltak, �s l�m most õket gyilkolj�k. Gy�vas�g, kiab�l�s - biztos valami hiba t�rt�nt, nem engem kell �llam�rdekbõl agyonlõni, �n magam is tudok gyilkolni.

Nem ismerem azokat az embereket, akik parancsot adtak az agyonl�vet�sekre. Csak messzirõl l�ttam õket. De azt hiszem, a parancs ugyanabb�l a lelki erõbõl, ugyanabb�l a lelki ind�t�kb�l t�pl�lkozik, mint maga az agyonl�v�s, a t�nyleges gyilkol�s.

A hatalom m�tely.

A hatalomittass�g f�l�ny, g�ny, megal�z�s, felbujt�s, b�tor�t�s - a parancsnok szolg�lati karrierj�nek erk�lcsi m�rc�je.

De Zujev kevesebbet �t�tt, mint a t�bbiek - szerencs�nk volt.

�ppen akkor �rkezt�nk a munk�ra, a brig�d beh�z�dott a "zugba", a szikla kisz�gell�se m�g� rejtõzt�nk a metszõn �les sz�l elõl. Kesztyûj�vel etfedve arc�t odaj�tt hozz�nk Zujev fel�gyelõ. Kiosztotta a munk�t, kijel�lte a v�gatokat, de �n dologtalan maradtam.

- Van egy k�r�sem hozz�d - mondta tulajdon b�tors�g�t�l zih�lva Zujev. K�r�s! Nem parancs. - �rj a nevemben egy k�rv�nyt Kalinyinnak. Rehabilit�ljanak. Elmondom neked, mirõl van sz�. - Kis b�d�j�ban mondta el, ahol �gett a tûz, s ahova a mi fajt�nkat nem engedt�k be, s ahonnan minden nyomorult rabszolg�t botokkal �s pofonokkal kizavartak, ha csak benyitott, hogy szippantson a forr�, �ltetõ levegõbõl.

Az �llati �szt�n folyton ehhez a tiltott ajt�hoz vezetett minket. Faggat�ztunk: h�ny �ra van? Tan�csot k�rt�nk: jobbra vagy balra menjen a fejt�s?

- Engedje meg, hogy r�gy�jtsunk!

- N�ncs �tt Zujev? �s Dobarjkov?

Ezekkel a k�r�sekkel senkit sem csaptunk be a b�d�ban. A bet�rõket botokkal t�r�tett�k vissza a nyitott ajt�b�l a fagyba. De m�gis - egy m�sodpercnyi meleg…

Most nem ûztek el, ott �ltem a k�lyha mellett.

- Mi ez, jog�sz? - sziszegte megvetõen valaki.

- Igen, aj�nlott�k nekem, Pavel Ivanovics.

- H�t rajta! - Ez a fõfel�gyelõ volt, aki leereszkedett beosztottja gondj�hoz.

Zujev �gye (b�ntet�se m�g a m�lt �vben lej�rt) k�z�ns�ges falusi �gy volt, a sz�lõknek fizetendõ tart�sd�jjal kezdõd�tt, akik azt�n b�rt�nbe is juttatt�k fiukat. M�r-m�r let�lt�tte a b�ntet�st, amikor a parancsnoks�gnak siker�lt �tir�ny�tani Kolim�ra. A t�j megh�d�t�sa szil�rd elt�k�lts�get k�vetelt a t�voz�s megakad�lyoz�s�ban, s lankadatlan figyelmet a kolimai n�pess�g felt�lt�s�ben. A rabsz�ll�tm�nyokkal lehetett legk�nnyebben ben�pes�teni ezt a sok veszõds�ggel j�r� �j f�ldter�letet.

Zujev itt akarta hagyni a Dalsztrojt, k�rte, hogy rehabilit�lj�k, vagy legal�bb engedj�k vissza a kontinensre.

Neh�z volt �rnom, �s nemcsak az�rt, mert eldurvult a kezem, hanem mert ujjaim a lap�t- �s cs�k�nyny�l fog�s�ra g�rb�ltek, s hihetetlen�l neh�z volt kiegyenes�teni õket. Ronggyal kellett volna k�r�ltekernem a ceruz�t �s a tollat, hogy vastagabb legyen, mint a cs�k�ny vagy a lap�t nyele.

Amikor erre r�j�ttem, form�l�dni kezdtek a betûk.

Neh�z volt �rnom, mert az agyam ugyan�gy eldurvult, mint a kezem, mert az agyam ugyan�gy v�rzett, mint a kezem. �letre kellett kelteni, fel kellett t�masztani a szavakat, amelyek eltûntek �letembõl: �gy hittem akkor - �r�kre.

�rtam a k�rv�nyt izzadva, boldogan. A b�d�ban meleg volt, �s r�gt�n fel�ledtek, mozgol�dni kezdtek testemen a tetvek. F�ltem vakar�dzni, nehogy kikergessenek a fagyba, mint tetvest, f�ltem, hogy undort keltek megmentõmben.

Est�re meg�rtam a k�rv�nyt Kalinyinnak. Zujev megk�sz�nte, �s a kezembe nyomott egy eg�sz kenyeret. R�gt�n befaltam, hiszen m�r megtanultam, amit ma megehetsz, ne tedd el holnapra.

A nap v�get �rt a munkafel�gyelõk �r�ja szerint, merthogy a feh�r hom�ly egyforma volt itt reggel, �jf�lkor �s d�lben - �s vittek minket haza.

Aludtam �s most is visszat�rõ kolimai �lmomat l�ttam - keny�rveknik �sznak a levegõben, tele lesz vel�k minden h�z, minden utca, az eg�sz f�ld.

Reggel v�rtam Zujevet - tal�n m�g cigarett�t is hoz.

�s Zujev megj�tt. Nem rejtõzk�d�tt a brig�d, az õr�k elõl, fel�v�lt�tt �s kivonszolt a "zugb�l" a sz�lbe.

- Becsapt�l engem, te fatty�!

�jszaka elolvasta a k�rv�nyt. Nem tetszett neki. Fel�gyelõ-szomsz�dai ugyancsak elolvast�k �s fanyalogtak. T�ls�gosan sz�raz. Nem el�g meghat�. Ilyen k�rv�nyt k�r is elk�ldeni. Kalinyint ilyen ostobas�ggal nem lehet meghatni.

Nem tudtam, nem tudtam a l�gertõl kiszikkadt agyamb�l egyetlen hat�sos sz�t kiizzadni. Nem tudtam elnyomni a gyûl�letet. Nem tudtam megbirk�zni a munk�val, �s nem az�rt, mert t�l nagy volt a t�vols�g a szabad �let �s Kolima k�z�tt, nem az�rt, mert agyam elf�radt, kimer�lt, hanem mert ott, ahol a lelkes�lt jelzõk f�szkeltek, nem volt semmi, csak gyûl�let. Gondolj�k el, szeg�ny Dosztojevszkij a Holtak h�z�t k�vetõ t�z�ves katon�skod�sa alatt keserû, k�nnyes, megal�zkod�, de a fõn�ks�g lelk�t megind�t� beadv�nyokat fogalmazott. Dosztojevszkij m�g verset is �rt a c�rn�nak. �m a holtak h�z�ban nem volt Kolima. Kolim�t�l Dosztojevszkij ugyan�gy eln�mult volna, mint �n. Ez�rt nem tudtam meg�rni Zujev k�rv�ny�t.

- Becsapt�l engem, fatty�! - �v�lt�tte Zujev. - Majd megmutatom neked, hogy csaphatsz be engem!

- �n nem csapt�m be…

- Egy �ll� napig ott �lt�l a b�d�ban, a melegben. �jabb b�ntet�st s�zhatnak r�m, te f�reg, a te baroms�god�rt. Pedig azt gondoltam, ember vagy.

- Ember vagyok - suttogtam fagyott, k�k ajkamat bizonytalanul mozgatva.

- Majd megmutatom neked, mif�le ember vagy te! Zujev elõrelend�tette a kez�t, �s �n k�nnyû, szinte s�lytalan �rint�st �reztem, nem sokkal erõsebbet, mint egy sz�lroham, amely ezen a fejt�sen nemegyszer letepert.

Elestem, karommal eltakartam a fejem, �s nyaltam az �des, ragacsos folyad�kot, mely kibuggyant a sz�jam sark�n.

Zujev n�h�nyszor bel�m r�gott nemezcsizm�j�val, de nem �reztem f�jdalmat.